2017. november 17., péntek

Fashion Art

red velvet

Örökbefogadás menhelyről, avagy így lettem újra kutyás gazdi



Az utóbbi két évben a családunk mindhárom kutyusát elveszítette. Először az én dárga Dexteremtől kellett elköszönnünk, majd egy héttel később mamám kutyusa Félix is átkelt a szivárvány hídon. Idén augusztusban, ugyanazon a napon, amikor Dexter itthagyott minket, az én kicsi Babym is örökre lehunyta a szemét.
Ha egy kutya 10-15 évig része az életednek és a családodnak, akkor az elvesztése szerintem különösen fájdalmas, hiszen ez olyan szintű hiányt hoz létre az ember mindennapjaiban, amihez nagyon nehezen, vagy ahogy az esetemben is, egyáltalán nem lehet hozzászokni.
Amikor Dextertől el kellett búcsúznom, megfordult a fejemben, hogy nem lesz többé kutyusom. Nem fogom szépíteni. Pokolian szenvedtem  a hiányától. Akkoriban már Baby is idős kutyus volt a maga tizenhárom évével és nem szerettem volna mellé egy kiskutyát. Egyrészt azért, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva élete utolsó éveiben, másrészt pedig egy izgága kiskutya, aki a feje tetején ugrál nagyon megterhelő lett volna neki, aki már csak egy puha fekhelyre, csendre és nyugalomra vágyott.

2016 tavaszán anyukám örökre fogadott egy menhelyi kutyust, aki a Balu nevet kapta. Egy egyéves kopó keverék kutyusra esett a választása, aki szomorú körülmények közül került egy állatvédő alapítványhoz. Egy szeméttelep mellé kötötték ki, egy alig egy méteres madzagra. amikor megtalálták, már napok óta ott ázott és éhezett. A bántalmazás nyomai is látszottak rajta, nem csak fizikailag, de lelkileg is. Miután befogadtuk, hosszú-hosszú hónapok kellett ahhoz, hogy valamennyire meggyógyuljon a kis lelke és vissza tudja nyerni a bizalmát az emberekben. Még mindig halálosan retteg a póráztól és az idegenektől, különösen a férfiaktól.

Miután Baby-t is elveszítettem, teljesen magamba roskadtam. Olyan szintű hiányérzetem volt, hogy azokban a hetekben a lakást sem szívesen hagytam el, hogy ne kelljen az üres udvarral szembesülnöm. Ekkor döntöttem el, hogy én is szeretnék befogadni egy menhelyi kutyust.
Eredetileg egy idős kutyusnak szerettem volna megszépíteni az utolsó éveit, de be kellett látnom, hogy egy idős kutyát szinte lehetetlen összeszoktatni három macskával.
Ugyanakkor azt is tudtam, hogy fél évesnél fiatalabb kutyus nem igazán jöhet szóba, elvégre mindketten teljes munkaidőben dolgozunk. Én általában 4 után érek haza, Gergő pedig fél 6-g környékén így egyikünknek sem lett volna szíve egy pici kutyát egész nap magára hagyni. A lakásba bezárva sem szívesen hagytuk volna, az udvaron pedig semmiképp sem, elvégre ősz van.

A családunk új tagjának megtalálásánál a következő szempontokat vettük figyelembe.

- minimum 6 hónapos, maximum 2 éves kutyus legyen.
- kicsi vagy közepes testű
- keverék kutyus
- macskákkal barátságos vagy összeszoktatható

Én leginkább egy staffi keverék vagy tacskó-keverék kutyust szerettem volna, mert a megszokások embere vagyok és ezzel a két fajtával van a legtöbb tapasztalatom, valamint úgy tapasztaltam, hogy mindkettő egészséges, kevés betegségre hajlamos fajta.

Miért keverék kutyus? Miért nem tenyésztőtől?

Egyrészt, szerintem a magyar tenyésztői árak irreálisan magasak, másrészt angol staffordshire terrier-t hivatalos utún nem tenyésztenek itthon. Szaporítótól soha, semmilyen körülmények között nem vásárolnék kutyát és elítélek mindenkit, aki támogatja az ő ténykedésüket. Viszont azt is érdemes tudni, hogy a magyar kennelek nagy részében, főleg a ritkább, drágább fajták esetében viszonylag nagy a beltenyészet, emiatt sok az örökletes betegséggel született kiskutya. Sajnos a környezetemben is láttam már az utóbbi időben , hogy a fajtiszta kutyust szinte havonta vitték állatorvoshoz valamilyen problémával, illetve a ismeretségi körünkben volt egy olyan eset, hogy egy hat éves bulldog kiskutyától kellett elbúcsúzniuk. Mivel kertes házunk van, nekem fontos, hogy a kutya a házőrző szerepét is be tudja tölteni, bár hozzá kell tennem, hogy mindkét korábbi kutyusunk a hideg hónapokat a lakásban töltötte, illetve Babyre mindig adtunk kabátot télen, mert nagyon fázós volt.
Az tény, hogy a keverék kutyusok szívósabbak, egészségesebbek és jóval tovább élnek, mint a fajtiszta társaik. Dexter közel tizenhét éves volt, amikor búcsút vettünk tőle, és ezalatt az idő alatt semmilyen betegsége nem volt.
A keverék kutyusok egyediek. Olyan senkinek sem lesz, mint Neked. Nem csak külsőre, hanem vérmérsékletre is igaz ez rájuk.

Amíg megtaláltuk a nagy Ő-t, addig két csalódás is ért minket, mivel mindkét esetben úgy tűnt, hogy mi leszünk a kiválasztott gazdik, de mindkét esetben kiderült, hogy a kutyust már örökre adták. A második esetben konkrétan az örökbefogadás előtti napon kaptuk a telefont, hogy egy másik szervezeten keresztül már örökbe adták a kutyust. Sajnos valójában pénzért eladták Ausztriába.



Odint (akkori nevén Dagit) egy másik alapítvány vette gondozásába. Az alapítvány elnöke a saját családjával gondoskodott a három kiskutyáról, akik tavaly decemberben, a legnagyobb hidegben születtek. A mama kutya sajnos nem tudta ellátni őket, mert összeverték és a sérülései nagyon súlyosak voltak. Így a három kiskutyát Zsófi és az anyukája nevelték fel cumisüvegből. Innét is szeretném nekik megköszönni azt a hihetetlen mennyiségű áldozatos munkát és emberséget, ahogy az állatokról gondoskodnak.



Odin tehát nevelőcsaládnál élt 9 hónapig. A testvérei közül ő volt az utolsó aki gazdára várt még. Odinról tudni kell, hogy Shiba inu keverék, de van benne staffi is. Sajnos azt, hogy télen született és szó szerint a csupasz földre, a farkincája bánta, ami konkrétan lefagyott és a hátsó lábain vannak fagyási nyomok. Engem ez nem zavart, szerintem haláli aranyos a kis babapiskóta farkincája.

Az örökbefogadás menete

Odint már ivartalanítva és chipelve vettük át, illetve minden  a korának megfelelő védőoltást megkapott. Nagyon nagy segítség volt az is, hogy egy alapfokú kutyaiskolás képzést ő már kapott, így egy teljesen szófogadó, a fontosabb parancsszavakra hallgató kutyust hozhattunk el.
Természetesen a menhelyi vagy alapítványi örökbefogadásnak is vannak anyagi vonzatai, elvégre a kutyusra fordított pénz valamilyen módon vissza kell kapniuk, hogy tovább működhessenek. Én személy szerint ezen kívül még egy kisebb adománycsomagot is összeállítottam. Ha hasonlóan tennétek, érdemes megkérdezni a kapcsolattartót, hogy mire van leginkább szükségük. Macskaalomnak, eledelnek, faforgácsnak és szalmának mindig nagyon örülnek, de a legtöbb menhely ősszel és télen várja a régi takarókat, kabátokat is, hogy a kutyusoknak meleg fekhelyet biztosíthassanak.
Az örökbefogadásról szerződést is aláírtunk, illetve ezután szükséges még a chip átregisztrálása az állatorvosunkhoz, valamint a tulajdonos nevének átiratása is.

Mi viszonylag messziről hoztuk a kutyust, így játékokkal, takaróval, vízzel és élelemmel is készültem neki. A takaró szerintem azért is fontos, mert így rögtön lesz egy olyan tárgya a lakásban, amin a saját szagát érezheti. Itt hozzátenném még a listához a papírtörlőt is, az esetleges balesetek miatt.
Odin gyönyörűen, nyugodtan viselte az autóutat, csak indulás után lett rosszul egy picit, de végül is ez érthető volt. Teljesen idegen emberek betették egy idegen autóba, majd elvitték arról a helyről ahol eddig élt. Egyébként szép csendben elfeküdt a hátsó ülés alatt és türelmesen várta, hogy megérkezzünk.

Találkozás a cicákkal, hazaérkezés

Ezzel kapcsolatban voltak félelmeim, hiszen tapasztalataim szerint a macskák még egymást is nehezen fogadják el elsőre, nemhogy egy idegen kutyát. Habár Odin macskákkal nőtt fel, fiatal kutya lévén van benne egy kis izgágaság és eléggé játékos is, így gondoltam, hogy lesznek majd problémák.

Mindhárom cica kutyához volt szoktatva már kicsi korától kezdve és Baby egy jóságos pótmamaként vigyázott rájuk, de számítottam rá, hogy alaposan meg lesznek szeppenve az új jövevénytől.
Az első lépés az volt, hogy a cicákat elzártuk és hagytuk, hogy a kutyus elsőként felfedezze az udvart, majd a lakást is. Azonnal elkezdtük arra szoktatni, hogy mely helységekbe szabad bemennie, illetve hol lesz a fekhelye, Ezután, még pórázon tartva kiengedtük hozzá a cicákat.
Ekkor hallottuk először Buckyt fújni. Ő egyébként abszolút nem fél a kutyáktól, sőt a kisebb testű kutyákat meg is szokta kergetni az utcában, így voltak kétségeim, hogy nem fogja e megtámadni Odint.
Odin jobban meg volt ijedve, mint a cicák. Meglepetésemre Sophie volt az, aki a leghatározottabban lépett fel a kutyával szemben és azóta is "rendre utasítja" ha olyan szobába akar bemenni, ahová nem lenne szabad. Nyilván, a cicákat megviselte az új jövevény érkezése és emiatt pár napig feszültebb volt a légkör.

Beilleszkedés


Szerintem fontos, hogy az első 1-2 napban a befogadott állatka ne legyen egyedül hagyva. Mi épp ezért hétvégén hoztuk el. Így már a kezdetektől fogva tanítani tudtuk a szabályokra és valamilyen szinten elkezdtük arra is szoktatni, hogy milyen időpontokban kap enni, illetve általánosságban hagytunk neki 1-2 napot, hogy felvegye a mi életritmusunkat.
A cicákkal szerencsére nem volt probléma. Mivel Odin még kiskutyának számít, néhány játékos kergetés persze történt, de mostanra már megszokták egymást. Igaz a nagy barátság még nem alakult ki, de szerintem ehhez sem kell majd túl sok idő. 😊


Nehézségek-Megoldások

Odin alapjáraton egy nagyon jól nevelt, szófogadó és okos kutya. A lakásban is jól viselkedik, ha rászólunk valami miatt akkor szépen abbahagyja a rosszalkodást. Általában 10 órakor magától lefekszik és reggel hatig alszik.
Ami nálunk egyelőre probléma, hogy mivel Odin tíz másik kutya mellett nőtt fel, így napközben nagyon unatkozik és emiatt néha "alkot". Szétrágott lábtörlő, gödrök ásása, virágok kikaparása és hasonló turpisságok fogadnak hetente egy-két alkalommal, amikor hazaérek. Ez általában akkor történik, ha ráunt a játékaira vagy azokat már szétrágta. Ha hasonló cipőben jártok, akkor emiatt érdemes gyakran új játékkal meglepni, akár egyszerre csak egyel.
Ami nálunk még bevált, az a minden napi séta ás játék. Odin nagyon tanulékony kutyus, így ezalatt a pár hét alatt már sok trükköt megtanítottam neki. Ezek azért is jók, mert a kutya így sokkal szófogadóbb lesz valamint minőségi időt töltünk együtt.
Az autózáshoz is hozzá szoktattuk, mivel idővel majd szeretnénk magunkkal vinni utazásokra is.
Ami még sokat segített, hogy összebarátkozott anyukám kutyusával, így hetente több alkalommal átviszem hozzá. Ilyenkor birkóznak és kergetőznek. Nagyon szeretik egymást és fontosnak tartom, hogy az egyedüli kutyusoknak is legyen lehetőségük "szocializálódni", hiszen így az idegen kutyákkal is könnyebben összeszoktathatóak, akár egy állatorvosi rendelőben, akár egy séta alkalmával nem kell félni, hogy verekedés lenne a találkozás vége.


Néhány zárógondolat

A felelős állattartás nem csupán azt jelenti, hogy cuki fotókat posztolunk a kedvencünkről és évente beadatjuk neki a veszettség elleni oltást. Fontos, hogy csak akkor vállaljuk be egy állat befogadását, ha biztosak vagyunk benne, hogy az életkörülményeink minden esetben lehetővé teszik majd, hogy velünk maradhasson. Sokszor hallani olyat, hogy költözés miatt jó esetben elajándékozzák, rosszabb esetben menhelyre adják a kis állatot. Ők is érző lények és nekik is fáj, ha elveszítik a családjukat. Csak gondoljatok bele milyen örömmel vár haza titeket a cicátok vagy a kutyátok? Neki az is borzasztó hosszú időnek tűnhet, ha egy napra magára hagyod. Akkor képzeld el mit érezhet, ha örökre magára hagyják.
Mielőtt több tízezer Forintot kifizetnél egy fajtiszta kutyusért, szánj rá egy napot, hogy elmész egy helyi menhelyre, mert előfordulhat, hogy beleszeretsz egy kutyusba. Ha pedig menhelyi kutyust fogadsz örökbe, nem csak egy életet változtatsz meg, de tulajdonképpen kettőt, hiszen azzal, hogy te elhozol onnét egy kutyust, egy másik kerülhet a helyére.
Az ivartalanítás is nagyon fontos dolog, különösen a cicák esetében. A kan macskáknál leginkább az elkóborlás és emiatt a verekedésben szerzett sérülések, valamint az elgázolás szól az ivartalanítás mellett. A nőstény macskáknál pedig a vemhesség, valamint a forgási időszak nehéz napjai (akinek volt már ivaros nőstény macskája, az tudja miről van szó). Mindemellett persze nagyon sok betegséget is megelőzhetünk az ivartalanítással.

Arról, hogy egy nap szeretnék majd egy idős kutyust is befogadni, még nem mondtam le. Ennél szebb és nemesebb cselekedet szerintem nincs a világon és nagyon tisztelem azokat, akik esélyt adnak egy idős kutyusnak, hogy élete utolsó éveit szeretetben és családban élhesse le.

Nagyon boldog vagyok, hogy megtaláltam Odint és mi lehettünk az új családja. Az az érzés leírhatatlan, amikor munkából hazaérve boldogan ugrálva fogad, vagy reggelente majd belém bújik. Imádom nézni ahogy felfedezi a világot, rácsodálkozik dolgokra, esténként pedig elégedetten szuszog a fekhelyén. Néha rám telepedik annak az érzésnek az árnyéka, amikor elveszítettem a szeretett kutyusaimat és a tudat, hogy egy nap tőle is el kell majd válnom, de tudom, hogy ezek miatt a dolgok miatt megéri.


Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést. 😊

Nektek van kutyusotok? Hogy került hozzátok? 

2017. november 16., csütörtök

Weekly Inspiration

Az idei év utolsó igazán őszies hangulatú válogatását láthatjátok, mert ahogy a magánéletben, úgy itt is november második felétől én már a karácsonyra készülődöm. Így remélem nem bánjátok majd, hogy a képválogatásokkal is igyekszem majd télies-karácsonyi hangulatot teremteni. Persze megpróbálok majd idén is sok apró ötletet, tippet belerejteni ezekbe a bejegyzésekbe.
Most pedig itt az ideje, hogy méltóképp búcsúzzunk el az ősztől, egy igazi novemberi hangulatot idéző válogatással. 😊


Nincs is jobb mint egy hosszú nap végén leülni egy finom teával vagy kakaóval és lazítani picit. 


Heti háttérkép. 


Imádnivaló az a dzseki. 


Odavagyok ezért a maniért. 


Igazi novemberi hangulat. 


Csodás ez a pulcsi. 


Ti mindig ugyanúgy formázzátok a szemöldökötöket? Én személy szerint szeretek vele játszani és néha picit hangsúlyosabbra, máskor természetesebbre formázni. 


Álomszép


Imádom az ilyen ételeket, főleg egy hideg novemberi estén. 


Heti álomház. 


Nálam a héten már előkerült a kedvenc pompomos kötött sapim. 


Innét leginkább a lámpa tetszik. 


Egészséges táplálkozás és clean eating ide vagy oda, néha egy jó hambi vagy egy finom pizza belefér. 😊


Odavagyok ezért a pulcsiért. 


Csodásak ezek a gyűrűk. 


Vagány 


Késő délutáni, novemberi erdő hangulat. 


Otthonos


Csini


Álomszép ez a smink.


Késő őszi csillogás. 


Hátborzongatóan gyönyörű. 


Megnéztétek a Stranger Things 2. évadát? Nekem nagyon tetszett, bár az első hangulatát nem tudta megismételni szerintem. 


Tökéletes illat a karácsonyi készülődéshez. 


Nagyon tetszik ez a konyha. 


Pihe puha szépségek. 


Őszi színek. A Dukes árnyalat kívánságlistás. 


Az örök kis fekete 


Heti cukiság.

Képek: Pinterest/Weheartit 

Ti már elkezdtetek készülődni a karácsonyra? Melyik volt a kedvenc képetek? 😊

2017. november 8., szerda

Autumn Must Have List 2017


Mivel hétvégén Joy-Napok, ezért gondoltam időszerű ez a bejegyzés. Általában minden évszakban szoktam készíteni egy ilyen listát, amiben pontról pontra, fotókkal illusztrálva összeszedem az adott szezon legtrendibb, leghasznosabb ruhadarabjait, kiegészítőit és kozmetikumait, amiket szerintem érdemes beszerezni arra az évszakra. 
Jöjjenek tehát az ősz "kötelező" darabjai. Remélem hasznosnak és érdekesnek találjátok majd ezt a listát és esetleg segítségetekre lesz a hétvégi shoppingoláshoz. 

2017. november 6., hétfő

Fashion Art

check mate

Weekly Inspiration

Ezúttal egy szerelmi történetet szeretnék Veletek megosztani, ami arról szól, hogy miként találtunk mi egymásra. Én és a november. Nem az a filmbe illő első-látásra szerelem a miénk, sőt mondhatjuk, hogy hosszú-hosszú ideig kerülgettük egymást néma megvetéssel. 
Azelőtt csak a rossz tulajdonságait láttam. A hideg, esős, ködös napokat, amikor halott falevél illatot hoz magával a szél és már négy órakor sötétedik. Üresnek, unalmasnak találtam a novembert. 
Aztán pár éve valami megváltozott. Kezdtem észrevenni a szépet és jót benne. A hosszú estéket, amikor jut idő egy finom tea mellett a kandallótűznél beszélgetni. A lehullott falevelek színes szőnyege a parkokban. A meleg sálak és vidám kötött kardigánok ideje. A sütőtökszezon. Az egyre korábbra kitolódó karácsonyi-szezon, ami miatt már novemberben ünnepi hangulatom van. 
És ez csak néhány azok közül az okok közül, ami miatt megszerettem a novembert. 
Ti mit szerettek benne a legjobban? 


Mik a terveitek erre a hónapra? Én igyekszem a lehető leghamarabb elkezdeni a karácsonyi-készülődést, hogy szép nyugodtan teljen ez az időszak. 


Varázslatos látvány. 


Manikűr szerelem. 


Odavagyok ezért a kabátért. 


Éljen a vastag-zokni időszak! 


Csodaszép az a táska. 


Ez a bokacsizma annyira gyönyörű, hogy nem lenne szívem felvenni. 


Minimalista késő-őszi dekor. 


Mesés őszi színek. 


A listáról lemaradt a képek nézegetése a Vikingek szexi dán színészeiről. Nekem ez a kedvencem a dán-életérzésből. 😂


Heti álomház. 


Heti háttérkép. 


 It's the most s'more time of the year! 


Varázslatosan szép ez a smink. 


Gyűrű-szerelem. 


Hangulat. 


Ki imádja még a baglyokat? 
Az őrzők legendája a mai napig az egyik kedvenc mesém. 


Csodaszép ez a háló. 


DIY karácsonyi ajándék ötlet. 


Mandulatortát valaki? 


Pulcsi imádat. 


Ez a kép olyan megnyugtató. 


Alapjáraton nem rajongok az ilyen feltűnő folk-virágmintákért, de ez a pulcsi mesés. 


Heti álomkonyha. 


Matt és fényes. 


Ez a zöld kabát valami mesés!


Jönnek az esős napok. 


Ősz-hercegnő. 


Heti cukiság. 😍

Képek: Pinterest/Tumbrl 

Mit terveztek erre a hónapra? Melyik kép volt a kedvencetek? 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...