2016. február 25., csütörtök

Body Shaming - Avagy az új idők előítélete



 Minden kornak megvan a maga társadalommegosztó rákfenéje. A rasszizmus a szó szoros értelmében szinte kiirthatatlan, de az emberek ugyanolyan szinten képesek táborokra szakadni zenei stílusok, politikai, emberjogi nézetek, sport vagy épp olyan apróságok okán is, mint ki Marvel ki DC rajongó. 
Az internet világa és a 90-es évek csontsovány, kifutókon holtan összeeső, kokain diétán elfonnyadó szupermodelljei viszont egy egészen másféle megosztást hoztak a társadalmunkba. A test-szégyenítést, ha szó szerint akarjuk fordítani a jelenség angol elnevezését. 
Ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem néhány gondolat, amit most megosztanék veletek. Ez az én személyes véleményem. 



 Sosem voltam túlsúlyos, telt vagy kövér. Volt rajtam felesleg, babaháj és volt úszógumim. Ennek ellenére átéltem, hogy milyen érzés, ha az ember a teste miatt cikizik, csak épp a másik véglet miatt. Nem, nem voltam anorexiás, de pár éve elkövettem azt a hibát, hogy az intenzív, megterhelő edzés mellett nem ettem rendesen, így ijesztően lefogytam. Nem voltam beteg, nem volt testképzavarom, az egészhez egyszerűen csak a tudatlanság vezetett. Nem éreztem jól magam a bőrömben, mert állandóan összesúgtak mögöttem, hogy "anorexiás" és minden ismerős azt kérdezte, hogy mi történt velem. Nem volt kellemes ruhát vásárolni, mert a vékonyka lábaimra csak a tiniosztályon találtam nadrágot. 

Ekkor szembesültem azzal hogy egyesek szerint az, ha egy vékony embernek szólnak be, nem számít gonoszságnak. Igen, egyszer a fejemhez vágták, hogy miért panaszkodok amiatt, hogy nem találok nadrágot a 173 centis magasságomhoz, ami ne lógna rajtam mint a tehénen a gatya? Mert én vékony vagyok és NINCS JOGOM panaszkodni. Ha nem érzem jól magam hízzak meg. 
Ugyanakkor ha valaki azt meri mondani egy túlsúlyos embernek, hogy ha nem talál magára ruhát és nem érzi jól magát, akkor fogyjon le, az egész világ, az internet és mindenki felsorakozik mögötte. 
Félreértés ne essék, nem védem azokat akik piszkálnak másokat, csúfolódnak, stb. De szerintem azt sokan nem értik meg, hogy egy vékony ember is lehet önbizalom-hiányos. Szenvedhet attól, hogy nem tud hízni. Arról nem is beszélve, hogy mit jelentenek azok a betegségek mint a bulimia vagy az anorexia.


 Emiatt azt gondolom, hogy egy vékony embert csúfolni legalább olyan gonoszság, mint egy kövéret. Gyakran jönnek azzal, hogy nem tudhatod, hogy nem betegség okozza e a túlsúlyát... Igen de ugyanez elmondható azokról is, akik az optimálisnál kevesebb súllyal élnek. Egyáltalán mi az optimális? Amit a társadalom annak tart? Amit a tudomány? Vagy ahogy te jól érzed magad és ami egészséges? Mert én az utóbbira szavazok.


 Sokszor olvasom és hallom azt, hogy bezzeg az ókorban, vagy a középkorban, vagy a 70-es évekig a telt idomok számítottak szexinek és aki vékony volt azt cikizték. Igen, de nem élhetünk a múltban, nem várhatjuk el a jelen kortól, hogy minden másban fejlődjön és változzon, de bizonyos dolgokat megtartson a múltból, hogy emberek egy része jobban érezze magát. A társadalom változása pozitív és negatív dolgokat is magával hordoz. És mennyivel lenne jobb, ha a jelen korban még mindig a vékony testalkatot cikiznénk? Jobb lenne? Mert szerintem nem. 


Én hiszek az elfogadásban, abban, hogy az embereket nem a bőrszínük, a zenei ízlésük vagy épp a szexuális hovatartozásuk határozza meg és az sem, hogy XS vagy épp XL méretet hord. Meg kellene látnunk, hogy punk szerkó vagy bármilyen bőrszín, bármilyen testméret alatt egy ember van. Érzésekkel, álmokkal, kétségekkel, gyengeségekkel és erősségekkel. Attól, hogy kockás a hasad, félméteresek a szempilláid, talpig Fendit hordasz, vagy épp az aktuális szépségideál szerint vonzó vagy, nem leszel jobb ember. Nem leszel értékesebb. 
De sajnos a társadalmunk szűk látókörű és előítéletes. Hajlamos arra, hogy a szebb külsejű, vékonyabb, fehérebb bőrű, stb embert előnyhöz juttassa a jelen kor elvárásai szerint átlagos vagy csúnyácska, sötét bőrű és teltebb emberrel szemben. Ahogy mondtam minden kornak megvan a szépségideálja és sajnos ha ennek nem tudsz megfelelni, akkor nyilván hátránnyal indulsz az élet sok területén. És nem csak a társadalomról beszélünk, hanem a személyről, az egyénről is. Nyilván a társadalmi nyomás befolyásolja az ízlésünket is épp ezért beszélünk "kor-ideálokról". 
De ha egy férfinak a nagy fenekű, teltebb alakú nők tetszenek, akkor szerintem teljesen felesleg azt mondani neki, hogy hívja randizni a 0-ás méretű szupermodellt. De lehet, hogy megteszi, megteszi, mert beszélget vele és szimpatikus lesznek. De nagyobb az esélye, tovább pörget Tinderen és keres egy az ideáljának megfelelő külsejű személyt.
Ugyanakkor, ha valakinek a szilikonmellű, plasztikázott, hosszú szőke hajú, telte ajkú lányok tetszenek, akkor nyilván eleve nem szólít le egy fiús testalkatú, rövid hajó lányt, vagy egy Rebel Wilson kaliberű csajt. De ugyanezt elmondhatjuk azokról, akik a természetes szépséget kedvelik, hogy ők sosem fognak vonzónak találni egy agyonplasztikázott, póthajas plázacicát. 
Egyszerűen csak abba kellene hagynunk, hogy meg akarjuk mondani a férfiaknak és a nőknek, hogy milyen személyt tartsanak vonzónak. Hiába állna elém egy két méteres szőke hajú, izomagyú skandináv szépfiú, akkor sem lenne az esetem. Lehet, hogy ha elbeszélgetnék vele, sok közös témánk lenne és megnevettetne, akkor egy időt után vonzódni kezdenék hozzá, de alapjáraton eleve nem fogadnám el a közeledését, mert nekem sötét hajú, átlagos magasságú sportosan vékony pasik tetszenek. És nem érzem emiatt szemétnek magam, mert szerintem a nőknek és a férfiaknak egyenlő joguk van ahhoz, hogy azzal a típussal ismerkedjenek, aki tetszik neki. 


Amit megfigyeltem, (és ezt most mindenféle rosszindulat nélkül írom le) hogy az "Igazi férfiak olyan nőket szeretnek, akiknek vannak idomai, csak a kutyák játszanak csontokkal" idézetek megosztói általában az önmagukkal elégedetlen, ilyen közhelyekből megerősítést meríteni akaró, önbizalom hiányos teltebb alakú nők. És láttam már olyat, hogy az illető két poszttal lejjebb egy kockás hasú fehérneműmodellnek beillő pasi képét osztotta meg összehasonlítva egy vékonyka, lányos alkatú srácéval, azzal a szöveggel, hogy "Nekem férfi kell és nem egy kisfiú." 
És igen láttam már olyat, hogy nem éppen modell alkatú lány fel volt háborodva, hogy miért hiszi azt a mackós testalkatú fiú, hogy van nála esélye. Szóval ha az igazi nőnek vannak idomai, akkor az igazi férfiaknak nincsenek? Ennyi erővel a sportos-vékony pasikra és lehetne pfujolni. Ja, hogy Chris Pratt szexibb most kisportoltan mint amikor kövér volt és pocakos? 
Visszakanyarodva a bekezdés elejére. Az tartja magát igazi nőnek, aki a férfiakat kutyához hasonlítja a többi nőt meg csonthoz? 
Hát szerintem mindenki maga dönti el, hogy ki az igazi férfi és ki az igazi nő számára. Szerintem az igazi nő, vagány, belevaló, mosolyog, jól érzi magát a bőrében, nem nyafog, vannak tervei, kitartó, háztartást vezet, vagy étteremben eszik és bejárónője van. Karriert épít, vagy a családjáról gondoskodik. Gyereke van, vagy nincs. Hosszú haja, vagy rövid. S-es méret, vagy XXL-es. Miniruhát hord, vagy farmert és bakancsot. 
Nem a tested tesz igazi nővé, hanem az, ahogy viselkedsz benne. Ha elégedett vagy, ha boldog vagy, ha kiegyensúlyozott vagy, akkor teljesen mindegy, hogy van e úszógumid, vagy a gyerekosztályról öltözöl e. És most jön az igazság, aminek fontosnak kellene lennie a sok ideál között: A tested egy diktatúra és a te vagy a diktátor. Te magad döntöd el, hogy mit kezdesz vele és hogyan érzed jól magad. Senki. Az égvilágon senki nem szólhat bele abba, hogy hogyan kellene kinézned. Csak te magad. Ez a te döntésed. Nincs ideál, nincs optimális méret. Te vagy. És teljesen mindegy, hogy XS-es vagy XXXL-el a méreted, az akkor is te vagy. Nem egy test vagy. Egy lélek, egy személy, tele lehetőségekkel. Ne gondolj úgy magadra, mint egy darab húsra. Hiába szeretnél olyan alakot, mint mondjuk Jennifer Lawrence-nek van. Sosem lesz, mert te te vagy, ő meg Jennifer Lawrence a saját DNS-ével és nem a tiéddel. A testünk és az adottságaink mások. És itt most nem arra a gyakori kifogásra gondolok, hogy "azért vagyok kövér, mert a családomban mindenki kövér volt". Nyilván örökölünk hajlamokat, testalkatot, de nem ennyire extrém módon. Ezek a dolgok nagyon-nagyon nagy részben az életmódon is múlnak. De ha olyan a testalkatod, akkor sosem leszel hajszálvékony, bármennyire is edzel és egészségesen étkezel. De ez fordítva is igaz. Ha vékony, fiús testalkatú vagy, akkor kevés az esély rá, hogy elérheted Beyoncé idomait. És tudjátok mit? Túlsúlyból egyszerűbb izmosabb testalkatot fejleszteni edzéssel és megfelelő étkezéssel mint mondjuk egy csontsovány alkatból, aki sehogy sem tud hízni. 
És én tudom, hogy hiába csinálok meg száz és száz squatot súlyzóval, sosem lesz olyan fenekem mint Jennifer Lopeznek, mert egyszerűen nem olyan az alkatom. Lehet hogy kerekebb lesz, feszesebb, de nem lesz akkora és olyan. De cserébe a vékony vádlimra könnyedén találok csizmát, na puff. Általában mindig az kell, amink nem lehet és nem becsüljük meg azt amink van.
Szóval lehet, hogy amíg azzal vagy elfoglalva, hogy sosem tudsz L-es méret alá menni, addig nem veszed észre a szép bőrödet, a szexi hosszú szempilláidat vagy épp nem becsülöd meg a dögös dekoltázsodat. Ugyanúgy, ahogy egy XS-es méretű lány, lehet hogy nem irigyeltnek és szexinek látja az alakját, csak arra tud gondolni, hogy rajta sosem fog úgy mutatni a szűk, mindent kihangsúlyozó ruci, mint ahogy Selena Gomezen mutat.


Visszakanyarodva a bejegyzés elejére. Ahogy nem szeretjük, ha a telt lányokat piszkálják, úgy azt sem kellene elfogadni, hogy a vékony testalkatúakat szadizzák. A legfontosabb dolog az egészségünk kell, hogy legyen. És igen, ha állandóan fázol és a vérképeden több a csillag mint a nyári égbolton, akkor is változtatnod kell a táplálkozásodon, de ha száz méter séta után fulladsz vagy épp annyira szégyelled a tested, hogy nem mersz fürdőruhát felvenni, akkor is változtatnod kell mert egyik sem egészséges.  Mert a fizikai egészség mellett a lelki szempontokat is figyelembe kell venned. Ha egyszerűen nem vagy képes megbékélni azzal, ahogy kinézel, akkor változtass. Próbálj meg mindent, hogy elfogadd magad, de ha nem megy, akkor változtass, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy ne békében éld le önmagaddal. Ha úgy érzed, hogy tíz kilóval könnyebben jobban éreznéd magad, akkor válts életmódot. Ha sportosabb akarsz lenni, akkor sportolj. 
De ne mások miatt változtass, ne azért mert az Instagram, a magazinok, a rokonok, egy pasi vagy néhány agyatlan, szűk látókörű csaj azt mondja. Magad miatt csináld. És hiába osztasz meg 87428472 idézetet arról, hogy a telt nők az igazi nők, ha közben utálod a tükörképedet. És ez nem csak a telt alkatra vonatkozik. Mert hiába van mások által irigyelt alakod, ha te nem érzed jól magad benne. És tudjátok azon nehezebb változtatni ami belül van, mint amin kívül. Épp ezért hiába mondják egy nőnek, hogy gyönyörű, ha ő maga nem hiszi el, mert a fejében él egy kép, hogy hogyan kellene kinéznie. 
Ebbe bele lehet keseredni vagy meg lehet próbálni elérni a kitűzött célt.







De fontos, hogy a testeddel szeretettel bánj. Ismét elmondom, hogy ne egy darab húsként gondolj rá, amit át kell formázni. Sokan ott rontják el, hogy lefogynak x kilót és ha nem úgy néznek ki, mint a kép ami a fejükben él, akkor belerokkannak. Ne legyenek teljesíthetetlen elvárásaid. Örülj annak amit elértél. Az egyel kisebb ruhaméretnek vagy a formásabb fenéknek, vagy annak, hogy végre nem XXS hanem csak S a méreted. Légy büszke arra amit elértél és ne hasonlítsd magad másokhoz. Van aki könnyen fogy, 1-2 hónap alatt, míg másnak 1-2 év kell hozzá. 
És legfőképpen ne ítélj meg másokat a saját fejedben élő ideál miatt. Mert amit én szépnek tartok, az lehet, hogy szerinted nem az és fordítva. De szerintem abban megegyezhetünk, hogy egy mosolygó, boldog nőnél nincs szebb, teljesen mindegy, hogy milyen méretű ruhát hord. :) 
 
Fotók: Pinterest

Most pedig arra kérek mindenkit, hogy egymás véleményét tiszteletben tartva, kulturáltan mondjuk el a gondolatainkat a témáról! Ezt előre is megköszönöm! :)


28 megjegyzés:

  1. Kétgyerekes majdnem elvált nőként, akit a férje lebálnázott csak ennyit mondanék. Köszönöm! Ez nagyon kellett most.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A férjed meg egy disznó, ha már az állatoknál tartunk. Kitartás és remélem, hogy találsz valakit aki mindenhogy gyönyörűnek tart! :)

      Törlés
  2. Én egy olyan sportágból "jövök", ahol TÖMEGHATÁR volt megszabva mindenki számára, mert ilyen fajta fizikai megerőltetés mellett 1-2 kiló plusz is igen komoly sérüléseket okozhat. Ha valaki nem tudott lefogyni 3 nap alatt 3 kilót, akkor elküldték, hogy nem vagy elég kitartó, szia. Ettől függetlenül imádok vékony lenni, és shame on me, de el nem tudnám képzelni magam mondjuk 50 kilósan. A 160 centi már egy másik történet, mert tényleg nem találok magamra ruhát...:D Egy tizest azért még idedobhatna valaki, de öttel is boldog lennék :D A kedvencem, amikor azt kapom meg, hogy azért vagyok lassan 21 évesen még mindig ekkora, mert nem eszem húst...ilyenkor mindig elmesélem, hogy anya a negyvenes éveiben jár, 152 centi, és sosem volt vega :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megmondom őszintén én sem tudnám elképzelni, hogy hízzak mondjuk 10-15 kilót. Én ilyenkor mindig azt gondolom, hogy miért nem tesz valamit? Persze nyilván más, ha valaki beteg, vagy szült, de sokszor látni olyat, aki egyszerűen csak helytelenül él. Egyszerűbb megelőzni a bajt és közbelépni, mint mondjuk akkor észbe kapni, amikor már nem is hasonlít magára.
      A magasságoddal kapcsolatban meg csak annyit, hogy szerintem nagyon cuki vagy és csinos és ne legyenek miatta komplexusaid. Én sokkal szívesebben lennék öt centivel kisebb, mert akkor legalább ha magassarkút vennék fel, nem úgy festenék benne, mint egy felhőkarcoló és Gergő sem morogna. XD

      Törlés
    2. Emlékszem amikor mondtam a többieknek a szalagavató előtt - akik erősködtek, hogy ugyan vegyek már fel magassarkút, mert milyen hülyén fog kinézni, hogy mindenkin az lesz, és úgy még magasabbak lesznek, mint egyébként-, hogy az ő hibájuk lesz, ha a színpadon fogom kitörni a bokám ismét, és hívhatják a mentőt :D Mert ugyebár fizikai okokból nem tudok magassarkút hordani, bár egyébként is baromi kényelmetlennek találom, szóval kapóra jön :D

      Törlés
    3. Én pl. szeretek 175 cm lenni, de azért legalább 5 cm-rel lennék alacsonyabb, mert télen szenvedélyeim a magas sarkú cipellők, szóval általában a szürkés hónapokban 180-83 körül vagyok :D

      Na igen, a párkeresésben a magasság nehezítő tényező, pláne, hogy sokszor egy edzőcipőben magasabb vagyok férfiaknál :P

      Törlés
  3. Igazából az a baj, hogy mindenki mással foglalkozik, és nem magára. Azt az energiát amit mások "fikzázására" fordítanak emberek, nyugodtan belefektetnék hasznosabb dologba. Olyan sok rossz van a világban, amit mi emberek okozunk, hogy azon kéne javítani. És magunkon. Minden egyes ember, ha magába nézne lenne, mit takarítania. És sajnos ezekből az emberekből lesznek szülők, akik a beteg értékeiket adják majd tovább.
    És pont ezt gondolom én is, mindenki hozza ki magamból a legjobbat, és éljen úgy és olyan bőrben ahogy akar. Mert minden életnek joga van élnie ezen a Földön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *magából a legjobbat- átírta a telefon. :)

      Törlés
    2. Én sem értem, hogy valaki hogy pazarolhat ennyi energiát arra, hogy mások életével foglalkozzon. HA ennyire baja van a sajátjával, hogy mások leszólásában éli ki magát, akkor tartson önismeretet és ezt a sok energiát fordítsa magára.

      Törlés
  4. VÉGRE VALAKI!

    A szívemből szóltál, teljesen átérzem! Világéletemben nagyon vékony voltam, és úgy vettem észre, hogy ez sok embert - többnyire vadidegeneket - roppant mód érdekelt vagy frusztrált mindig is. Én is szemebe sültem már vele, hogy a vékony testalkaton való élcelődést sokan egyszerűen nem tartják bajnak.

    Egy volt munkahelyemen akadt egy csaj, aki állandóan az alakomon élcelődött, pattogtatta a jól ismert kis közhelyeket, hogy "jaj, mer' olyan gizda vagy, hogyha az élére állsz, már nem is látszol" stb, ez csak a finom része volt. Fárasztó volt, de igyekeztem egy darabig humorral elüti az élét, ám egyszer szar kedvem volt, és jött nekem a "kutyák játszanak csontokkal", amitől eldurrant az agyam - az egy dolog, hogy rajtam köszörüli a nyelvét, azt leszarom, de a barátomat nono :D. Ráordítottam, hogy "aha, persze, egy ilyen rosszindulatú zsírdisznóhoz viszont a hentes sem nyúlna, nemhogy pasi". (Igen, csúnya volt, én viszont nagyon dühös.) Megfagyott az öltözőben a levegő, a csaj bőgve kirohant, a többiek meg zavartan motyogták, hogy aj, ezt nem kellett volna, nem volt szép ilyet mondani, ő csak viccelt (a lószart viccelt!), nekem könnyű, én vékony vagyok, az nem olyan. Én meg ki voltam akadva, hogy mégis miért lenne könnyebb vagy más? Ha tudja, hogy milyen rossz érzés bántva lenni, akkor ő se bántson mást. Engem is zavar, ha állandóan a súlyomon lovagol valaki, ő már fél éve b.szogat, és érdekes mód soha senkit nem zavart. (Igen, valóban volt túlsúly a lányon, és régóta nem sikerült párkapcsolatot kialakítania, de hát istenem, ez nem az alkata miatt volt, hanem mert rosszindulatú és buta ember.) Annyi előnye volt a történetnek, hogy a csaj aztán leállt, szerencsére úgy megsértődött, hogy elkerültök egymást, mégis én jöttem ki szemétládának. Már csak röhögünk rajta itthon, akkor nagyon felbosszantott. Van humorérzékem, van hogy barátokkal is hülyéskedünk a vékonyságommal, de van egy határ.

    Bocsi az anekdotáért, kikívánkozott belőlem.

    Tesóm és a barátom mondta, hogy nézzem meg kik élcelődnek meg szörnyülködnek rajtam: akik nálam sokkal teltebbek, vagy (ami még érthetetlenebb) a nálam vékonyabb, fiúsabb alkatú nők. Sosem fogom megérteni, hogy akar valaki megtépázott, hiányos önbizalmat úgy növelni, hogy másokét is megpróbálja lerombolni. A változtatás lehetősége mindig megvan, egy boldog, elégedett embernek nem okoz örömet, hogy felcímkézzen bárkit is. Mert semmi joga hozzá.

    Köszi a posztot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak az utolsó bekezdésedre válaszolva:
      Azért, mert amíg az ostoba k%#rvája téged piszkál, addig nem a saját baján eszi magát; amolyan dögöljön meg a szomszéd tehene is hozzáállás, ha neki szr élete van, nehogy már neked jobb legyen, vagy jobban érezd magad, mert előnyösebb külsőt dobott a genetikai lutri, vagy mert jóval többet teszel azért, hogy jól érezd magad a bőrödben, mint ő. Egyébként teljesen jogos volt, ahogy visszavágtál neki, én jóval hamarabb robbantam volna, jóval durvábban x,D.

      Törlés
    2. Elsőre durvának tűnik, de meg tudom érteni, mert velem is megtörtént már. Volt némi lelkiismeret furdalásom, de melyik jobb? Egyszer beszólni valakinek, vagy hónapokon át csipkelődni vele. Engem egy lány színjátszón állandóan azzal szekált, hogy biztosan szilikonmellen van, mert aki ilyen vékony, annak nem lehet ekkora melle. Meg hogy parókát hordok, mert a nyári szünetben nagyon sokat nőtt a hajam és barnáról szőkére festettem. Az volt az utolsó csepp, amikor egyszer utánam nyúlt és elkapta a hajamat, mert le akarta rántani a fejemről a parókát. Akkor megmondtam neki, hogy ahelyett, hogy az én hajammal meg mellemmel foglalkozna inkább vegyen egy tükröt és nézze meg a sajátját, mert ilyen korpás-zsíros hajjal még a sarki boltba sem mennék el. Persze volt nagy bőgés, de leszállt rólam.

      Törlés
    3. Névtelen: igen, ez tényleg a "szomszéd tehene" hozzáállás sajnos, pedig az "előnyösebb külső", ahogy Anna is írta, csak ízlés kérdése :) kerülöm a felesleges konfliktusokat, az ember vár, hátha a szép szó hat a másikra, hogy kapjon már észbe, de néha egyszerűen nem megy.

      Moon Angel: ú, ez is nagyon durva, sajnálom :/ (főleg annak fényében, hogy van ismerősöm, egy fiatal lány, aki tényleg hord parókát, mert egy betegség miatt egyszerűen foltokban nem nő a haja. most egy ilyen problémával küzdő embernek is nekiesne...?) engem is piszkált kissé a lelkiismeret, de azzal nyugtatom magam, hogy az ilyen embereket egyszerűen nem lehet máshogy kezelni, mintha egyszer lesüllyedsz a szintjükre - még ha nagyon derogáló is -, és ott adsz nekik egy nagy pofont. mert másból nem ért.

      Törlés
  5. Nagyon tetszik a poszt, üösszeszedett, értelmes, elgondolkodtató. És igen, örülök, hogy mindkét oldal nevében ki merted mondani ezt. Épp egy poszton dolgozom az önigazolásról, mostanában megint érdekleni kezdett a viselkedéslélektan, szóval köszi ismét! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Várom a posztot, nagyon kíváncsivá tettél! ;)

      Törlés
  6. Abszolút egyetértek!
    Engem gyerekkoromban cikiztek sokat a vékonyságom miatt: gyerek voltam még, nem vágtam vissza, nem láttam a másik oldalt, de nagyon bántott. Aztán ahogy nőttem és nőiesedtem, ma már nem tudnak ilyennel piszkálni, mert már nem vagyok vékony :)
    Viszont nem értem, hogy miért érzik magukat valakik attól jól, hogy egy másik nőt cikiznek egy olyan dolog miatt, amiről talán nem is tehet... Igen, én is tudom irigyelni azokat a csajokat, akik ehetnek bármennyit, nem híznak el, de nem köszörülöm rajtuk a nyelvem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem a magasságommal cikiztek, mert egy fejjel magasabb voltam mindenkinél kb. 7. osztályig.
      Persze, én is irigykedem például a Tone it Up edzőpáros alakjára, de sosem mennék el odáig hogy "leribancozzam" őket, ahogy azt sokan teszik a vékony, sportos lányokkal.

      Törlés
  7. Nagyon jó írás! nem tudom, volt-e már hasonló 'lelkizős' poszt, de én támogatom, hogy ilyesmik is legyenek! :)
    Abszolút átérzem a helyzetet. Sosem voltam egy nádszál, de ez a tini éveim elején nem zavart. Aztán persze "menő" voltam, elkezdtem cigizni, és kb. 1 év alatt megszabadultam vagy 20 kilótól.. Észre sem vettem igazából, hogy fogytam, az ismerősök mondogatták, hogy úgy lóg rajtam a nadrág, mint valami rapper-en.. :D
    És onnantól kezdve megállás nélkül piszkált engem mindenki. MINDENKI. hogy milyen vézna vagyok, gebe, semmi fenekem nincs, hogy nézek már ki, miért nem eszek többet... holott én rengeteget ettem, egészségtelenül.. egyszerűen csak nem híztam.
    aztán 7 év után sikeresen letettem a cigit, persze mindenki jött azzal, hogy na majd most végre meghízok. De a cigiletétellel együtt elkezdtem egészségesen/egészségesebben enni, és mozogni. Nem egy fitnessmodell alkat az álmom, de valahogy ki akarok nézni. Hisz hiába piszkált mindenki, hogy vézna vagyok, a ruha alatt igazából "skinny fat" voltam mindig is.. persze ezt már nem látta senki.
    Mikor elkezdtem edzeni, akkor is megkaptam, hogy nekem nem kell barna kenyeret ennem, egyek éjjel is kolbászt lila hagymával, hogy hízzak végre... Stb.
    aztán nemrég jutottam el oda, hogy szarok mindenki véleményére, lehet, hogy mások véznának gondolnak, én jólérzem magam! vékony vagyok, de ami van rajtam, az feszes, tónusos, nem egy J.Lo,de számomra jó.
    És legszívesebben felrúgnék minden embert, aki anno beszólt nekem, vagy a mai napig mondogatja. Emberek, nektek nem mindegy, ha más vékony/dagi?
    annyira... undorító ez, hogy mindenki csak mással foglalkozik. Mikor a kanapén tespedő lusta disznó leszólja azt, aki kimegy heti 3 alkalommal kocogni... De fordítva is, aki megemel 2 kilót már egyből testépítőnek hiszi magát, és megszólja azt, aki meg mer enni egy szelet csokit....
    Szánalmas a világ. mindenki fogadja el magát úgy ahogy van. ha ez nem megy.. változtasson. De ne más véleménye miatt!

    Kitartást mindenkinek, akiket piszkálnak a külsejük miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen igazad van! Nagyon sokan képmutatóak. Ismerek olyan lányt, aki régen állandóan ezekkel a sablon szövegekkel jött, hogy az igazi nőnek idomai vannak, meg ilyesmi, hogy önmagát igazolja, aztán amikor lefogyott és sportos lett, akkor ő szólt be elsőként a teltebb alakú lányoknak. Az utolsó gondolatoddal pedig teljesen egyetértek. A változtatás is nehéz, de az nehezebb ha nem tudsz megbékélni magaddal!

      Törlés
  8. Végre, végre valaki leírta! Köszönöm szépen!

    Én pont, hogy a másik kategóriát erősítem, a relatíve magas, nagydarab csaj (44-46 -os ruhamérettel), de annyira ki vagyok akadva a "Csak a kutyák játsszanak csontokkal" dumától, hogy néha levágnék egy kellemes pofont a megosztónak. Ez pontosan ugyanolyan sértő és degradáló, mintha egy kövér emberre azt mondanák, hogy hájbödön, vagy tudom is én. Szép és jó ez a Plus size törekvés, de ne felejtsük el azokat, akik tényleg genetikailag vékonyak (Bár sokszor lennék inkább vékony -és nem, nem csak a külsőség miatt, hanem az egészségem miatt is, mert én alma típusú elhízásba tartozom, ami sokkal egészségtelenebb, mint a körte).

    Én jelenleg tanulom elfogadni magam, miközben szépen-lassan igyekszem is átformálni az életem. Elhagyom a cigit, próbálok leszokni a fehér kenyeres pékborzalmakról. Keresem azokat a részeket a testemen, amikre még így is, kövérként el merem mondani, hogy jó. Még keresem, de talán elmondhatom, hogy a lábaimat szeretem.

    Ajánlom Lukács Liza - Az éhes lélek gyógyítása című könyvét. A csaj az evészavarosokra van specializálódva, és nagyon sok érdekes dolgot megemlít mind az elhízásról, mind az anorexiáról/bulimiáról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igazad van, egészen apró változtatások is csodákat művelnek az emberrel. Én mindig azt mondom, hogy a lehetőségeket kell keresni, nem a kifogásokat.

      Törlés
  9. Imádtam minden sorát <3
    Úgy nőttem fel,hogy átlagos testalkatom volt, időnként pár plusz kiló befigyelt. Most próbálok egészségesebben étkezni, naponta fél órát min. sportolni, és már leszaladt rólam kb. 5-7 kiló. A rokonok,ismerősök már azt mondják álljak le. Régebb hájas disznóztak,most sovány gebéznek. Ez van. Soha nem fogok senkinek megfelelni, de rájöttem arra, hogy nem is akarok. Jól akarom érezni magam a bőrömben, ha fel veszek egy bikinit és nem takargatni magam. Még sokat kell alakuljon a testem, de úgy érzem jó irányba haladok. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, az embereknek soha semmi sem jó. Épp a kozmetikusnál hallottam fél óra eltéréssel azt, hogy egy anyukát cikiztek, mert elhízott, mindene lóg, nem ad magára, stb. Aztán amikor egy sportos anyuka elkocogott a szalon előtt, jött az, hogy foglalkozna inkább a gyerekével, meg ennek még két gyerek után is csak saját magán jár az esze.
      Örök igazság, hogy aki nem elég jó azt leszólják, de aki jobb náluk azt is.

      Törlés
  10. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, nagyon szépen köszönöm!!! <3
    Végre valaki leírta...szóval...köszönöm...(és úgy látom nem csak én örülök neki...:))

    Úgy vettem észre, hogy a magazinok is (online felületeiken) mostanában a vékony lányok alázásában élik ki magukat, és meggyőződésem, hogy az ilyenek megkeseredett emberek, akik a saját bajukat másokra akarják kivetíteni...És igazából írni is akartam róla, de főleg telefonon vagyok, és szerintem ez túl komoly téma ahhoz, hogy összecsapjak valamit a telefonon (bogaras vagyok, telefonon úgy érzem nem tudok minőségi írást összehozni).

    Én nagyon vékony vagyok (vékony csontú is és alacsony is és vékony is...anya is ilyen volt, még szülés után is visszafogyott nagyon, és nem étkezési zavar miatt - csak a kor hozza rá a kilókat, de így sincs ötven kiló...), és mindig ezt hallgatom, hogy anorexiás vagyok, mert a testtömeg indexem nem az előírtaknak megfelelő...
    Ráadásként bevezettek valami nem tudom mit iskolákba, hogy tesin testsúlyt, magasságot, és testzsír százalékot kell mérni...személyiség jogok? Ugyan kérlek, osztály elé kiállni, és hangosan bemondani az adatokat, amikhez SENKINEK SEMMI KÖZE...Megkértem a tanárt, hogy intézzük az öltöző zuhanyzójában - hogy ne lássák vagy hallják az eredményt - erre mindenki neki kezdett, hogy de te vékony vagy, minek neked külön menned...Azontúl, hogy iszonyat rosszindulatú osztályom van, és a testsúlyom IS csak az én dolgom? Nem tudom...amikor a teltebb osztálytársaim vonultak félre, akkor bezzeg normális volt...Tanárnő is félreértette a helyzetet, megnyugtatott, hogy mért már kevesebbet...

    Nem az eredménnyel volt a bajom...vagyis...nem érdekel, nem tud izgatni...maradi vagyok, hiszek abban, hogy az embereket nem a számok határozzák meg, és akik csak a másik ember magassága és testsúlya alapján dönti el, hogy milyen az adott ember, azok sekélyesek...

    De szerencsére rosszindulattal orvossá válhat az ember, mert mindenki meg tudta mondani, hogy anorexiás vagyok (még úgy nevezett "barátnőm" is - bár az ilyen nem csak barátként bukott el szememben, hanem emberként is - ez más téma)...nem, nem vagyok, de ha az lennék biztos nem ilyen emberekkel beszélném meg, hanem igazi orvoshoz fordulnék vele...
    A másik kedvencem, hogy a vegetarianizmusomat is étkezési rendellenességként fogják fel...azért nem hízok, mert nem eszek húst...anya evett...mégis vékony...Elismerem, hogy a vegetáriánus életmódnak sok hátulütője van, de van rengeteg előnye is, és ez egy saját döntésem volt, amihez szintén senkinek semmi köze...

    Egyébként én egy borzasztó ember vagyok - a magazinokra és ismerőseimre építve - nem elég, hogy anorexiás vagyok, és nem felel meg a testtömegindexem az előírtaknak, de még jól is érzem magam...Szeretnék tőlük elnézést kérni, amiért jól érzem magam a bőrömben, és csinosnak tartom magam, és egyáltalán nem érdekel a véleményük...Biztos rossz látni, hogy egy csontváz az önbizalomhiányukból fakadó rosszindulatuk ellenére is elégedett magával...

    (A stílusért meg tényleg elnézésedet kérem, de nagyon régóta motoszkálnak ezek a dolgok bennem, ez még a rövidített és finomított változata a véleményemnek, de úgy érzem néhol így is sokkal gúnyosabb hangvételűre sikerült a dolog, ugyanis kevés minden tud mostanában annyira felbosszantani, mint az, hogy az emberek csak azért utálnak valakit, mert az vékonyabb vagy teltebb, mint ők...egyszerűen...rosszul vagyok az ilyen felfogástól...Szóval nagyon örülök, hogy végre valaki TÉNYLEGES elfogadásról írt - érdekes módon az elfogadásról szóló cikkek nagyjából úgy épülnek fel, hogy "fogadd el magad telten, mert a vékonyak úgyis rondák" - sarkítva a dolgot...eddig meg pont fordítva volt, ami szintén borzasztó volt - vagyis a "fogyjál le, mert a kövérek csúnyák" verzió...:( Az emberek olyan rosszindulatúak bírnak lenni...:/)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan nem értik meg, hogy az elfogadás néha nehezebb mint a változtatás és a vékony lányoknak is nehezebb dolguk van ha hízni akarnak, mint annak aki fogyna. Ráadásul a legtöbben azt sem értik, hogy akkor is érezheti magát valaki rosszul, ha vékony. Én úgy vettem észre, hogy ha túlsúlyos emberekről van szó, akkor az semmilyen reakciót sem vált ki a tömegből, de ha egy nagyon vékony személy sétál végig egy bevásárlóközponton vagy strandon, akkor már egymást böködik és összesúgnak, mert talán nem is gondolják, hogy ennek a személynek ez rosszul eshet.
      Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
    2. Én egyszer végighallgattam, hogy nekem márpedig 50+ kilónak kéne lennem, mert xy orvos szerint 160 centihez az az egészséges :D Nézzen már rám valaki, 40 kiló vagyok és bőven nem nézek ki anorexiásnak, honnan gondolják, hogy akkor tíz kilóval többnek kéne lennem? Ez az egész testtömegindex dolog egy viszonyítási pont, de nem véletlenül nem használják sem sportolók számításra, sem senki igazából a való életben...

      Törlés
  11. Nagyon jó írás volt!! Habár én az érme másik oldalát ismerem, abszolút meg tudom érteni, hogy ez az oldal sem jobb. Sosem értettem, hogy miért jó ez embereknek...miért kell beleszólni, leszólni. Ő is kerülhet még olyan helyzetbe, hogy megváltozik a teste, ő is kerülhet még olyan helyzetbe, hogy ezért be fognak szólni és akármennyire próbálunk ezzel nem foglalkozni úgyis nyomot hagy. Nekem nem egy barátom, ismerősöm volt aki panaszkodott a kinézetére, hogy mennyit bántják miatta stb. Én nem emlékszek rá, hogy valaha is mást mondtam volna, minthogy tegyen érte/ellene ha ennyire zavarja, mármint ne más kedvéért, hanem a sajátjáért, hogy önbizalmat adjon neki ahhoz, hogy le tudja szarni. Mert ha jól érzed magad a bőrödbe akkor talán kicsit könnyebben átlépsz rajta.
    Csak sajnos az a baj, hogyha jól érzed magad a bőrödbe és teszel érte akkor is lesz olyan aki belepofázik a dolgodba és ezért ítél meg. pl. én voltam vega évekig és MINDDENKINEK az volt az első reagálása, amikor ezt meghallotta, hogy attól, hogy nem eszel húst nem fogsz fogyni. én meg wtf?! ki mondta, hogy azért nem eszek húst mert fogyni akarok....de ilyenkor már felesleges volt magyarázkodni mert az ilyen emberek agyi kapacitása csak eddig terjedt. És most, hogy próbálok minél egészségesebben enni, próbálok a lehető legtöbbet mozogni, még most is megkapom, hogy mert ezért meg azért csinálod és csak sanyargatod magad. sőt már messzemenő következtetéseket is sikerült levonni, hogy majd a gyerekemet is sanyargatni fogom. ugyan mivel? az egészséggel? a mozgással? tehetek én róla, hogy te nem akarsz semmit tenni a saját életedért?

    na de a lényeg a lényeg (bocsi a kifakadásért), sajnos az ilyen kötekedő, rosszindulatú, szörnyű embereket nem lehet megváltoztatni. egyszerűen szerintem beléjük ette magát a keserűség, amitől csak nagyon kemény erőfeszítéssel lehet megszabadulni. de az igazság az, hogy szerintem ez nekik nem is menne. mivel egyszerűbb bántani, mint belegondolni.

    mindenesetre abszolút átérzem a helyzetét minden egyes kommentelőnek, mivel én is tudom milyen az, ha sírva mész haza az iskolából mert megint bántottak. sok erőt és kitartást kívánok nektek, mert a mai világba sok a köcsög...

    VálaszTörlés
  12. Elgondolkodtató írás, ami tiszteletre méltó magatartással párosul.
    Én kicsit Elenivel értek egyet, hogy ami energiát beleöl más embernek a fikázásába, a felét nem fordítaná magára egy ilyen megkeseredett személy, hogy helyrerakja a dolgokat a saját belső békéje miatt is. Akárki mondhat akármit- ez az igazság.
    Szerintem mindenkiben lehet kivetnivalót találni, a mai világban nem nehéz találni. A kérdés inkább az, hogy a másik oldalon milyen számban vannak a pozitívumok. Én pl. elég ritkán nézek TV-t, mert azon kívül, hogy csak hülyeséget tolnak a nyakamba, nem tudok azonosulni sok "közkedvelt" műsorral. Az ismerősi körökben pedig lehet érdemes szelektálni, ha valakinek nem kedvére való az, amit hall- meg egyébként nem feltétlenül azzal van a gond, hogy gonoszságból okoskodnának. Egyszerűen kérés nélkül okoskodnak, és ebből jön le az ego az emberi kapcsolatokban is, hogy csak az a fontos, hogy ő odavághassa az ő kis mondanivalóját. Mennyivel másabb lenne az egész, ha úgy mondaná, hogy figyelj, aggódom érted- vannak észrevételeim, meghallgatod? A választási lehetősége akkor az embernek legalább meglenne, hogy akarja-e hallani vagy sem, és valahol legalább megmutatkozna az, hogy nem csak önzésből, egoból akarja valaki hozzávágni a másikhoz a dolgokat, észrevételeket. Mégiscsak másabb, nem?
    (Másrészről viszont, az hogy valaki elvből elutasítaná az észrevételeket, akármikor, az lehet hogy egy kicsit gyenge jellemre vall-kivéve, ha persze tudja, hogy a másikról köztudott, hogy nem tudja jól lekommunikálni a nem tetszését. Ott akkor helye van a kikerülésnek....) Akivel meg nincs bensőségesebb viszonya az embernek, hót felesleges bármit is kezdeni, kezdjen ő valamit saját magával. Ha emberére akad, nagy bajok lesznek. :S

    VálaszTörlés

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...