tag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post7327898788209910578..comments2024-01-22T16:42:23.728+01:00Comments on By Anna: Weekly Inspiration Annahttp://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comBlogger28125tag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-33645329545335933622015-09-20T11:40:53.124+02:002015-09-20T11:40:53.124+02:00Nyilván nem azért mondtam hogy mindig is szerettem...Nyilván nem azért mondtam hogy mindig is szerettem volna egy ragadozómadarat, mert van rá reális esély, hogy beszerzek egyet. :D Pikachut is mindig szerettem volna, ahhoz milyen engedélyt kell beszerezni? :D <br /><br />Egyébként tisztában voltam vele, mivel a nagypapám, a keresztapám és anyu unokatestvérének a férje is vadászok voltak. Előfordult, hogy a papám hozott haza sérült madarakat és ápolta majd visszaengedte őket. Persze azokhoz nem szabadott hozzányúlni. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-65341774600582430452015-09-19T08:31:28.525+02:002015-09-19T08:31:28.525+02:00Szia.
Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak. Azt vett...Szia.<br />Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak. Azt vettem észre a környezetemben, hogy egyeseknek "fura" vagy nemistudm milyen értékrendjük van. De talán az a legjobb megfogalmazás, hogy nem tanulták meg kifejezni az érzéseiket. Számtalan példát láttam arra, hogy egy házikedvencet , neadj isten egy hozzátartozót nem " értékeltek" és szapulták. Mikor meg megvolt a baj, akkor döbbentek rá és belebetegedtek. Ez súlyos tanítás. Tudok olyat is aki nem meri kimutatni az érzéseit, mert fél, hogy mások mit szólnak. <br />Viszont bárhogy is legyen, szerintem egyik sem jogosítja fel a másik felet arra, hogy megsértsen gyászomban, fájdalmamban. Nem tudhatják, hogy az nekem milyen.<br />Hét éves voltam mikor anya Elment. Nem vittek ki sem engem, sem öcsémet a temetésre. Azt hitték nem tudom mit jelent. Még most is sírok érte, ha nem látják. <br />Volt egy családi kedvenc kutyusunk Kormi. Keverék volt, úgy fogadtuk be. Mindegyikünknek van vele története. A horgászok pl tudták, ha megy bátyám pecázni, mert a kutya kb 10 perccel előbb volt a parton, mnt ő. Öreg volt, de valószínűleg megmérgezték. Déluán elaludt a meggyfa alatt. Mai napig hiányzik.<br />Meghalt apám és legidősebb bátyám is. Meg több házi kedvenc. Sosem volt ugyan az még nekem sem , de mindegyik fájt . Meg kellett tanulnom így nélkülük élnem. Még most is meg könnyezem.<br />Kitartást neked és kívánom , hogy idővel könnyebb legyen. <br /><br />A vagány szett, bakancs , lakberendezős és tábortüzes kép a kedvencem. <br />Azt jó, ha tudod vadászmadarat csak vadász engedéllyel lehet tartani. Akkor is még kell külön vizsga a madár miatt.<br /><br />Piroshttps://www.blogger.com/profile/07101388428687496987noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-7881167535143140582015-09-18T12:54:35.386+02:002015-09-18T12:54:35.386+02:00Komolyan nem értem, hogy tehet valaki ilyet? :( Eg...Komolyan nem értem, hogy tehet valaki ilyet? :( Egy állatot bántani a szememben ugyanolyan kegyetlenség, mint egy idős embert vagy egy kisgyereket bántani. <br />Jajjj az a film, sosem bírom ki sírás nélkül, annál már csak a Kutyám Skip, a Hatchi és a Frankenweenie rosszabbak. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-72876112940465765862015-09-18T12:36:37.172+02:002015-09-18T12:36:37.172+02:00:( Én is veszítettem el kutyusokat, szerencsém a s...:( Én is veszítettem el kutyusokat, szerencsém a szerencsétlenségben, hogy az elsőnél még kicsi voltam, nem nagyon fogtam fel, mi is történt, viszont a másodiknál már sajnos nagyon is tudtam, mi történik. Még rosszabb volt, hogy már tudtam, mi történt az első dalmatámmal is, és ugyanaz történt a második, szintén dalmatámmal is - megmérgezték. :(<br />A képek csodásak, mind nagyon tetszik! A házról a "Marley meg én" jutott eszembe...Elízhttps://www.blogger.com/profile/02664761079251615050noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-32604931094290387562015-09-17T10:29:41.254+02:002015-09-17T10:29:41.254+02:00Szerintem tejesen mindegy, hogy milyen állatkáról ...Szerintem tejesen mindegy, hogy milyen állatkáról van szó, lehet az egy aranyhal is. Ha igazán szeretjük, az elvesztése akkor is fájni fog. Nem szeretem, amikor valaki azzal jön, hogy csak egy macska, csak egy hörcsög. Ha igazán erős kötelék volt köztetek, akkor nincs "csak". <br />Nekem sajnos már csak egy nagymamám él, ő a mindenem. De olyan erős, bízom benne, hogy ezen is túl leszünk. <br />Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-2557133250497977142015-09-17T10:25:46.798+02:002015-09-17T10:25:46.798+02:00Köszönöm Bogi! :) <3Köszönöm Bogi! :) <3 Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-78839427782431494022015-09-17T10:25:17.254+02:002015-09-17T10:25:17.254+02:00Igen, nagyon nehéz pozitívan gondolkodni ilyenkor....Igen, nagyon nehéz pozitívan gondolkodni ilyenkor. A karácsonytól én is nagyon félek. <br />Szerintem van olyan fájdalom, ami képes megváltoztatni az embert örökre. <br />De muszáj kitartani, erősnek lenni és küzdeni. Neked is ezt kívánom! És bízom benne, hogy a dolgok nálad is jobbra fordulnak majd! :) Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-29581736992092283932015-09-17T10:22:10.551+02:002015-09-17T10:22:10.551+02:00Részvétem! :( Tavaly nyáron sajnos én is elveszíte...Részvétem! :( Tavaly nyáron sajnos én is elveszítettem egy szeretett személyt és a mai napig borzasztóan fáj. De igyekszem csak a szépre, a boldog emlékekre gondolni. Ez mindenfajta gyásznál segít szerintem. Köszönöm, hogy írtál! Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-14469048570406970972015-09-17T10:19:45.416+02:002015-09-17T10:19:45.416+02:00Köszönöm! Én is jobb szeretek mindkét kutyusra úgy...Köszönöm! Én is jobb szeretek mindkét kutyusra úgy emlékezni, hogy vidámak és fiatalok, mindkettő olyan különleges volt. <br />Az írás nekem is segít, ha máshogy nem de legalább közben egy picit másra koncentrálok. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-10881162855273647072015-09-17T10:17:38.624+02:002015-09-17T10:17:38.624+02:00Köszönöm! Nagyon kedves vagy! Nekem is mérgezték m...Köszönöm! Nagyon kedves vagy! Nekem is mérgezték már meg kutyusomat, így tudom milyen fájdalmas. Az a tehetetlen düh, amit ilyenkor az ember érez. :( <br />Én sajnos még nem állok kész egy másik kutyusra és nem is hiszem, hogy egyhamar így lesz. Most Baby-vel akarok foglalkozni, mert ő is már 12 éves és szerintem megérdemli, hogy most ő legyen az első helyen. <br />Még egyszer köszönöm! Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-34586056522319434562015-09-17T10:14:56.936+02:002015-09-17T10:14:56.936+02:00Köszönöm PAncsi! Sokat jelent, hogy írtál. Ezeket ...Köszönöm PAncsi! Sokat jelent, hogy írtál. Ezeket a dolgokat tényleg csak az tudja megérteni, aki szeretett már kisállatot. Én nagyon örülök, hogy Dexter sosem volt beteg, mert azt nem bírtam volna elviselni, ha fájdalmai vannak. <br />Én is szeretek ezekre a dolgokra emlékezni, főleg mert mondhatni együtt nőttünk fel. :) Nehéz személyes dolgokról írni, de úgy éreztem ez most szükséges és picit könnyebb is lett. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-29769610175268303172015-09-17T10:10:52.449+02:002015-09-17T10:10:52.449+02:00Köszönöm Réka! Szerintem ez a hiány igazából sosem...Köszönöm Réka! Szerintem ez a hiány igazából sosem múlik el, csak talán a fájdalom enyhül kicsit és megtanulunk inkább a szépre emlékezni. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-25339962719454993542015-09-17T10:09:01.539+02:002015-09-17T10:09:01.539+02:00Köszönöm! Nagyon sokat jelent, hogy írtál. Szerint...Köszönöm! Nagyon sokat jelent, hogy írtál. Szerintem amíg valaki nem szeret teljes szívéből egy kisállatot, addig a szíve egy részét nem is használja igazán. Ez egy egészen másfajta szeretet. <br />Nagyon sajnálom a veszteségedet. Ennyi együtt töltött idő után az ember tényleg nem tudja mihez kezdjen magával és nem lehet egyik napról a másikra tovább lépni. <br />A sírás néha tényleg segít. Néha, amikor hallom, hogy a másik kutyusom odakint sírdogál, kimegyek és megölelem, együtt sírunk. Neki is nagyon hiányzik és azt hiszem ő az egyetlen akivel igazán osztozom ezen a veszteségen. Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-20083946955832830252015-09-17T10:04:27.298+02:002015-09-17T10:04:27.298+02:00Köszönöm! :) <3Köszönöm! :) <3 Annahttps://www.blogger.com/profile/15938917331898418643noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-22793627310012098942015-09-16T22:09:35.361+02:002015-09-16T22:09:35.361+02:00Nagyon szép volt a bevezető - senkinek nem kéne sz...Nagyon szép volt a bevezető - senkinek nem kéne számon kérni tőled ilyesmit, mindenesetre szerintem ez már rég nem a mentegetőzés szintje. Igazi, mély bánatról van szó - kéne az az empátia mindenki részéről, hogy az ilyesmit megértsék. Nekünk mindig csak hörcsögeink voltak, de a legutolsó nagyon hirtelen, váratlanul pusztult el. Azóta nem tudok újat hazahozni, és a ketrec kint rozsdásodik a kertben. És a nagyszülőkért való aggódást is át tudom érezni, a legkedvesebb nagymamám meghalt, amikor még gyerek voltam, de annyira már nem voltam kicsi, hogy ne értettem volna.<br />A rúzsok pedig tényleg nagyon jók. Megfelezhetjük:DAmihttps://www.blogger.com/profile/15616256319384914524noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-5241742410141521892015-09-16T21:16:28.352+02:002015-09-16T21:16:28.352+02:00Kitartást és sok erőt kívánok! Légy erős! Átérzem ...Kitartást és sok erőt kívánok! Légy erős! Átérzem valamilyen szinten a helyzeted! Én is csak azt tudom mondani,mint mindenki más: idővel könnyebb lesz! :)<br />Remek képek ismét! Nem is tudnék választani kedvencet.bokorbogi93https://www.blogger.com/profile/10564504712400362353noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-91900820391527197992015-09-16T20:52:12.678+02:002015-09-16T20:52:12.678+02:00Ahogy olvastalak, nem tudtam visszatartani a könny...Ahogy olvastalak, nem tudtam visszatartani a könnyeim. Pontosan tudom, mit jelent üresnek lenni, ürességet érezni és nem látni a kiutat, csak reménykedni. Ha még reménykedünk, az még jó. Én eljutottam odáig, hogy reménykedni sem reménykedtem a szebb jövőben. Idén január 7-én gyökeresen megváltozott minden körülöttem, az egész életem, amit a mai napig nem tudtam feldolgozni. Pár napra rá írtam egy bejegyzést, de utána április közepéig semmit nem írtam, utána is csepegtetve tértem vissza a blogra. Hónapokon keresztül semmi nem érdekelt, a munkába temetkeztem, reggel mentem, késő este jöttem haza. Állandóan sírtam, rengeteget fogytam, nem ettem, és azt hallgattam mindenki mennyire aggódik értem. Aztán sajnos beteg lettem,legyengült az immunrendszerem, közben észrevétlenül kitavaszodott, és rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, oda kell figyelnem az egészségemre. Jöttek jobb napok, és jöttek szebb napok. Végre tudtam mosolyogni, és láttam egy kis fényt az alagút végén. Már jobban vagyok, sokkal jobban, mint pár hónapja. De még mindig nem vagyok önmagam, és ennyi idő elteltével azt kell mondjam, szerintem már nem is leszek. Még mindig sokszor vannak napok, amikor elönt egy emlék és összezuhanok. Talán egyszer ez is ritkább lesz, hiszen azóta is ritkult. Nem tudom. Sajnos most fog jönni a karácsony időszaka, amitől viszont egyenesen rettegek, holott mindig is imádtam ezt az ünnepet. De idén nem. Idén először valami más lesz. Minden más lesz. És legszívesebben átaludnám az egész karácsonyi időszakot, hogy ne szembesüljek majd naponta a fájdalmammal az utcán, a plázákban, a tévében, a rádióban, az interneten...<br /><br />Viszont nagyon jól teszed, hogy nem hagyod abba a blogot, tényleg terápia, nekem ma már az. :) Teljes mértékben. <br />Nagyon sok erőt kívánok, kitartást és gyógyulást is, és tudom, hogy közhely, de én már megtapasztaltam, mennyire igaz: az idő tényleg segít. Addig viszont türelem és jó pár bejegyzés. :)missmacskuszbloghttps://www.blogger.com/profile/17125793828629598014noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-78496947535802359682015-09-16T20:31:31.596+02:002015-09-16T20:31:31.596+02:00Teljesen átérzem a helyzeted, bár én nem állatot v...Teljesen átérzem a helyzeted, bár én nem állatot vesztettem el, hanem egy személyt. Kitartást! :( Most már csak jobb lehet!Barbi (Beauty & Glamour Blog)https://www.blogger.com/profile/12919865513406844283noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-87496450745712527382015-09-16T19:46:59.406+02:002015-09-16T19:46:59.406+02:00Szerintem akinek volt már állata, az mind tudja, h...Szerintem akinek volt már állata, az mind tudja, hogy milyen ez...Ti még "szerencsések" is voltatok, hogy békében távozott, gondoljatok erre - sajnos az én kutyusom nagyon sokat szenvedett az utolsó pár napjában (nem részletezném, nem akarok még "jobb" hangulatot hozni ide)...Valószínűleg mindkettőjük (illetve az én kutyusom) számára is így a "legjobb"...Az igazi vesztesek mindig azok, akik itt maradnak...De idővel nálad is át fog változni a most érzett fájdalom "szép emlékekké"...Először én is teljesen...hát...elvesztem, szinte szó szerint, nagyon nehéz volt eleinte, nem is igazán fogtam fel, hogy már nincs...aztán pár hónap elteltével már teljesen "alkalmazkodtam" az új helyzethez, és amikor eszembe jutott, akkor se az öreg, mindig fáradt és beteges állatka volt előttem, hanem az a vidám, fiatal, játékos és mindig barátságos kutya, amelyik az utolsó pár napjáig volt...:)<br />Remélem hamarosan nálad is bekövetkezik ez a váltás, és már csak a boldog pillanatok lesznek veled...a leírás alapján egyébként is biztos vagyok benne, hogy mindkettőnek szép élete volt! :)<br /><br />A nagymamádnak sikeres, komplikációmentes műtétet és gyors felépülést kívánok! Neked pedig kitartást, és mihamarabbi gyógyulást! :)<br />Továbbá rengeteg türelmet mindenkinek a családban, együtt túl lesztek rajta úgyis! Remélhetően minél hamarabb! :)<br /><br />Egyébként teljesen természetes, hogy az ember nem szívesen ír ilyenekről...nekem is görcsbe rándul minden egyes porcikám és izmom, és amim csak létezik, ha ilyen dolgokról van szó - függetlenül attól, hogy velem esett meg, vagy másokkal...annyira át tudom érezni...:/<br />Ennek ellenére "örülök", hogy megosztottad velünk is!<br /><br />(Egyébként nekem ilyen lelki elengedésnél be szokott válni, hogy leírom, aztán megsemmisítem...ha nem is akarod megosztani a "világgal" a dolgot, lehet kipróbálhatnád ezt is...ott közben ki tudod engedni minden tehetetlen dühödet és szomorúságodat is, aztán elengedni őket...több ismerősömnek is bevált...hátha egy picit rajtad is könnyítene...:/)<br /><br />Még egyszer kitartást Neked és a családodnak is! :)Black Fairyhttps://www.blogger.com/profile/06453846980888554375noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-52058418694649383002015-09-16T18:34:32.751+02:002015-09-16T18:34:32.751+02:00Kedves Anna!
Köszönjük az őszinteséged, engem sze...Kedves Anna! <br />Köszönjük az őszinteséged, engem személy szerint nagyon megsirattál! Nagyon sajnálom a kutyusaid, átérzem a helyzeted. Nekem pontosan egy évvel ezelőtt mérgezték meg a 9 éves pincsimet, akit még szeretett nagypapámtól kaptam, aki sajnos azóta már nem él. Nem tudom elmondani, hogy ez mekkora fájdalmat okozott mind nekem, mind pedig a családomnak. Mi másfél hónapig bírtuk kutyus nélkül, egyszerűen nem tudtunk nélküle élni. Ettől függetlenül még mindig nagyon hiányzik, nagyon sokszor gondolunk rá, rengeteget beszélünk róla. Rengeteg erőt, kitartást kívánok Neked és a családodnak! Sokat gondolok Rád és nagymamádra is, aki bízom benne, minél hamarabb meggyógyul! Diahttps://www.blogger.com/profile/06474867644484190266noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-56514874474158786732015-09-16T13:55:57.103+02:002015-09-16T13:55:57.103+02:00Sok-sok erőt kívánok én is!
Nem állítom, hogy tud...Sok-sok erőt kívánok én is! <br />Nem állítom, hogy tudom mit érzel, hisz egy szeretett lény (pláne kettő) elvesztése is más-más fájdalom mindenkinek. Emlékszem, mennyire fájt nekem, amikor el kellett altatni a kutyusunkat, mert bár nem volt még olyan nagyon öreg, de az ízületei miatt már nem tudott járni és az injekciók sem segítettek már rajta. Ő mindig is ott lesz velünk, a mai napig emlegetjük a nevét, hogy milyen volt amikor kicsi volt vagy ezt vagy azt tett. Ő már az életünk része akkor is, ha fizikai valójában már sajnos nem lehet velünk (és abba is hagyom, mert mindjárt kezdek pityeregni...)<br />Megértem, hogy nem akarsz ilyenekről a blogon írni, nem vagyunk egyformák, én sem tudok a nyilvánosság felé így megnyílni, amikor egészségügyi vagy családi problémákkal küzdöttem, nem írtam le. Inkább nem írtam semmit, mert vidám dolgokról pedig nem tudtam. Ám ha mégis jól esik írni róla, akár csak részletekben is, hát tedd meg bátran!<br />Neked és a nagymamádnak jobbulást kívánok!PAncsihttps://www.blogger.com/profile/08102886344137106614noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-7624613131258490202015-09-16T12:40:30.500+02:002015-09-16T12:40:30.500+02:00és még annyit, hogy szerintem jól tetted, hogy nem...és még annyit, hogy szerintem jól tetted, hogy nem az őszi verőfényes maszlagról kezdtél el rizsázni, hanem helyette inkább megosztottál egy darabkát magadból, ami a valóság. Ezek az őszinte bejegyzések kincsek az internet zűrzavarában, tisztellek érte! banditahttps://www.blogger.com/profile/16555483736081484497noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-60142112503582880092015-09-16T12:25:09.250+02:002015-09-16T12:25:09.250+02:00Kitartást kívánok Anna! Nagyon szerencsések vagyto...Kitartást kívánok Anna! Nagyon szerencsések vagytok, hogy ilyen sokáig veletek voltak a kutyusok. Nekünk áprilisban kellett elaltani a 9 éves kutyusunkat, mert baleste volt és később kiderült, hogy daganatos is :( Hiába telt el 5 hónap, még mindig hiányzik és sokat gondolunk rá, mindig megemlegetjük Anyával, hogy ezt meg ezt de szerette a Killer. Mamádnak is kitartást kívánok, nektek pedig sok erőt!Rékahttps://www.blogger.com/profile/10638119594501386618noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-51189039532859066272015-09-16T11:32:30.221+02:002015-09-16T11:32:30.221+02:00Egy szeretett lény elvesztése miatt érzett fájdalo...Egy szeretett lény elvesztése miatt érzett fájdalom több, mint egyszerű üresség, kegyetlenebb, minthogy hirtelen elviselni tudjuk. Rosszabb, mint a testi fájdalom, vagy egy sérülés, fizikai sebzés kínja, mert hullámokban tör ránk, és nem csitul egyenletesen, olykor mintha egyetlen csomóba, görcsbe rándulna össze a lélek...tudom, milyen ez, és túl a negyvenen én sem tudom még, hogyan lehet egy ilyen helyzetből felállni és mosolyogva továbbmenni.<br />Én két hete temettem el a macskámat, akivel több, mint húsz éve osztottuk meg az életünket, és még most is, ha lehunyom a szemem, ott látom magam, ahogy szorosan ölelem magamhoz a betegségtől megkínzott kis testét, mielőtt a gödörbe teszem, és a bennem élő ötéves gyerek bután kérdezgeti a felnőtteket: "hová ment? hol van most?" És nincsenek válaszok, nincs vigasz.<br />Ahogyan öregszem, egyre több heget viselek a szívem mélyén.<br />Én most gondolatban átölellek téged, és egy jót bőgnék a válladon.banditahttps://www.blogger.com/profile/16555483736081484497noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-7866073191326828082.post-22805878543302054302015-09-16T11:09:18.868+02:002015-09-16T11:09:18.868+02:00:) És ezt most többet jelent egy smileynál.:) És ezt most többet jelent egy smileynál.Rékahttp://www.habfurdo.comnoreply@blogger.com