Örökbefogadás menhelyről, avagy így lettem újra kutyás gazdi



Az utóbbi két évben a családunk mindhárom kutyusát elveszítette. Először az én dárga Dexteremtől kellett elköszönnünk, majd egy héttel később mamám kutyusa Félix is átkelt a szivárvány hídon. Idén augusztusban, ugyanazon a napon, amikor Dexter itthagyott minket, az én kicsi Babym is örökre lehunyta a szemét.
Ha egy kutya 10-15 évig része az életednek és a családodnak, akkor az elvesztése szerintem különösen fájdalmas, hiszen ez olyan szintű hiányt hoz létre az ember mindennapjaiban, amihez nagyon nehezen, vagy ahogy az esetemben is, egyáltalán nem lehet hozzászokni.
Amikor Dextertől el kellett búcsúznom, megfordult a fejemben, hogy nem lesz többé kutyusom. Nem fogom szépíteni. Pokolian szenvedtem  a hiányától. Akkoriban már Baby is idős kutyus volt a maga tizenhárom évével és nem szerettem volna mellé egy kiskutyát. Egyrészt azért, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva élete utolsó éveiben, másrészt pedig egy izgága kiskutya, aki a feje tetején ugrál nagyon megterhelő lett volna neki, aki már csak egy puha fekhelyre, csendre és nyugalomra vágyott.

2016 tavaszán anyukám örökre fogadott egy menhelyi kutyust, aki a Balu nevet kapta. Egy egyéves kopó keverék kutyusra esett a választása, aki szomorú körülmények közül került egy állatvédő alapítványhoz. Egy szeméttelep mellé kötötték ki, egy alig egy méteres madzagra. amikor megtalálták, már napok óta ott ázott és éhezett. A bántalmazás nyomai is látszottak rajta, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Miután befogadtuk, hosszú-hosszú hónapok kellett ahhoz, hogy valamennyire meggyógyuljon a kis lelke és vissza tudja nyerni a bizalmát az emberekben. Még mindig halálosan retteg a póráztól és az idegenektől, különösen a férfiaktól.

Miután Baby-t is elveszítettem, teljesen magamba roskadtam. Olyan szintű hiányérzetem volt, hogy azokban a hetekben a lakást sem szívesen hagytam el, hogy ne kelljen az üres udvarral szembesülnöm. Ekkor döntöttem el, hogy én is szeretnék befogadni egy menhelyi kutyust.
Eredetileg egy idős kutyusnak szerettem volna megszépíteni az utolsó éveit, de be kellett látnom, hogy egy idős kutyát szinte lehetetlen összeszoktatni három macskával.
Ugyanakkor azt is tudtam, hogy fél évesnél fiatalabb kutyus nem igazán jöhet szóba, elvégre mindketten teljes munkaidőben dolgozunk. Én általában 4 után érek haza, Gergő pedig fél 6-g környékén így egyikünknek sem lett volna szíve egy pici kutyát egész nap magára hagyni. A lakásba bezárva sem szívesen hagytuk volna, az udvaron pedig semmiképp sem, elvégre ősz van.

A családunk új tagjának megtalálásánál a következő szempontokat vettük figyelembe.

- minimum 6 hónapos, maximum 2 éves kutyus legyen.
- kicsi vagy közepes testű
- keverék kutyus
- macskákkal barátságos vagy összeszoktatható

Én leginkább egy staffi keverék vagy tacskó-keverék kutyust szerettem volna, mert a megszokások embere vagyok és ezzel a két fajtával van a legtöbb tapasztalatom, valamint úgy tapasztaltam, hogy mindkettő egészséges, kevés betegségre hajlamos fajta.

Miért keverék kutyus? Miért nem tenyésztőtől?

Egyrészt, szerintem a magyar tenyésztői árak irreálisan magasak, másrészt angol staffordshire terrier-t hivatalos utún nem tenyésztenek itthon. Szaporítótól soha, semmilyen körülmények között nem vásárolnék kutyát és elítélek mindenkit, aki támogatja az ő ténykedésüket. Viszont azt is érdemes tudni, hogy a magyar kennelek nagy részében, főleg a ritkább, drágább fajták esetében viszonylag nagy a beltenyészet, emiatt sok az örökletes betegséggel született kiskutya. Sajnos a környezetemben is láttam már az utóbbi időben , hogy a fajtiszta kutyust szinte havonta vitték állatorvoshoz valamilyen problémával, illetve a ismeretségi körünkben volt egy olyan eset, hogy egy hat éves bulldog kiskutyától kellett elbúcsúzniuk. Mivel kertes házunk van, nekem fontos, hogy a kutya a házőrző szerepét is be tudja tölteni, bár hozzá kell tennem, hogy mindkét korábbi kutyusunk a hideg hónapokat a lakásban töltötte, illetve Babyre mindig adtunk kabátot télen, mert nagyon fázós volt.
Az tény, hogy a keverék kutyusok szívósabbak, egészségesebbek és jóval tovább élnek, mint a fajtiszta társaik. Dexter közel tizenhét éves volt, amikor búcsút vettünk tőle, és ezalatt az idő alatt semmilyen betegsége nem volt.
A keverék kutyusok egyediek. Olyan senkinek sem lesz, mint Neked. Nem csak külsőre, hanem vérmérsékletre is igaz ez rájuk.

Amíg megtaláltuk a nagy Ő-t, addig két csalódás is ért minket, mivel mindkét esetben úgy tűnt, hogy mi leszünk a kiválasztott gazdik, de mindkét esetben kiderült, hogy a kutyust már örökre adták. A második esetben konkrétan az örökbefogadás előtti napon kaptuk a telefont, hogy egy másik szervezeten keresztül már örökbe adták a kutyust. Sajnos valójában pénzért eladták Ausztriába.



Odint (akkori nevén Dagit) egy másik alapítvány vette gondozásába. Az alapítvány elnöke a saját családjával gondoskodott a három kiskutyáról, akik tavaly decemberben, a legnagyobb hidegben születtek. A mama kutya sajnos nem tudta ellátni őket, mert összeverték és a sérülései nagyon súlyosak voltak. Így a három kiskutyát Zsófi és az anyukája nevelték fel cumisüvegből. Innét is szeretném nekik megköszönni azt a hihetetlen mennyiségű áldozatos munkát és emberséget, ahogy az állatokról gondoskodnak.



Odin tehát nevelőcsaládnál élt 9 hónapig. A testvérei közül ő volt az utolsó aki gazdára várt még. Odinról tudni kell, hogy Shiba inu keverék, de van benne staffi is. Sajnos azt, hogy télen született és szó szerint a csupasz földre, a farkincája bánta, ami konkrétan lefagyott és a hátsó lábain vannak fagyási nyomok. Engem ez nem zavart, szerintem haláli aranyos a kis babapiskóta farkincája.

Az örökbefogadás menete

Odint már ivartalanítva és chipelve vettük át, illetve minden  a korának megfelelő védőoltást megkapott. Nagyon nagy segítség volt az is, hogy egy alapfokú kutyaiskolás képzést ő már kapott, így egy teljesen szófogadó, a fontosabb parancsszavakra hallgató kutyust hozhattunk el.
Természetesen a menhelyi vagy alapítványi örökbefogadásnak is vannak anyagi vonzatai, elvégre a kutyusra fordított pénz valamilyen módon vissza kell kapniuk, hogy tovább működhessenek. Én személy szerint ezen kívül még egy kisebb adománycsomagot is összeállítottam. Ha hasonlóan tennétek, érdemes megkérdezni a kapcsolattartót, hogy mire van leginkább szükségük. Macskaalomnak, eledelnek, faforgácsnak és szalmának mindig nagyon örülnek, de a legtöbb menhely ősszel és télen várja a régi takarókat, kabátokat is, hogy a kutyusoknak meleg fekhelyet biztosíthassanak.
Az örökbefogadásról szerződést is aláírtunk, illetve ezután szükséges még a chip átregisztrálása az állatorvosunkhoz, valamint a tulajdonos nevének átiratása is.

Mi viszonylag messziről hoztuk a kutyust, így játékokkal, takaróval, vízzel és élelemmel is készültem neki. A takaró szerintem azért is fontos, mert így rögtön lesz egy olyan tárgya a lakásban, amin a saját szagát érezheti. Itt hozzátenném még a listához a papírtörlőt is, az esetleges balesetek miatt.
Odin gyönyörűen, nyugodtan viselte az autóutat, csak indulás után lett rosszul egy picit, de végül is ez érthető volt. Teljesen idegen emberek betették egy idegen autóba, majd elvitték arról a helyről ahol eddig élt. Egyébként szép csendben elfeküdt a hátsó ülés alatt és türelmesen várta, hogy megérkezzünk.

Találkozás a cicákkal, hazaérkezés

Ezzel kapcsolatban voltak félelmeim, hiszen tapasztalataim szerint a macskák még egymást is nehezen fogadják el elsőre, nemhogy egy idegen kutyát. Habár Odin macskákkal nőtt fel, fiatal kutya lévén van benne egy kis izgágaság és eléggé játékos is, így gondoltam, hogy lesznek majd problémák.

Mindhárom cica kutyához volt szoktatva már kicsi korától kezdve és Baby egy jóságos pótmamaként vigyázott rájuk, de számítottam rá, hogy alaposan meg lesznek szeppenve az új jövevénytől.
Az első lépés az volt, hogy a cicákat elzártuk és hagytuk, hogy a kutyus elsőként felfedezze az udvart, majd a lakást is. Azonnal elkezdtük arra szoktatni, hogy mely helységekbe szabad bemennie, illetve hol lesz a fekhelye, Ezután, még pórázon tartva kiengedtük hozzá a cicákat.
Ekkor hallottuk először Buckyt fújni. Ő egyébként abszolút nem fél a kutyáktól, sőt a kisebb testű kutyákat meg is szokta kergetni az utcában, így voltak kétségeim, hogy nem fogja e megtámadni Odint.
Odin jobban meg volt ijedve, mint a cicák. Meglepetésemre Sophie volt az, aki a leghatározottabban lépett fel a kutyával szemben és azóta is "rendre utasítja" ha olyan szobába akar bemenni, ahová nem lenne szabad. Nyilván, a cicákat megviselte az új jövevény érkezése és emiatt pár napig feszültebb volt a légkör.

Beilleszkedés


Szerintem fontos, hogy az első 1-2 napban a befogadott állatka ne legyen egyedül hagyva. Mi épp ezért hétvégén hoztuk el. Így már a kezdetektől fogva tanítani tudtuk a szabályokra és valamilyen szinten elkezdtük arra is szoktatni, hogy milyen időpontokban kap enni, illetve általánosságban hagytunk neki 1-2 napot, hogy felvegye a mi életritmusunkat.
A cicákkal szerencsére nem volt probléma. Mivel Odin még kiskutyának számít, néhány játékos kergetés persze történt, de mostanra már megszokták egymást. Igaz a nagy barátság még nem alakult ki, de szerintem ehhez sem kell majd túl sok idő. 😊


Nehézségek-Megoldások

Odin alapjáraton egy nagyon jól nevelt, szófogadó és okos kutya. A lakásban is jól viselkedik, ha rászólunk valami miatt akkor szépen abbahagyja a rosszalkodást. Általában 10 órakor magától lefekszik és reggel hatig alszik.
Ami nálunk egyelőre probléma, hogy mivel Odin tíz másik kutya mellett nőtt fel, így napközben nagyon unatkozik és emiatt néha "alkot". Szétrágott lábtörlő, gödrök ásása, virágok kikaparása és hasonló turpisságok fogadnak hetente egy-két alkalommal, amikor hazaérek. Ez általában akkor történik, ha ráunt a játékaira vagy azokat már szétrágta. Ha hasonló cipőben jártok, akkor emiatt érdemes gyakran új játékkal meglepni, akár egyszerre csak egyel.
Ami nálunk még bevált, az a minden napi séta ás játék. Odin nagyon tanulékony kutyus, így ezalatt a pár hét alatt már sok trükköt megtanítottam neki. Ezek azért is jók, mert a kutya így sokkal szófogadóbb lesz valamint minőségi időt töltünk együtt.
Az autózáshoz is hozzá szoktattuk, mivel idővel majd szeretnénk magunkkal vinni utazásokra is.
Ami még sokat segített, hogy összebarátkozott anyukám kutyusával, így hetente több alkalommal átviszem hozzá. Ilyenkor birkóznak és kergetőznek. Nagyon szeretik egymást és fontosnak tartom, hogy az egyedüli kutyusoknak is legyen lehetőségük "szocializálódni", hiszen így az idegen kutyákkal is könnyebben összeszoktathatóak, akár egy állatorvosi rendelőben, akár egy séta alkalmával nem kell félni, hogy verekedés lenne a találkozás vége.


Néhány zárógondolat

A felelős állattartás nem csupán azt jelenti, hogy cuki fotókat posztolunk a kedvencünkről és évente beadatjuk neki a veszettség elleni oltást. Fontos, hogy csak akkor vállaljuk be egy állat befogadását, ha biztosak vagyunk benne, hogy az életkörülményeink minden esetben lehetővé teszik majd, hogy velünk maradhasson. Sokszor hallani olyat, hogy költözés miatt jó esetben elajándékozzák, rosszabb esetben menhelyre adják a kis állatot. Ők is érző lények és nekik is fáj, ha elveszítik a családjukat. Csak gondoljatok bele milyen örömmel vár haza titeket a cicátok vagy a kutyátok? Neki az is borzasztó hosszú időnek tűnhet, ha egy napra magára hagyod. Akkor képzeld el mit érezhet, ha örökre magára hagyják.
Mielőtt több tízezer Forintot kifizetnél egy fajtiszta kutyusért, szánj rá egy napot, hogy elmész egy helyi menhelyre, mert előfordulhat, hogy beleszeretsz egy kutyusba. Ha pedig menhelyi kutyust fogadsz örökbe, nem csak egy életet változtatsz meg, de tulajdonképpen kettőt, hiszen azzal, hogy te elhozol onnét egy kutyust, egy másik kerülhet a helyére.
Az ivartalanítás is nagyon fontos dolog, különösen a cicák esetében. A kan macskáknál leginkább az elkóborlás és emiatt a verekedésben szerzett sérülések, valamint az elgázolás szól az ivartalanítás mellett. A nőstény macskáknál pedig a vemhesség, valamint a forgási időszak nehéz napjai (akinek volt már ivaros nőstény macskája, az tudja miről van szó). Mindemellett persze nagyon sok betegséget is megelőzhetünk az ivartalanítással.

Arról, hogy egy nap szeretnék majd egy idős kutyust is befogadni, még nem mondtam le. Ennél szebb és nemesebb cselekedet szerintem nincs a világon és nagyon tisztelem azokat, akik esélyt adnak egy idős kutyusnak, hogy élete utolsó éveit szeretetben és családban élhesse le.

Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam Odint és mi lehettünk az új családja. Az az érzés leírhatatlan, amikor munkából hazaérve boldogan ugrálva fogad, vagy reggelente majd belém bújik. Imádom nézni ahogy felfedezi a világot, rácsodálkozik dolgokra, esténként pedig elégedetten szuszog a fekhelyén. Néha rám telepedik annak az érzésnek az árnyéka, amikor elveszítettem a szeretett kutyusaimat és a tudat, hogy egy nap tőle is el kell majd válnom, de tudom, hogy ezek miatt a dolgok miatt megéri.


Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést. 😊

Nektek van kutyusotok? Hogy került hozzátok? 

Megjegyzések

  1. Teljesen átérzem, amiről írtál. Közel 10 éve vagyunk tacsisok, de 2-3 évnél tovább sajnos egyikük sem élt velünk, csavargó természetük miatt elütötték őket, a szívem szakadt meg mindegyik nagyfütyülért és a mai napig folynak a könnyeim, ha eszembe jutnak a drágáim. Maszat eddig a "legtartósabb", márciusban lesz 6 éves, de vigyázunk is rá, mint a szemünk fényére (nem mintha a többiekre nem vigyáztunk volna). Már akkor meg lett ígérve neki az örökös kenyér, amikor hathetesen hozzánk került, remélem, tudja, hogy legalább még 6 évig ki is kell használnia az ígéretünket :)

    VálaszTörlés
  2. Annyira aranyos kutyus, és igazán szerencsés is veletek :)
    Én/mi egy tacskó boldog tulajdonosai vagyunk. Egy családi barátunktól kaptuk 3 éve lassan és azóta töretlen a szerelmünk. Velem alszik sokszor az ágyban, a lábamnál vagy az ágy mellett a puha szőnyegen. Nagyon okos, viszont egyszer már elütötték, mert egy őrült túl gyorsan hajtott és nem tudott megállni. Szerencsére nem lett maradandó sérülése.
    Imádom amikor haza érek és annyira vár. Viszont sajnos nagytatám múlt héten elhalálozott, és ezt a kutyám is nagyon megérezte. Folyamatosan keresni,illetve sír az ajtó előtt. Annyira sajnálom ilyenkor, mindig igyekszem megvigasztalni.:(
    Felhőtlen boldog éveket kívánok Nektek együtt! :)

    VálaszTörlés
  3. nekünk is talált kutyusunk van. már idén ősszel volt 7 éve, hogy nálunk van. :) én mindig is szerettem volna egy westie kutyát, régebben az volt az álmom, de anyáék nem engedték úgy egyáltalán, hogy bármi olyan állatom legyen, ami nagyobb, mint egy terrárium. ezért voltak hörcsögeim. :D aztán egy véletlen során találtuk a kutyánkat, picike volt, magányos, ázott és szeretetre vágyott. ez kiderült abból is, hogy első adandó alkalommal, mikor meglátott minket, már bújt az ölünkbe. nem volt kérdés, hogy megtartjuk, még a szüleim szíve is ellágyult tőle. :) kis keverék kutyus, nagyon hűséges, hálás és imád minket - ahogy mi is őt. és igaz, hogy szívósabbak a keverékek, mint a fajtiszták. egy ismerősömnek lett westie kutyája idővel, és ő is havonta jár vele orvoshoz, kb. mindenre allergiás a kutya, nem ehet csontot (!:D) stb.. döbbenet, hogy sokkal több a macera egy ~100 e ft-os kutyával, mint egy kis keverékkel. a világ legjobb dolga állatokkal élni. az a szeretet, amit kapunk tőlük nem mérhető semmihez. <3

    VálaszTörlés
  4. Nekünk hat kutyánk van, ebből egy keverék, a többi fajtatiszta. Kettőt vettünk tenyésztőtől, a többi három saját tenyésztés, az egyik már második generációs saját tenyésztésű kutya. Mint tenyésztő, szeretnék pár gondolatot pontosítani.

    1. Minden kutya fajtiszta, mert mindegyiknek a szülei kutyák. Ez természetesen nem áll a farkas-kutya, illetve a farkas-aranysakál hibridekre. Amivel keverted, az a fajtatiszta. Mert a kutya a faj, a - példának okáért - sima szőrű foxterrier a fajta.

    2. Angol staffordshire terriert nemhogy Magyarországon, hanem a világon nem tenyésztenek sehol, angol staffordshire bullterriert viszont igen.

    3. Ne keverjük a tenyésztőt a szaporítóval. A különbséggel oldalak garmadája foglalkozik, erre nem is térnék ki bővebben, csak annyit, hogy a tenyésztő minőséget, a szaporító meg mennyiséget akar előállítani. Egyszerűbb megkülönböztetési módszer: ahol törzskönyv nélkül is lehet kutyát venni - általában az ár x, törzskönyvvel 3x - onnan forduljatok ki. A törzskönyv 6500 forint, a chip 4000, nem ez a drága.

    4. Meg kell kérdezni, hogy a tenyésztő mire vállal garanciát. Általában foghibára szoktak és a kanoknál herére, illetve arra, hogy a szülők nem szenvednek örökletes úton terjedő betegségekben.

    5. Az árról. Addig, amíg eljut egy kutya ahhoz, hogy tenyészthető legyen, pont az örökletes betegségek miatt át kell esni egy csomó szűrésen. Ezek ott kezdődnek, hogy 30.000, és 100.000 a vége. Szűrésenként. És ekkor még csak ott tartunk, hogy a kutya egészséges, ami nem a csúcs, hanem az alap. Erre még rájön a tenyészszemle, munkavizsgára kötelezett fajtáknál a munkavizsga, na mega kiállítások, mert azért nem árt, ha egy küllembíró is látja a kutyát. Emellett a kutya még eszik, meg állatorvoshoz is jár. Amíg eljut az első alomig, az kb. milliós költség. A tenyésztőtől meg nem igazán várható el az, hogy a saját pénztárcájának ellensége legyen.

    6. Egy tenyésztőnél nem csak tenyészminőségű kutya születik. Vannak olyan kutyák, akik nem alkalmasak tenyésztésre, viszont teljes élet élhető velük, egy színhiba, harapáshiba, rejtett here (ivartalanítás után főleg) a kutya életét nem zavarja, az ilyet a tenyésztők kb. féláron adják, ivartalanítási kötelezettséggel.

    7. A beltenyésztés a közeli rokonok párosítása. Na ilyet nagyon kevés tenyésztő vállal be, szóval ettől nagyon nem kell félni, illetve a beltenyésztettségi fokot megmutatja a törzskönyv. Ha a szülőpárnak 5 generáción belül nincsenek közös ősei, akkor ott nem beszélhetünk beltenyésztésről. Amúgy az enyhébb beltenyésztés, amit vonaltenyésztésnek neveznek, sem ördögtől való dolog, a fajták így alakultak ki, mert vannak tulajdonságok, amelyeket csak így lehet rögzíteni. Nekünk is van olyan kutyánk, aki nagybácsi-unokahúg párosításból született, és nagyon jó kutya.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)