Weekly Inspiration

Sajnos picit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel, de biztosan ti is tudjátok és érzitek milyen rohanósak ezek az utolsó, karácsony előtti napok. A szabadságom első napján le akartam tudni az ajándékvásárlás jelentős részét, ami szerencsére sikerült is, hála annak a hosszas tervezgetésnek, hogy kinek mit veszek. Így célirányosan tudtam keresgélni. 
Még hétköznap is hatalmas volt a tömeg, így nem is volt kedvem ruhákat nézegetni, ami tőlem nem megszokott. 
A sok teendő, takarítás, karácsonyi menü tervezgetése, receptek keresgélése ellenére is nagyon élvezem ezt az időszakot, a hangulatot, a karácsonyi zenét, a kakaós-forralt boros, teázós estéket karácsonyi zenével és filmekkel. Jól esik feleleveníteni a hagyományokat, a megszokott rutint, amit átvettem az anyukámtól és ő a nagymamámtól. Diót pucolni a kandalló előtt és kibogarászni a megsárgult receptfüzet takaros kézírását a dédnagymama bejgli receptje után kutatva. Elővenni a féltve őrzött karácsonyi abroszt és gyertyatartókat és a likőrös pohárkákat, amik három különböző készletből maradtak meg, de eszünk ágában sincs lecserélni őket, mert a mama minden évben elmeséli, hogy melyik készletet kapta ő nászajándékba és melyiket rejtette el a dédnagypapa a pajtában a háború alatt. 
Ahogy ezekre gondoltam, eszembe jutott, hogy a legnagyobb ajándék, amit egy gyermek kaphat, azok a családi tradíciók, az emlékek és a hagyományok. Egyfajta "hova tartozás", családi öntudat-élmény, amit csak ezek a dolgok tudnak átadni, átörökíteni. A ragaszkodás a gyökerekhez, amik ebben a gyorsan változó világban oly könnyen kilazulnak még a legbiztosabb talajból is. 
Mert manapság az emberek könnyen eldobják a régit,  megfakultat az újért és csillogóért, még akkor is ha a csillogás mögött nincs semmiféle érték. Vajon hány ember mentené ki az égő házból a régi családi fotókat, a nagymama vázáját vagy terítőjét a laptop, az IPhone és plazmatévé helyett? 
Összességében mindegyik csak egy tárgy. Mi magunk adunk nekik értéket, azáltal, hogy mennyire fontosak a számunkra. Olyan értéket, amit nem lehet pénzben mérni. 


Ettől a képtől szerintem mindenkinek ünnepi hangulata lesz, ugye?) :) 



Az a piros pulcsi... :D 


Csodaszép ez a smink. :) 


Dögös :)


Nagyon irigylem azt aki ilyet tud festeni. :P 


Meg ha már itt tartunk azt is aki szépen tud ajándékot csomagolni. :D 



Nincs is jobb egy hideg téli estén, mint egy bögre házi készítésű forralt bor vagy puncs. :)



Szerintem mindenki lakóhelyén van legalább egy ilyen ház karácsonykor. :D 


Idén is kertészetből választottunk fákat. Sokkal olcsóbb és persze a frissen kivágott fa később kezd hullani. :) Plusz az a hangulat a fenyőerdőben... 


Jajjj de jó lenne! *.*


Türelmes vagyok de ennyire azért nem. :D 


OMG! 


Hát ez nagyon cuki! :) 


Hangulatos. :) 


Kell ez a ruci! :P 


Imádom ilyenkor a városok hangulatát. :) 


Csodás ez a nappli és az arany-ezüst-fehér díszek is gyönyörűek! 


Csodás! :) 


Vagány ez a szett. 


Igazi téli mani. 


Álom tóparti ház. :D 


Mert a füstös szemsminkkel sosem lehet mellé lőni ha különleges alkalomra vagy buliba készülünk. :) 


Odavagyok az asztalért és a lámpáért. :) 


Mesések ezek a ruhák! :) 


Cukiság! :D 

Szép Hetet Lányok! :) 

Melyik a kedvenc képetek? :) 

Megjegyzések

  1. Jelentem: Én tudok úgy ajándékot csomagolni.
    Füstös smink, hó, minden ami havas! A fehér lakber és dekor nagyon tetszik nekem is, csak sajnos nálunk lehetetlen kivitelezni.
    Szerinted milyen lenne, ha olyan fekete füstös sminkkel mennék be dolgozni? Főleg most éjszakás műszakba. :)

    VálaszTörlés
  2. Óóó az utolsó! :)
    Még pár ajándékot nekem is be kell szerezzek. :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon hangulatosak és szépek ezek a képek :) Én már mindenki ajándékát beszereztem, elkészítettem és be is csomagoltam, annyira nem gyakran fordul elő, de örülök neki, hogy időben megvan minden :)

    VálaszTörlés
  4. Hm, szerintem is fontosak a tradíciók, de nekem ugye csak a családom egyik fele magyar, az pedig igazi jó munkáscsalád gyökerű, szóval olyan nagy hagyományaink nincsenek. A mézeskalácson kívül nincsenek is "hagyományos" karácsonyi ételeink. Plusz szerintem semmi baj sincs a laptop megmentésével, én is azt tenném. Elvégre minden fontosabb dokumentumom, sulis projektek, saját projektek azon vannak (meg a hard drive-omon), és a jelen mégiscsak fontosabb, mint a múlt. Meg persze a fotóim is azon vannak (és a régi fotóink egy része is, beszkennelve).

    A képekkel kapcsolatban nincs kritikám:D Az ilyen fehér-krém-minimál házakat nagyon szeretem, ha lenne saját lakásom, biztos ilyen színek mentém rendezném be. Péntektől nálam is karácsony, rengeteg kártyát kell megírnom, meg ajándékot csomagolnom, de mindkettőt szeretem csinálni. Ha van időm, elég szépen csomagolok, külön dobozokat is szoktam néha ragasztani kartonból (és arra ragasztani rá a mintás papírt, vagy lefestem), főleg a karácsonyi ajándékoknál sokat dob a külcsínyen.

    VálaszTörlés
  5. A mama és a papa történeteit hiába hallottam már vagy egymilliószor, akkor is bárhol, bármikor szívesen meghallgatom őket :) A tóparti házba most szívesen elszöknék, mondjuk ezzel a két übercuki cicával :D

    VálaszTörlés
  6. egyet is értek, meg nem is. :) én is először a laptopom után nyúlnék szerintem, nem a dédi által ránk hagyott nagy Szűz Mária szoborért, de ez nem azt jelenti, hogy nem zartom becsben, vagy értéktelen lenne számomra. Csak akkor a leégett ház továbbgondolva: oké, nálam van a mama hagyatéka, de hogyan tovább? nincs laptopom, nincs telefonom... szóval igen.. :)
    de persze attól még fontosak ezek, a konyhában vannak a szekrényen pont középen a szobor, a régi tányérkészlet, stb.. :))

    a képek közül, a fél karomat adnám egy ilyesmi sminkért. :D sajna az én sminkelési technikám még ilyen "14éves vagyok, és most kezdem el sminkelni" szinten van. :DD (22 évesen.. no comment)

    VálaszTörlés
  7. Tóparti ház, ott egy karácsony....maga a tökély!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon átérzem a képek előtti soraid mélységét, ugyanis mi, Rákok főleg ezeket az eszmei értékeket becsüljük, a tárgyakhoz emlékeket társítunk, s a tárgy megmentésével az emléket is megőrizzük. Ha sürgősen kéne összepakolásznom biztos, hogy olyan dolgokat tennék a fontos holmik mellé, amikhez érzelmek is kötnek még akkor is, ha azok a tárgyak kihasználhatatlanok és nem túl hasznosak.
    A fotók közül pedig a hóesésest meg a havas házikósat kedvelem leginkább, meg a sütidíszítőset, amit én videó formájában láttam és közben a leesett államat kutattam :P

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)