Relaxációs Tippek (Hogyan győzd le a depressziót és rossz közérzetet) 2. rész


 Mindenki életében vannak jobb és rosszabb időszakok. Hosszabb és rövidebb ideig. Ami mások számára csak egy könnyed buktató, az nekünk lehet egy áthidalhatatlan akadály. Minden ember különböző, máshogy érzünk, máshogy reagálunk adott helyzetekben. Van, akinek olyan vastag a bőre, hogy a legdurvább sértést is könnyedén lerázza magáról, más pedig egy ferde pillantástól is napokon át magába zuhan.
 De egy dolog biztos. Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha az ember rossz passzban van, depressziós, szorong. Ahogy azt sem kell szégyellned, ha influenzás vagy, amiatt sem kell rosszabbul érezned magad, ha a lelked betegeskedik. Még akkor sem, ha tulajdonképpen meg sem tudod magyarázni az okát. Nem is kell. 
Persze, sokkal könnyebb ha mersz és tudsz segítséget kérni, de a fájdalmas igazság az, hogy ezt a csatát egyedül kell megvívnod, belül, mélyen. Remélem, hogy ez a néhány gondolat erőt ad és segít átlendülni a nehéz időszakon. 

 

 Hogyan is kezdődött? Talán valahogy így. Rossz napod volt, rossz heted, aztán azt vetted észre, hogy hónapok óta nem vagy önmagad. Próbálsz megfelelni a környezeted, az iskola, a munkahely elvárásainak. Egy idő után talán belefáradsz, hogy ha megkérdezik, mi a baj, jól vagy e, csak azt feleled, hogy persze, semmi gond. 

Színlelsz és menekülsz, miközben érzed, hogy a sötétség és reménytelenség lassacskán elemészt. Sosem lesz már vége ennek? Néha vannak jobb napok, amikor úgy érzed kezdesz kilábalni belőle, aztán megint a gödör alján ébredsz. 

Személyesen Neked írom ezt a bejegyzést, mert sajnos a depresszió és a rossz közérzet népbetegség lett. Ha pedig csak egy ember is van, aki ilyesmin megy keresztül és eljut hozzá ez a pár sor, akkor már elértem a célomat, azt, hogy tudjátok, nem vagytok egyedül. 

Különböző korú és nemű emberek, hosszabb-rövidebb ideig mind mind keresztül mennek ezen. Lehetsz, gazdag vagy szegény, átlagos, vagy gyönyörű, népszerű vagy zárkózott, a depresszió nem válogat. 

Én személy szerint nem tartom fairnek ha valaki azt mondja: "Jajjj, ez csak dráma! Miért lennél depressziós, amikor szép, vagy/vékony vagy/ sikeres vagy/ híres vagy/ van barátod!? Ez csak hiszti. Jó dolgában nem tudja mit csináljon." 

De a szomorú igazság az, hogy a depresszió nem válogat. Lehetsz akármilyen sikeres és szép, téged is megtalálhat. 

Gondolj csak a szülés utáni depresszióra. A közvélemény szerint egy nőnek boldognak kellene lennie, ha kisbabája születik. De ez nem ilyen egyszerű. a hormonok és a változás (életed legnagyobb változása) bizony megviselik az embert. 

Olyan személyről is hallottam, aki a fantasztikus fogyása utána lett depressziós, amikor mindenki gratulált neki és csodálta a teljesítményéért. 

Van aki a diploma megszerzése után él meg nehéz időszakot. Hogyan tovább? Mit kezdjek az életemmel. Bele sem gondolunk, milyen nehéz lezárni egy ennyire meghatározó fejezetet. 

És persze ott vannak a gyakori, talán ismertebb okok. A tinédzserkori depresszió, amikor az ember nem találja a helyét a világban. A szakítás utáni nehéz időszak. A gyász. A sikertelenség, kudarc okozta depresszió. A testképzavar. A betegség okozta rossz közérzet.

Vagy bármi, amit nem vagy képes feldolgozni.


 Nekem is voltak nagyon nehéz, sötét időszakok az életemben. A tinédzseréveim elején, miután elvesztettem a nagypapámat és hosszú ideig beteg voltam. Hiperaktív gyerek voltam, aki szerette a sportot és a táncot és egyik napról a másikra elvesztettem ezeket. 
Aztán próbáltam megtalálni a helyem a világban, tartozni akartam valahová. De nem sikerült. Úgy éreztem velem van a baj. Miért nem tudok olyan lenni mint mások? Miért vagyok más? 
Lassan,  nagyon lassan, keservesen sikerült túljutnom ezen
A húszas éveim elején ismét egy nehezebb időszak következett. El kellett engednem néhány embert, akiknek már sehogy sem tudtam helyet szorítani az életemben. 
Nagyon lehangolt. Rossz embernek éreztem magam. Elvesztettem a horizonton a magam elé kitűzött célokat. Amikor a tükörbe néztem, olyan volt, mintha nem magamat látnám. Úgy éreztem, minden az én hibám. 

 

 Most, ősz elején újra egy nagyon nehéz időszakot éltem át. Már említettem egyszer, hogy komoly egészségügyi gondokkal is küzdöttem és a nagymamám miatt is rengeteget aggódtam. 
Ehhez még hozzájött a kutyusaim elvesztése, alig egy hét különbséggel. 
Üresnek éreztem magam, sőt úgy éreztem, mintha egy darab hiányozna belőlem. Szégyelltem magam, amiért nem vagyok képes talpra állni. Próbáltam erős maradni, nem sírni, mert az emberek nagy része nem képes megérteni, hogy hogyan lehet ennyire ragaszkodni egy kutyához. 
Aztán dühös lettem. Nem, nem értik meg. Igazságtalanok. Teljesen mindegy, hogy mit veszítesz el, ha Neked fontos, ha te szeretted, akkor JOGOD VAN úgy gyászolni és annyi ideg amíg neked szükséged van rá. 
Dexter nekem több volt mint egy házi kedvenc. A családom része volt. 17 éven át volt velem. 
Pokolian fájt. Mellé pedig még ott volt a munkahelyi stressz és az egyéb, már korábban említett problémák sora is.


 Talán azért, is mert nem először kerültem ilyen helyzetbe és már volt egy kevés "rutinom", lassan kis lépésekkel elkezdtem kifelé evickélni a gödörből. 
Amikor először történik meg az emberrel, akkor gyakran úgy bámul maga elé, értetlenül, mintha valami a fejére esett volna. Nem tudja mi. Nem látja. Semmi más nincs, csak a fájdalom. Honnét jött? Mi ez? Mit csináljak? 

Az első személyes tippem az, hogy tölts a lehető legtöbb időt azzal, amit szeretsz, ami boldoggá tesz. Bármi lehet ez. Egy hobbi, a munkád, akármi, amivel ki tudsz kapcsolódni.


 Mozogj! Igen, én is elhagytam magam az elmúlt hetekben. Egyrészt mert nem is szabadott edzenem, amíg a varratokat ki nem szedték a műtétem után, másrészt pedig, nem volt erőm hozzá. Ismerős? Amikor nincs erőd valamihez. Nem bírod megtenni. Halogatod. 

Pedig muszáj. Kell. Szükséged van rá. Sétálj, biciklizz, hulahoppozz vagy táncolj. A mozgás boldogsághormonokat szabadít fel. Sokkal energikusabbnak fogod érezni magad egy kis torna vagy kocogás után.


 Sokan evéssel próbálják meg pótolni azt a valamit, az ürességet, amit éreznek. Ha pedig felszalad még pár plusz kiló, akkor az egész olyan lesz, mint egy hógolyó, amiből lassacskán lavina kerekedik. Egyre rosszabbul érzed magad a bőrödben. 

Próbálj meg kiegyensúlyozottan táplálkozni. Fogyassz vitamindús ételeket és ha szükséges szedj külön C vitamint és Magnéziumot, B6 vitaminnal kiegészítve. 

A vitaminhiány és a helytelen táplálkozás is okozhat rossz közérzetet és depressziót.


 Keresd a sikerélményeket! Készítsd listát apró, könnyen elérhető célokkal. 
"Ma kitakarítom a szobámat." Pipa
"Ma elmegyek sétálni." Pipa
"Ma edzek húsz percet." Pipa
"Ma elmondom egy szerettemnek, hogy mit érzek." Pipa

Ezek az apró győzelmek, segítenek megerősíteni a lelkedet. 

Ha pedig már itt tartunk. Soha, soha nem szégyellj segítséget kérni. Ha úgy érzed egyedül nem megy, akkor beszéld meg valakivel a problémáidat. Valakivel aki megért. Aki nem mondja azt, hogy "szedd össze magad" vagy "majd jobb lesz". Aki nem közhelyeket hangoztat, csak meghallgat és ha tud segít, ha pedig nem, akkor ott van melletted és fogja a kezed. 

Próbálj meg odafigyelni a környezeti tényezőkre. Az előző részben hasznos tippeket találsz arra, hogy hogyan tudsz pihentetőbben aludni, relaxálni. 

Olvass felemelő történeteket, nézz vidám filmeket és sorozatokat. Tölts sok időt a szeretteiddel, a kis kedvenceddel, vagy néha szánj egy kis időt magadra, amikor egyedül lehetsz és gondolkozhatsz. 

Ne akarj elfutni a problémák elől, ne dugd a fejed a homokba, ne színlelj. Ha sírni kell, sírj. Ha kiabálni akarsz, akkor kiabálj. De ne engedd, hogy magával ragadjon az önsajnálat és a keserűség. Te vagy a megoldás a problémáidra.


 Néha nyersz, néha tanulsz. Az elfogadás a legelső lépés a gyógyulás felé. Nézz szembe a helyzeteddel, de ne nyugodj bele. Most ez van. De nem lesz mindig így. Lassan, talán nagyon lassan, de jobb lesz minden. 

Az emlékezés néha fáj, de erőt is meríthetsz belőle.


Ha pedig az út során elbizonytalanodnál, úgy éreznéd ismét rossz irányba tartasz, meríts erőt abból amit eddig elértél. Lehet, hogy egy hónappal ezelőtt az ágyból sem keltál fel, most pedig már erősebb vagy. Lehet, hogy csak egy rossz napod van, egy rossz hónap, vagy egy olyan év, amire nem szívesen emlékszel majd vissza. De nem az egész életed rossz. Főleg nem az, ami még előtted áll. 

Fotók: Pinterest

Remélem hasznosnak találtátok ezt a bejegyzést. Azt tiszta szívből remélem, hogy minél kevesebb embernek kell ilyen dolgokkal szembenéznie, de ha mégis, akkor tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül. 

Nagyon nehéz ezekről a dolgokról beszélni, főleg nyilvánosan, de ha megosztanád velem néhány gondolatodat, írj nyugodtan a Ms.Stargate&vipmail.hu címre. 

Szép Napot Mindenkinek! :)



Megjegyzések

  1. Ijesztően hasonlókat éltem át én is, ezért ez a poszt most nagyon megérintett. Köszönöm hogy írtál róla és részvétem a kutyusok miatt :( Én tavaly decemberben vesztettem el az enyémet, még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni.... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogadd őszinte részvétemet. Az idő talán majd segít mindkettőnknek. Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés
  2. Köszönöm. Ennyit mondanék csupán.

    VálaszTörlés
  3. Elképesztően érett, komoly bejegyzés ez, nagyon tisztellek és szeretlek érte. Remélem, sokan érzik majd rajtam kívül is, hogy hozzájuk szólnak ezek a szavak, és mindenhová eljut, ahol hiányzik egy erőt adó tekintet, egy ölelés, egy váll a váll mellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Nagyon sokat, jelent, hogy így gondolod. :)

      Törlés
  4. Nagyon okos bejegyzés. Én csak annyival egészíteném ki h sosem vagyunk egyedül mert Isten mindig velünk van!
    Az Isten áldjon meg Anna téged és a családodat ezekért a sorokért!
    (Marika)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)