Weekly Inspiration

Néhány nappal ezelőtt beszélgettem egy nálam pár évvel fiatalabb lánnyal. Diplomadolgozatot írt turisztika témában és kitöltöttem vele a kérdőívét. Csinos volt, mondhatni stílusos, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy közízlésnek megfelelő. Ombre haj, farmer, tornacipő, bőrdzseki, nyomdázott köröm, tusvonal és erős arckontúr (próbálkozás). 
 Egy nagyon szép nyakláncot viselt és megkérdeztem, hogy mi a története az ékszernek. A válasza viszont kicsit elszomorított. "Semmi különös. A barátnőmnek is ilyen van, meg az összes többi lánynak az évfolyamból." 
Néhány órával később, amikor az Árkádban sétáltam, kicsit tudatosabban kezdtem figyelni a lányokat és fiatal nőket és ezt vettem észre, hogy van egyfajta stílus és kinézet, ami ismétlődik. Ez lenne az etalon? Nagy ritkán felbukkant egy-egy izgalmasabb összeállítás, STÍLUS nagy betűkkel, nem pedig prototípus, egy sablon, amin keresztül mindenki próbálja magát átpréselni, függetlenül attól, hogy jól áll e neki, vagy sem. De a többség ugyanúgy néz ki.
 Én személy szerint úgy érzem, hogy minél több inspirációs lehetőség ömlik be az interneten keresztül, képnézegető oldalak, közösségi oldalak, annál inkább az ellentéte történik annak, amit várnánk. A személyiségek, a külső, a stílus nem fejlődik, nem lesz változatosabb, csak egyre inkább korlátok közé szorul és mindenki egy stílus előtt hódol, azt követi. Különösen a 25 év alatti korosztálynál figyeltem meg ezt. Nem alakul ki saját stílusuk, hanem mindenféle lázadás és kísérletezés nélkül magukra veszik azt, amit a másik 9 ember is. Ahelyett, hogy személyes stílust alakítanának ki inkább kényelmesen felveszik azt, amit a tömeg és az internet kínál számukra, legyen az egy ruhadarab, hajtrend vagy épp sminkelési szokás. 
Lehet, hogy ez is csak egy trend, hóbort és egyszer csak majd visszatér a "régi idők" kreativitása az utca divatja terén. Szívderítő lenne...


Ti mit gondoltok a nyitósorokról?


Imádom ezt az időszakot a tavaszban, amikor minden virágzik.


Tavasztündér smink és frizura.


Csodásan harmonikus színek.


Az egyik kedvenc tavaszi virágom a japánbirs mellett a magnólia. :)


Mesés tavaszi manikűr.


Imádom gyümölcsökkel keverni a salátákat. Az eper-bazsalikom-bébispenót az egyik kedvenc kombinációm, főleg ha egy kis pirított kesudió vagy mandula is jut a tetejére. :)


Örülnék ennek a gyűjteménynek. :P


Az egyszerűség is lehet stílusos.


Ez a púder dzseki! *.*


Mik a kedvenc tavaszi sminkkellékeitek? :)


Csodacipellők!


Nyilván a "legtrendibb" tavaszi virág a tulipán, de az én szívemben különleges helye van a bájos kis gyöngyike. Gyerekkoromban rengeteg volt belőle az udvarunkban lila, rózsaszín és fehér színben is.


Álomházikó és álomterasz.


Szépség!


Mutatós kis DIY ötlet.


Csodaszép ez a konyha.


A pink rúzs fantasztikusan mutat ezzel a sminkkel.


Nagyon tetszik ez a hátmegoldás.


Coachella ready!


Éljen a bohém stílus!


Hjajjj ez a paletta!


Nem tudom miért, de hétfőn mindig rám tör a sütizabálhatnék! :D


Hangulatos.


Nagyon tetszik ez a szett!


Nekem eső után a legszebbek a vieágzó fák és a meleg tavaszi napok estéin, amikor a méhek már elcsendesedtek és a szirmokon át látszik a lemenő nap narancsa-rózsaszínje. :)


Dög!


Hasonló terveim vannak a hálószobánkkal. :P


Ez a ruha magában is egy tündérmese.


Hétfői cukiság!:)

Kellemes Hetet Mindenkinek!

Képek: Pinterest/Weheartit/Tumblr

Melyik volt a kedvenc képetek? Melyik a kedvenc tavaszi virágotok? :)

Megjegyzések

  1. Egy fiatal nőnél...Nem tudom...a 12-15 éveseket szoktad figyelni? MIND EGYFORMÁK!!! Mintha egymás klónjai lennének, ha csoportban vannak, meg se lehet őket különböztetni...ugyanolyan haj, ugyanolyan keretes szemüveg (vagy nagyon hasonló) hasonló mintájú leggings, ugyanolyan cipő (más színekben), és csaknem egyforma felsők...ijesztő...
    Mondjuk én az ombrétól rosszul vagyok, plusz pontért sok fodrász úgy csinálja, hogy látványos csík van átmenet helyett két szín találkozásánál...annyira...közönséges...lehet, hogy az első tucat emberen még különleges volt, de amikor már mindenki tök egyforma, hogy látszódjon rajtuk, hogy mennyire egyediek, és különlegesek...az azért már durva...

    Amúgy az utolsó kép a kedvencem...legszívesebben megsimogatnám őket, olyan kis bolyhosnak tűnnek képen keresztül...:D
    Mondjuk egy gyümölcssalit is elfogadnék, de az a fehércsokiba mártott eper cukorkával (? - nem tudtam beazonosítani) is jöhetne...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó az elcseszett ombre hajak! :D Meg aki a lenövését ombrénak nevezi. XD
      A csokis epret annyira imádom! :P

      Törlés
  2. Sütiiii! :D Mostanság csak sütit zabálnék, viszont a mérleg ordít miattuk sajnos...

    VálaszTörlés
  3. Hú, komoly téma a stílusérzék kialakulása, és hogy kialakul-e egyáltalán egy emberben. Tizenévesen nálam a fő szempont az volt, hogy a CSAPAT teljes jogú tagja akartam lenni, minden áron. Ezért aztán a vezéregyéniség stílusát másoltam, másoltuk mi, a követők. Öltözékünk emiatt egységes volt és az aktuális divatot tükrözte. Egyenruha volt ez, még akkor is, ha márványkoptatott farmernaci és neonszínű kötött pulóverből állt. Mindenki "dipitáskával" járt iskolába, és a hónunk alatt cipeltük.

    Később lázadtam.
    Feketében jártam, és úgy öltöztem, sminkeltem, mint Madonna, a frizurámat is úgy hordtam! :D Még mindig nem volt saját stílusom.

    Nem tudom, most van-e, tény, hogy az aktuális divatot ma már a saját személyiségem vonásain át szűröm, vannak elemek, színek, stb, amelyek hatást gyakorolnak rám, de nem mindent építek be, mert nem minden áll jól.

    Ahhoz, hogy valaki saját stílusát megtalálja, és érezze, hogy neki erre önkéntelenül is szüksége van, ahhoz kiforrott önismeret szükséges szerintem, de minimum annak igénye, hogy megtudjuk, kik vagyunk.

    Szeretek évente egyszer megújulni, frissíteni a ruhatáramon, viszont a stílusomat jellemző alapdarabokat, amelyek engem képviselnek, akkor is megtartom, ha épp nem menő...a kiegészítő darabokban variálok, újítok. Szeretem jól érezni magam a bőrömben.

    A kedvenc fotóm a konyha volt, imádom a színvilágát és a funkcionalitását.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy írtál. :) Nekem is vannak olyan darabok, amiket folyamatosan hordok, attól függetlenül, hogy épp divatos e vagy sem. :D

      Törlés
  4. Szerintem nagyon jól indítottad a bejegyzést, mert ez egy olyan dolog, ami sok embert foglalkoztat. Én például sokszor bosszankodom, hogy ezek a tini lányok mennyire egy formák, mennyire meg próbálnak másnak látszani a drága ruhákon és kiegészítőkön keresztül. Szerintem az egyediség már rég kiveszett a mostani generációból. Bár sem vagyok túl idős, a röpke 20 évemmel de engem már nem vonzanak annyira a hajfonós trendek, vagy a terepmintás nacik, mint a tiniket.
    Én úgy próbálom összeállítani a ruha táram, hogy legyenek benne alap darabok, amelyeket könnyen tudok párosítani, valamint néha-néha megtetszik egy divatos darab, akkor azt beszerzem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy írtál. Abszolút jók a meglátásaid. A hétköznapokban én is legtöbbször kényelmes, sima cuccokat hordok, de szeretem belecsempészni az én kis saját stílusomat is. :)

      Törlés
  5. Szerintem ezzel az egyforma kinézettel akkor van baj, amikor érezni lehet, hogy nagyon "divatos" próbál lenni valaki, de mégis ugyanúgy néz ki, mint az összes többi térdnélszakadtfarmeres-parkás-fehértornacipős-ombrehajú lány. Mert egyébként azért az emberek többségét farmer-simapóló-kényelmescipő összeállításban csak nagyon minimálisan érdekli a divat. Meg persze az is igaz, hogy a fast fashion boltokban nagyon tudatosan kell vásárolni ahhoz, hogy csak onnan valami egyedit tudjunk összerakni...

    Nekem a fetsajt + narancs + madársaláta kombó a kedvencem, de pl. a gránátalmás saláták is nagyon jók.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gránátalmát nagyon imádom, de márciusra iszonyúan meg tudok undorodni tőle, mert télen általában mindig azt eszem. :D
      Ezzel egyetértek abszolút, de ott is ki lehet fogni jó darabokat. :)

      Törlés
  6. valamilyen szinten nekem sincs stílusom, mikor hogy öltözködök. általában fekete feketével :D nem a mai divat miatt (cool kids wear all black.. wtf?), hanem mert problémáim vannak a testemmel, szeretek eltakarni bizonyos területeket (pl. tiniként pattanásos volt a felkarom, amiket én elvakartam, és mára csúnya barna foltos-heges az egész felkarom.. emiatt állandóan minimum könyékig érő felsőben, vagy lógós pólóban vagyok, illetve a fekete karcsúsít!!!!! :DDD) meg alapból én a tornacipős stílust szeretem, de néha viszont kiöltözök, olyankor egykét ismerősöm "dámának" hív :D szóval ugyan úgy felveszem a csinos ballonkabátomat és a "chanel stílusú" kis táskámat, mint a piros tornacipőt fekete szakadt nadrággal, bő pólóval... :D
    de amúgy nem is az a baj, hogy mennyire egyformák ezek a lányok (de, az is), hanem inkább az, hogy úgy hordják a "divatos" ruhákat, hogy sokszor nem is áll jól nekik. (pl tavaly lány, nem gonoszságból, de az xxl-es méretére felvette a crop topot, mert az volt a divat...), illetve vannak az olyan fajta lányok akiknek a pinterest+h&m az etalon, azt látják, hogy a bokalengetős nadrág van a h&m-ben, akkor azt veszik fel és kész. nem zavarja őket, ha hülyén néznek ki.
    és még kismillió ilyet felhozhatnék, hogy csak mennek a tömeg után, mint a birkák. de belegondolva ez régen is volt. az én gimis éveim alatt volt mindenki emó és deszkás. :D (még én is, haha)
    szóval igen, kicsit vicc, mikor mindenki az egyediségről, stílusról és egyebekről beszél, holott ugyan az a tucat ruha van rajta, mint minden lányon, és leszólja azt, aki máshogy néz ki :)

    VálaszTörlés
  7. Bár nem tudom ennyi nap után olvasod-e vagy valaki más esetleg. Azért írok.
    Múltkor is akartam írni, mikor az fittséggel-alakformálós-testképzavaros-nemtudoménmégmivel kapcsolatban ömlöttek a vélemények. Szerintem igen is írhat olyan ember is életmóddal kapcsolatban bejegyzést, akinek nem ez a megélhetése. Mármint nem sztáredzó vagy fitneszmodell vagy neagyisten extrafullkockahasésmindenemizmos instagramm vagy pinterest királynő.? Kérdőjel? igen! igen? Mert biz több fotoshoppolt képpel lehet találkozni. Akkor is azt gondoltam, amit most és már többször hangoztattam itt is. Sokan ezek miatt a képek miatt ön-és testkép zavarossak lesznek. Hiába jó az alakjuk, ha ők nem olyanok, mint a képen. Mondhatnak nekik akkor akármit. Voltam így magam is. És nagyon sok esetben a különböző média felületek is hibásak ebben. Sokszor kezdődnek cikkek azzal, hogy " légy fitt, légy sikeres, légy karcsú...stb" mindezt egy olyan képpel társítva ahol egy olyan vékony nő van, hogy az szinte hihetelen. Meg az is néha, hogy az egészséges is. De kérem az van a képen! Ha az van a képen, akkor ő biztos jó! Akkor én is olyan akarok lenni!<--mondják rá sokan. Igen á, de van akinél fizikai képtelenség, hogy úgy nézzen ki. Vagy alacsonyabb, vagy nagyobb a melle, kisebb, szélesebb a csípője...és sorolhatnám. Aztán jön a sanyargatás, hogy legalább hasonló legyen. Utána meg az összeroppanás, mert ő mindent megtett, de mégsem olyan. De miéééér? Mert nagyon sok esetben marketing miatta szándékosan téves képet közvetítenek. Nagyon sok esetben nem törődve azzal, hogy mi a következménye.
    Mondjuk mikor a mindenféle gappokat meg nemtudommiket emlegettétek, csak lestem, mert nem tudtam miről van szó. :) Ebből is látsziK, hogy csak téged olvaslak. Úgy tűnik sikerült megemberelnem magam, mert neki állta én is. Nem célom a fullkockamindenemizmos, mert tudom, hogy az már NEM ÉN LENNÉK. Az első cél a régi súlyom extra határa 63 kg. 74-ről indultam, most 69 vagyok. Ha az megvan jöhet az álomsúlyom az 57-58 kg. Viszont én akkor is kis faros-bögyös csoda leszek, ahogy egy-két munkatársam szokta mondani a hátam mögött. De AZ ÉN LESZEK!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiába írtam nagybetűkkel azt a két részt. És itt jön a kapcsolat a két téma között. Te is írtad már többször, hogy mindenek közt önmagunk megőrzése vagy megtalálása a legfontosabb. Divatban is többek közt. Ha nem ,ne csodálkozunk, ha néha furcsán néznek ránk az utcán vagy máshol. A divat egy fontos eszköze az önkifejezésnek. Amit szerintem akkor lehet a legjobban csinálni, ha rendben vagyunk magunkkal. És az ilyen személyek tudnak igazán személyes stílust kialakítani. Persze vannak hasonló érdeklődésű, adottságú vagy természetű emberek, így akkor is lesznek, akik hasonlóan öltöznek. Pl akik néptánccal vagy valami népi kismesterséggeel foglalkoznak. Náluk figyeltem meg, hogy az ő bőr táskájuk is bőr, de nem az amit a CCC-ben látni és nem is LV. A nyári blúzok nem csak vintage vagy népi beütésűek, hanem legtöbbször egy adott siselet egyik darabja. Vagy katonák, akik civilben is bakancsban vannak és sorolhatnám.
      A magazinok persze mindig újabb-és ujjabb dolgokat közvetítenek. Ami valaki vagy felvesz vagy nem. És a legtöbben ige. Akkor is ha az nekik nem áll jól. Mer ott van a pinteresten, az instán, meg a barátnőin, meg mindenkin. Akkor az úgy biztos jó. Ja, de lehet nem mindenkinek. Csakhogy könnyebb egy kész dolgot bevenni, mint valamit készíteni. A nekünk tetsző dolgokat kiválogatni és kísérletezve párosítani. Úgy látom, ha valaki tizediknek is felveszi ugyan azt, mint az előző kilenc, ott valami nem oké. Szerintem legtöbbjük azt sem tudja mit akar pontosan. Csak túlélésre játszanak. De ha neki úgy jó...hát tegye. Csak ez olyan bárány hatás. Megy ő is a tömeggel. A legtöbb viszont nem hallja, nem is akarja hallani, hogy ez nem midíg jó.
      Meg van az a kevés eset, aki nem teheti meg. Ilyen voltam én is iskolában. Általánosban és középiskolában is. Folyton azon járt az agyam, hogy én miért lógok ki a sorból? Miért nem vagyok olyan, mint a többi. Mikor mindenki " csótányroppantónab" járt, meg MissSixty felsőben. Vagy középiskolában az Agressor, meg a Buffalo cipő láz...Nem tehettem, mert nem volt rá pénzem. A fene majd megevett. Meg azért is, mert sokszor néztek le vagy szóltak be emiatt és ki is közösítettek társaságokból. Mert nem olyan voltam, mint a többi. Mostmár nem bánom. Valószínűleg akkor nem értettem volna meg. Azt nem mondom, hogy kiforrt sítlusom van, mert nincs. De különbözök a többitől! Persze én is használom a nagy alapot. Alapdarabok azok jól variálhatók. Fekete táska, cipő, kedvenc farmer...stb. Viszont mások akkor is látják, hogy nem vagyok olyan, mint az átlag. Ezt egy 30 éves , kedves és jóképű férfi munkatársam mondta nekem . Akiről írtam, hogy megjegyezte: többet kéne mosolyognom, mert jól áll nekem. Pár hete beszélgettünk szünetben az üzemi étkezdében. Méregetett közben kicsit. Hát én meg megkérdeztem: mi van? És itt lepődtem meg, a válasz: Nem értelek titeket! Néztem nagy szemekkel: miért? Mire ő: Nem olyanok vagytok, mint a többi. Kérdeztem miért? Mert nem hordunk csilli-villi feliratos vackokat? Ő: igen. (megjegyzem, hogy látta már férjem, aki katonai hagyományőrzéssel foglalkozik a honfoglalás korából, érdeklik a vikingek is kicsit. neki ehhez van vágva a haja is. Viking hajfonatokat én is szoktam készíteni és szeretem a népi beütésű ruhákat, mert foglalkozom kismesterséggel magam is) Azt tőle és mástól is tudom, hogy elhíresültem munkahelyemen arról, hogy szinte minden nap más hajam van, szeretem a látványos fülbevalókat és nyakláncokat. Jók a körmeim. Szinte minden nap sminkelek és jól áll a sötétebb rúzs.
      És tudjátok mit: mostmár csak azért sem akarok olyan lenni, mint a többi! Mert én így jól érzem magam.

      Amúgy a tulipán a kedvenc tavaszi virágom és imádom Linda Hallberg műveit nézni.

      Törlés
    2. És osztom azt a véleményt, hogy sokakat nem érdekel : hülyén néznek ki abban amit az előző tíz felvett. Akkor szoktam felvont szemöldökkel nézni: Hát ez meg?

      Törlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)