Weekly Inspiration

Körülbelül egy órát ültem a billentyűztet fölött, azon tűnődve, hogy hogyan fogalmazzam meg amit gondolok és érzek a tragikus buszbalesettel kapcsolatban. Nem akarok közhelyek írni, amiket már leírtak előttem százszor. Nem akarok sablonos idézeteket megosztani. 
Azt tudom, hogy el sem lehet képzelni, mit érezhetnek azok, akik a balesetben elvesztették egy gyermeküket, szerettüket. Erre a fájdalomra nincsenek szavak és hiába szól a frázis, hogy "osztozunk a gyászukban", ez sajnos nem ilyen egyszerű. A gyász a legmagányosabb érzés a világon, hiszen minden fájdalom saját, máséhoz nem mérhető. És az sem igaz, hogy az idő mindenre ellenszer, hiszen hiába telnek el hónapok, évek, évtizedek, a fájdalom ott marad az ember lelkében, egy üres lyukat vájva, ami olyan, mint egy amputált végtag hiánya. Néha, bele-belenyilal az ürességérzet, ha előkerül egy régi fotó, ha meglát az ember egy ismerős kabátot, vagy karácsonykor leül az ünnepi asztalhoz. Aztán ott vannak azok a napok, a születésnap, a névnap, amikor megpróbálunk nem gondolni rá, de a tudatalattink peremén állandóan ott motoszkál, hogy mi lett volna ha... 
A legkínzóbb, legemésztőbb mondat, a "mi lett volna ha..". Mi lehetett volna? Mi lehetett volna azokból a gyerekekből, akik életüket vesztették. Hány tehetség, hány értékes lélek, mennyi különleges, személyiség veszett oda az ő életükkel? Mennyi lehetőség, mennyi meghitt pillanat, boldog kacaj, első csók, nagy szerelem, élmény, siker lett oda. Nem csak életek vesztek el, hanem álmok is. Sosem lesz már belőlük híres tudós, sportoló vagy író. Nem lesznek valaki nagy szerelmei és sosem fognak menyasszonyi ruhát próbálni, vagy virágot venni az édesanyjuknak Anyák napjára. 
És miért? MIÉRT? 
Ez az amire sosem fogjuk megkapni a választ, bármennyire kétségbeesetten keressük is.


Ez akár nálunk is készülhetett volna.


Awww ez a pulcsi! *.*


Csodaszép ez a smink.


Ki mondta, hogy meleg ruhákban nem lehet valaki csinos?


Imádnivaló ez a kötött mintás mani.


Itt szívesen sétálnék most.


Nyami!


Csodás színek.


Hangulatosak ezek a gyertyatartók.


Heti álomház.


Az a csillár!


Egyszerű, de csini szett hétköznapokra.


Imádnivaló darab.


Szerelem első látásra!


Imádom a különféle, de mégis összepasszoló díszpárnákat.


Csodaszép ez a kis paletta.


Gyerekkoromban az egyik kedvenc dolgom a télben az volt, ha a havas erdőben sétálva lábnyomokat láthattam.


Az a szekrény és a szőnyeg csodaszép.


A téli hónapokat én hasonló bundazokniban szoktam tölteni.


A legújabb szerelmeim ezek a Dose folyékony rúzsok.


Az a csizma! *.*


Csodaszép ez a smink és a természetes szemöldök. :)


Nagyon tetszenek a fények ezen a fotón.


Valamiért ez a minta a havas téli ágakra emlékeztet.


A karfiol imádatom nem ismer határokat. A sajtos-tejszínes rakott változat nagy kedvencem lett mostanában.


Jajjj ezek a rózsaszín tappancsok! *.*


Van valami megnyugtató ebben a fotóban.


Bejövős ez a ruci.


Egy kis cukiság a hétfő megmentésére! 😀

Képek: Pinterest/Tumblr/Weheartit

Szép Hetet Lányok! 

Melyik volt a kedvenc fotótok? Bírjátok még a hideget, vagy már ti is tavaszt szeretnétek?  

Megjegyzések

  1. Ezt en sem fogalmazhattam volna meg szebben. Pontosan ugy van, ahogy irtad.

    VálaszTörlés
  2. Szép megemlékezés, és bevallom, szerintem Te vagy az egyetlen, aki megtetted. Nagyon sok blogger álságosan kirakta anno a prayforparis meg hasonló képeket, tag-eket, de a magyar buszbalesetről talán rajtad kívül 1-2 embernél láttam példát. Pedig, szerintem ugyanúgy ez is fontos dolog, ha nem fontosabb, hiszen egy ország tragédiája, ha a fiatalság egy része elmegy. Ugyanúgy értelmetlen halálokról van szó itt is, mint egy terrorcselekmény áldozatánál, ugyanúgy lebeg itt is ez a mi lett volna ha érzés.
    Én ugyan nem raktam ki semmit, és nem is pörgetem saját oldalon ezt a témát, mert van érintett ismerős, és külön kért, hogy ezt ne, rossz, hogy mindenhonnan ez folyik.(Ellenben, azt nehezen tudom elhinni, hogy mindenki mást hasonló tényezők akadályoznának, egyszerűen csak feltehetően nem fontos az, ami a saját népével történt. Ez elgondolkodtatóan szomorú...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én személy szerint sosem osztogatok meg ilyesmit, sőt én már kifejezetten unom, hogy nem tudok anélkül végiggörgetni sehol, hogy ne minden második poszt a balesetről szóljon. Természetesen én is nagyon sajnálom az érintetteket és a hozzátartozóikat, együtt érzek velük, de ezt nem csak úgy lehet kifejezni, hogy facebook-on képeket teszek ki és sajnálkozok, nekik ezzel nem lesz jobb sőt, soha nem lendülne rajta túl senki, ha állandóan mindenki ezzel lenne elfoglalva. Attól hogy valaki nem reklámoz valamit, még nem jelenti azt, hogy nem érdekli vagy nem fontos neki..

      Törlés
    2. Szerintem nem egy dologról beszélünk most. Pedig az elején direkt leírtam, hogy nem magánjellegű dolgokra értem az írást. Amit te írsz, az megint az, hogy magánemberként mit csinál valaki. Arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogy elég álszent dolog az, hogy máskor ha külföldi tragédia van, akkor mindenki megemlékezést tart és sajnálkozik, blogger körökben is, csak hogy megmutassa mennyire együttérző, kedves ember. Most, ennél az esetnél sokaknál síri csönd van. Ha az egyik eseményt kirakja, megemlékszik róla, jajveszékel, együttérez, kirakatba rakja- akkor a saját országához is illene ragaszkodnia egy kicsit, nem? Ja, hogy ez nem nemzetközi dolog, nem lehet vele lájkokat bezsebelni, és szimpatikusnak tűnni mások számára? Így, már sok minden érthető. És ha ezt nem reklámozza valaki, akkor más tragédiákat miért reklámoz? Mert divatból és virtuális buksi simiért csinálja, azért. Az, hogy ennyire átlátszóan és felszínesen csinál valaki valamit valamiért, az már gáz. Ezért is tisztelem Annát, mert ő tényleg magát adja, nem játszadozik és nem valamiért cserébe, önmaga fényezéséért, vagy éppen divatból csinál dolgokat, mint sokan mások.:)

      Törlés
  3. Szerintem egy ilyen szöveg sokkal szebb, mint egy kirakott tucatkép, mert ez tényleg jelent valamit. Én vizsgaidőszakban burokban élek, csak egy fél-egy nappal utána olvastam róla, amikorra már "minden" kiderült, így egy kicsit más befogadni. Olyan törékeny az emberi élet.

    A képválogatást azért nagyon szép, persze Budapesten, mint mindenki tudja, 1.3 másodperc alatt trutyi lesz a hóból, ami aztán minden éjszaka újrafagy és kész túra közlekedni a városban.

    VálaszTörlés
  4. Kicsit egyetértek Barbival, én sem szeretem azt, ha történik egy baleset, merénylet, bármi, és MINDENHOL ezt látom... Ugyan ez volt a párizsi esetnél is. Engem is megérintett a baleset, hiszen sok élet tört ketté, és szinte nem is éltek azok a fiatalok... De attól, hogy nem osztok meg róla monológot, vagy nem teszek ki gyertyákról képeket, meg klisé "imádkozom értük" szöveget, még igenis sajnálom őket. Tehát igen, akárcsak Barbi, attól, mert nem reklámozom, még mélyen érintett. De azért csúnyán fog hangzani, de remélem néhány nap, és nem lesz mindenhol fő téma ez, mert nagyon dühítő mindenhol a kiégett buszt látni, így is beleolvadt az emberek elméjébe a kép, de elég lesz már ebből szerintem......



    A képválogatás: a "Ki mondta, hogy meleg ruhákban nem lehet valaki csinos?" képhez azért annyit, hogy nem nevezném utcakompatilibis szettnek azt egy -15 fokos reggelen, miközben a buszra/vonatra vár az ember. :D Pózolni jó benne, de azért ne essünk túlzásba.. :D

    VálaszTörlés
  5. En imadom a blogodat de most csalodtam es nem ertek egyet azzal hogy az egyediseg jegyeben te is tovabbgyuruztetted a media-hisztit. Sajnalom en is oket, de azokat legalabb ennyire, akik 4 es 6 evesen bennegtek egy lakasban vagy a 15 eves lanyt akit harman eroszakoltak meg. Roluk miert nincsenek kulon blogbejegyzesek sehol hogy jaj de borzaszto? Mert az o eletuk kevesebbet ert? Vagy mert nem voltak 16-an? Tehat a darabszam a lenyeg? Nem. Beloluk nem csinalt a media ekkora reklamot. Nem szabadna etetni a hienat, nem ettol tunik egy fiatal lany jobb lelkunek vagy szocialisan erzekenyebbnek. Ennyi erovel minden nap hal meg 16 ember csak kulon helyszinen, es esetleg nemelyik meg kisgyerek, vagy babas edesanya. Roluk nincs pityergos bejegyzes soha. Mert beloluk mem lett sztarhir. Ne etessetek az undorito hiena mediat nem lesztek ettol erzekenyebbek vagy intelligensebbek. Csak egy tanacs egy harmincas edesanyatol.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az az igazság, hogy ha minden rossz dologról írnék, ami történik és ami elgondolkodtat, akkor csak erről szólna a blogom. Ebben igazad van. Annyi rossz dolog történik a világban és egy ilyen tragédia kell, hogy az emberek egy kicsit több empátiát mutassanak.
      De a posztot nem azért írtam, hogy etessem a média-szörnyet, hanem mert rengeteg gondolat kavargott a fejemben és általában arról szoktam írni, ami épp nem hagy nyugodni, vagy amit épp aktuálisnak érzek.

      Törlés
  6. Már nem tudom, hogy hányszor tértem vissza ehhez a bejegyzéshez. Mindig többször olvasom és nézem át a hétindító bejegyzést. Most különösen.
    Mivel nem nézek tv-t és hírportálokat sem igazán olvasok, nem értesültem rögtön a történtekről. Szombaton lementem a kisboltba kenyérért és mikor jöttem ki, az újságos polc előtt mentem el. Akkor láttam a lapok elejét. Mivel mindegyiken ez volt, egyet megnéztem. Bevallom őszintén, nem olvastam el, csak a címlapot. Annyi elég volt ahhoz, hogy kirázzon a hideg és letegyem. És nem azért tettem le, mert érdektelen vagy érzéketlen lennék. Borzasztó, akár hogyan is nézem! És nem azért szoktam sokszor az ilyen vagy hasonló dolgok mellett szó nélkül elmenni, mert hidegen hagy, mert nem így van. Egyszerűen ....vagy kiakadok, felháborodok...vagy semmi, de semmi olyan nem jut eszembe amit az érintetteknek tudnék mondani amivel vigasztalni, nyugtatni tudnám őket, ha ezt egyáltalán lehet. Sajnálom őket, nem kicsit. Fogalmam sincs, hogy aki túlélte fel tudja-e dolgozni? Vagy a családtagok hogyan "lesznek életképesek" ezek után. Az idő tényleg nem gyógyír mindenre. 7 éves voltam, mikor anyu meghalt. Tudtam mit jelent, hogy nem jön vissza. Akkor mégsem sírtam. Nem tudom miért. Mikor idősebb lettem, annál többet, főleg ha nem látták. Legidősebb bátyám hat éve halt meg. Este kaptam a telefont, elkezdtem ordítani, fogalmam sincs hogy aludtam el, Az első pár nap maga volt a pokol.
    Este a kádban ülve is arra gondoltam, remélem ezt vagy hasonlót soha nem kell megélnem, mert ha kisfiammal valami történe.....
    Épp ezért tartom ...nem képmutatásnak, de kicsit furcsának mikor valaki azt mondja: " együtt érzek velük" . Lehet részvétet nyilvánítani, sajnálni, de együtt érezni szerintem nem.
    A miértjét már soha nem fogjuk megtudni, ebben igazad volt. Azt viszont nem tudom tagadni, hogy én sem szeretem, ha csak ezt látom minden hol. Blogból csak téged olvaslak, de facebookon....


    A bejegyzésről: az a télen csinosan kép jól néz ki, de szerintem sem - 10 fok környékén, a térdéről nem is beszélve. Aztán meg annyi minden tetszik...a házat valaki nekem ajándékozhatná, meg a lakberedezések is, ja és a bakancs-->kellkellkell! Van belőle egy bokacsizma változatom. Meg szettek, smink...szóval nézzétek meg a bejegyést! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)