Weekly Inspiration

Sosem voltam az a típus, aki unatkozik. Már gyerekként is mindig feltaláltam magam. Imádtam rajzolni, színezni és már egészen kicsi koromtól kezdve volt egy saját kis kertrészem is, amit én gondozhattam. A legfurább kis kert volt, mert egymás mellett nőttek a sárga-piros tulipánok, a petrezselyem, a pitypang és az eper. Valamilyen okból kifolyólag akkoriban a petrezselyem és a pitypang egészen lenyűgöztek. 
Az a fajta gyerek voltam, akire sosem kellett rászólni, hogy írja meg a leckéjét, vagy gyakoroljon a zongorán. Nekem ez természetes volt. Persze utána leültem a tv elé és megnéztem a délutáni meséket, majd vacsoraidőig kint bóklásztam az udvaron az állatok között, vagy épp a hintán pörögve német verseket szavaltam a saját magam örömére. A szünidőben pedig reggeltől estig kint voltam, csak enni menetem be, hogy aztán anyukám nyáron bekenjen naptejjel, belém diktáljon egy pohár limonádét, télen pedig lecseréltesse velem az átfagyott zoknit és elázott kesztyűt. 
Emlékszem, ahogy esős időben a Buci Macit lapozgatom, vagy színezek a nappali asztal alatt, miközben a tv-ben a Farm ahol élünk vagy a Váratlan utazás megy. Emlékszem arra is, ahogy a régi agrár magazinokat lapozgatom és hallgatom a papámat, aki arról mesél, hogy mikor mit ültetünk és mit adunk enni a birkáknak reggel és délben. 
Azt hiszem emiatt lettem olyan felnőtt is, akinek mindig kell valamit csinálnia. Egyszerűen nem vagyok az a típus, aki leül a tv elé és bámul ki a fejéből. Még akkor sem, ha fáradt vagyok, vagy rossz a kedvem. Szeretek egyszerre több dolgot csinálni. Most is, hogy ezt írom, közben várom, hogy megszáradjon a körömlakk (imádkozom, hogy ne nyúljak bele), a háttérben egy indie válogatás szól és tudom, hogy még van tíz percem, amíg megsül a spenótos-sonkás quiche.  
És az gondolom, hogy ha vannak is rossz dolgok az életedben, gondok, vagy szomorúság, ha csak eggyel több olyan dolog is van, amit szeretsz, ami boldoggá tesz, amibe kapaszkodhatsz, vagy pozitív irányba formálja az életed, a mindennapjaidat, legyen az egy hobbi, egy személy, a munkád, a házi kedvenced, az otthonod, vagy csak egy hely, amit szeretsz, akkor abból már erőt meríthetsz.


Hangulat...


Legcukibb cupcake! :)


Blézer-szerelem :)


Készítettetek valamilyen húsvéti manit? :)


Most már tényleg itt a tavasz. :)


Egy ritkábban készítek színes sminket, de most kedvem támadt valami zöld vagy lila színhez.


Végre vékony dzsekis idő van!


Annyira szép ez a kollekció.


OMG! *.*


Mivel itt még épp hogy csak éled a természet, nagyon jól esik ránézni erre a buja zöld rengetegre. :)


Casual style all the way!


Álomházikó.


Ez a póló! *.*


Szerelmes lettem ebbe a konyhába.


Szinte minden zöldséget szeretek, ez alól kivétel a sóska és a kelfélék, de utóbbiból a bébikelt nagyon megszerettem az elmúlt fél évben és szerencsére már nálunk is lehet kapni. Főleg ilyen salátákba szeretem használni.


Minden cicoma nélküli stílusosság.


Cicalányoknak!


Szépségesek ezek az új Essence pirosítók.


Királylány haj...


Fantasztikusan néz ki ez a tükör.


Ez a smink egyszerűen varázslatos.


Új háttérkép.


Mesés tavaszi ajakszínek.


Egyre jobban tetszenek kezdeni a szürke falak, akár valamilyen más, élénk színnel kombinálva. Ez a hálószoba is szépséges.


Habár ez a körömforma nagyon távol áll tőlem, de a mani irtóra cuki! :)


Szerelmes vagyok ebbe a palettába!


Gyerekkorom kedvenc süteménye volt a mignon (Plusz annak idején még eléggé limitált volt a cukrászdák kínálata, ezen kívül a legtöbb helyen csak francia krémest, Tátra csúcsot és gyümölcskockát lehetett kapni.) és most, hogy van egy szuper fondant receptem, gondolkozom rajta, hogy készítek házilag. Nektek mi volt a kedvenc süteményetek gyerekkorotokban? :)


Mindegyik kell!


Hétfői cukiság. :)

Kellemes Hetet Mindenkinek! :)

Képek forrása: Pinterest/Weheartit/Tumblr

Van valamilyen hobbitok vagy kedvenc időtöltésetek? Gyerekkorotokban mit szerettetek csinálni a legjobban? Melyik a kedvenc képetek? :)

Megjegyzések

  1. Én is mindig lekötöttem magam valamivel, de én a mai napig képes vagyok elszöszmötölni olyan dolgokkal, amiknek gyakorlati hasznuk semmi nincs...

    Az utolsó kép a kedvencem egyébként...:D
    Az én nyulam egy minimalac - dagadt, mindent megeszik és röfög (örömében, mondjuk nagyon édes, de hét nyulam volt előtte, egyik se hasonlított rá...úgy...semmiben). :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom a nyuszikat! :) Köszi, hogy írtál!

      Törlés
  2. Nagyon elgondolkodtató és inspiráló, amit írtál. Szerintem emiatt is csak nálad olvasom az inspirációs dolgokat, mert te valódi inspirációt adsz az embereknek, olyat, ami útravalóul is szolgál. Nem pedig csak odavágsz pár mondatot, amiből tökre kivehető, hogy muszájból írod a posztot, vagy csak mert kötelező. Sokkal jobb így olvasni, esküszöm! :)
    Én kicsiként viszonylag jó gyerek voltam, de a kinti bóklászásaim nem sültek el mindig jól. Hopp egy nadrág szétszakadt a kerítés miatt, vagy egyéb más földön-vizen-levegőben való kísérletnek hála gazdagabb lettem 1-2 sebbel. Igaz, mára már leszoktam ezekről az aktívságokról, gondolom nagyban hozzájárult a sok ingázás is, ami eléggé lefáraszthatja az embert, hosszútávon.
    De jó, hogy te ilyennek megmaradtál, öröm olvasni, hogy mindig szeretsz valamit csinálni, meg valljuk is be, mindig van valami, a tennivaló sohasem fogy el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Egészen meghatódtam, ezen amit írtál, hihetetlenül jól esik, hogy így gondolod! :)
      Engem kisgyerek koromban a baleseti sebészeten arcról ismertek már a nővérek és szerintem annyiszor röntgeneztek hogy csoda hogy nem világítok a sötétben. :D

      Törlés
  3. Én is ilyen kis nyüzsgős gyerek voltam! Emlékszem egész nyáron sebes volt a térdem, mert mindig futkároztam bicikliztem, estem-keltem nyáron, és nálunk mindig történt valami.
    Egyetértek Andussal, a válogatott képeket is nagyon szeretem, de Nálad az írásokat is mindig örömmel olvasom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Rajtam is van pár jógyerek-embléma, ahogy anyukám hívja őket. :D

      Törlés
  4. Olyan jó az írás az elején! Én is ilyen jó kislány voltam ,mint Te!Anyukám szerint órákig játszottam egy színes üveggolyóval.
    Jó képek ismét, a haj tettszik a legjobban! A minyon nekem is nagy kedvenc még most is.
    Sokszor olyan hasonlóságokat vélek felfedezni közted és köztem , hogy kedvem lenne egyszer személyesen is megismerni Téged!
    (Marika)

    VálaszTörlés
  5. mindig a tipikus magának való gyerek voltam, egyedül is jól eljátszottam :) nagyon szépek a képek, a bevezető pedig ismét tökéletes írás!

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozom az előttem szólókhoz, imádom az írásaidat. Gyerekkoromban és most felnőttként is tökéletesen le tudom foglalni magam bármivel, és pont múlt héten nosztalgiáztunk barátnőmmel a gyerekkorunkról. ☺ Sajnálom is, hogy a mai gyerekek többsége nem éli át azokat az élményeket amiket mi, nem játszanak a kertben, vagy vidéken a nagyinál, csak a telefon és a számítógép köti le őket (tisztelet a kivételnek). Személy szerint én örülök, hogy ilyen csodás élményeket őrizhetek. ☺ A képválogatás gyönyörű, a mignon pedig a mai napig az egyik kedvenc sütim. ☺ Ha esetleg elkészíted kaphatunk receptet? ☺

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)