2017. október 13., péntek

"Megváltoztál!Nem olvaslak tovább..."


Tudjátok, hogy mikor kezdtem el írni ezt a blogot? 2011 év elején. Hogy miért? Nem, nem az ingyen termékekért. Akkoriban még nem is tudtam, hogy van olyan, aki tesztelésre kap termékeket, amikor pedig már tudtam, akkor eszembe sem jutott volna, hogy egyszer valaki nekem is küldeni fog majd akár egy csomagot is, mert szeretné, hogy én is elmondjam a véleményemet róla. 
Azért kezdtem blogolni, mert érdekelt a divat világa, a kozmetikumok és mert kellemes kikapcsolódás volt. Volt sok csetlés-botlás, vállalhatatlan telefonos fotók, olyan bejegyzések, amikre már nem vagyok büszke, de úgy érzem sokat fejlődtem és sokat kaptam a blog által. Embereket, akik része lettek az életemnek, élményeket, amikben máskülönben nem lett volna részem és az érzést, hogy talán én is adhatok valamit, ami fontos, ami maradandó. Egy olyan helyet akartam megteremteni itt, ahová szívesen jár fel naponta vagy hetente pár ember, akár pár percere, akár fél órára, miközben a kávéját kortyolgatja. Sosem cenzúráztam a kommentárokat és mindig nyíltam beszéltem róla, hogy nem szeretek blogger-díjakat elfogadni, mert nekem többet ér, ha valaki egy-két szóban véleményt ír. Voltak kellemetlen élményeim, volt dolgom trollokkal, néha hisztiztem, néha érzelmes voltam, de bármelyik oldalamat is mutattam, amit leírtam az őszinte volt. Az én voltam. 
De eltelt közben hat év és természetesen nem nyom nélkül. Én is változtam és a blog is. Vannak olvasók akiket már nem látok a kommentálók között, ahogy vannak olyan blogok, amiket már én sem olvasok. Hat év hosszú idő, különösen egy blog életében. Ebben a bejegyzésben erről a változásról szeretném megosztani veletek a gondolataimat. 




Több emailt is kaptam az elmúlt egy évben olvasóktól. Volt aki bizonyos típusú bejegyzéseket hiányolt a blogról. "Miért nincs már Colour of the week?" Miért nem írsz már az Essence kollekciókról? Miért nem raksz fel már sminkeket? Miért nincsenek már nyereményjátékok?" 
Mindig válaszolok az ilyen jellegű kérdésekre. Vannak rovatok, bejegyzéstípusok, amik eltűntek a blogról. Egyrészt, mert már nem szívvel-lélekkel írtam meg ezeket a típusú bejegyzéseket, másrészt mert a számokból is láttam, hogy nem olvassátok őket, nem érkezik rájuk reakció. Ugyanakkor például a Weekly Inspiration-höz sem mindig érkezik kommentár, de látom, hogy néha 500-600 megtekintést is kap egy-két nap alatt. Ezért inkább azokra a dolgokra fókuszálok, ami érdekel titeket és amit én is szívesen írok és szerkesztek. 
Az Essence és Catrice kollekciókról már nem írok, mert megteszi helyettem 10-15 másik blogger. Ha kikerül a sajtó anyag, sokszor csak napokkal később tudnám összerakni a bejegyzést, míg mások szinte azonnal kirakják azt. Engem is zavar, ha végigpörgetem a feed-et és egymás után tizenkétszer látom ugyanazt a sajtóanyagot. Nem akarok én lenni a tizenharmadik. Másrészt pedig az Essence és Catrice limitált kollekciók már kevéssé hoznak lázba. Néha tetszik ez-az de aztán az üzletben látva elmúlik a varázs. Ami tetszene, az gyakran hozzánk nem ér be, vagy hónapokkal később. Valamint úgy érzem, hogy már kezdem kinőni ezeket a márkákat. Már nem vonzanak úgy a cuki csomagolások, a pasztellszínek. Jobb szeretem a letisztult dolgokat. Szó sincs arról, hogy ne vásárolnám a termékeiket, mert ha valami tetszik és valami jó, akkor természetesen megveszem, de csak akkor ha valóban szükségem van rá. Egyszerűen elmúlt belőlem az a nyomás, hogy rohanjak és megvegyem azt a palettát és azt a lakkot, mert írni kell róla a blogon. 
Miért nincs gyakran nyereményjáték? Mert feleslegesnek tartom. Igyekszem évente 1-2 alkalommal rendezni, de inkább tényleg azért, hogy visszaadhassak valami az olvasóknak. Ezért nem szoktam plusz esélynek kérni, hogy kövessetek minden felületen. Egyszerűen nem akarok így feliratkozókat szerezni. Ha vége a játéknak, páran úgyis leiratkoznak. 

Miért nem rakok fel sminkeket? Mert nincs időm rá. Ha sminkelek valahová, akkor általában sietek. Ha időben elkészülök, akkor tuti, hogy nem jók a fényviszonyok és csinálhatok 100 képet is, úgysem adja vissza a valóságot a fotó, mivel nincs profi gépem. Hetente egy napom van arra, hogy fotózzak és megírjam a bejegyzéseket egy hétre előre. Néha ez az egy nap lecsökken félre, máskor pedig 1-2 órára, mert tudjátok, shit happens, vagy néha egyszerűen csak vannak fontosabb dolgok is. 


Más blogolni, amikor az ember még iskolapadban ül, mint amikor már dolgozik. Ha a szüleiddel élsz, nyilván kiveszed a részed a házimunkából, eljársz a suliba, házifeladatot írsz, vizsgára készülsz, aztán ha a kedved úgy tartja akkor blogolsz kicsit,
Sokszor látom, hogy tinik vagy épp fiatal főiskolások blogolnak. Szépen, rendszeresen, ügyesen. Aztán jön egy vizsgaidőszak, érettségi, vagy kicsivel több tanulnivaló és hetekre-hónapokra eltűnnek. Nem könnyű. Arról nem is beszélve, hogy bárkivel előfordulhat, hogy a magánéletében valami negatív változás történik, ami megfosztja a szabadidőtől vagy épp attól a lelki állapottól, amiben le tudna ülni bejegyzést írni. Ilyen az élet. 
De láttam nagyon sok bloggert tis egyszerűen csak eltűnni, ahogy kikerültek a dolgozó emberek világába, vagy épp családot alapítottak. Nekem nincs gyerekem, de van helyette egy kertes házam, hatalmas udvarral, virágokkal, veteményessel, amikkel foglalkozni kell. Erről nem szoktam beszélni, de habár külön háztartásban élünk, az édesanyámnak is rendszeresen segítenem kell. Ő amellett, hogy nyugdíjasként részmunkaidőben dolgozik egy alapítványnál, ellátja a nagymamámat is, aki két évvel ezelőtt tolószékbe került. Segítek neki a háztartásban, együtt kertészkedünk, együtt főzünk. Ez így van jól. Ezek a dolgok fontosabbak nekem, mint hogy azonnal kikerüljön egy sajtóanyag amit kaptam. 
De ezáltal azt is látom és érzem, hogy nehéz időt találni a blogra. Mert szeretek szórakozni, szeretek a párommal időt tölteni, edzeni, filmet nézni és olvasni. De sokszor, amikor mindennel végzek, már este nyolc van. Ilyenkor inkább összebújok Gergővel és a cicákkal és nézünk egy rész sorozatot, mint hogy leüljek a gép elé fotót szerkeszteni. 

Le a kalappal azok előtt, akik család, munka, pici gyerek mellett sem hagyják abba a blogolást! Mert én tudom, hogy emögött lemondás áll. Talán ő is szívesebben aludna egyet délután, ha épp nincs semmi dolga, vagy lehet, hogy több kedve lenne a barátnőkkel beülni egy kávéra, de helyette fotóz, gépel, tervez és tudom, hogy szívvel lélekkel, mert éppen ők azok, akik nem a blogolásból élnek és szerintem semmit sem lehet, ennyi éven át érdekből csinálni, mert az egyszerűen megeszi az embert, ahogy egy rossz munkahely is. Kell, hogy legyen mögötte szív, szenvedély, az hogy amit csinálsz, az boldoggá is tegyen. 

Nekem a blogolás lett a "me-time". Ez kapcsol ki, ez az állandó hobbim. Vannak rosszabb időszakok, amikor megritkulnak  a bejegyzések. Van, hogy nincs időm a blogra. De egyelőre úgy érzem, hogy nem tudnám abbahagyni és bárhogy is lenne, találnák neki helyet az életemben. 


De akkor mi is változott? Főleg én, de velem együtt a blog is. Nem töltök már mindent reggelt egy órás sminkeléssel, megvan a kis rutinom amit követek. Nem használok már vad színeket a szemsminkemben, nem teszek fel műszempillát minden nap. Alapozót és BB krémet is ritkán veszek elő. Helyette szívesebben dobok fel egy finom kis kontúrt, egy kis bronzosítót és valami dögös rúzst. 
Változtattam a bőrápolási szokásaimon, most már szinte semmit sem a drogériákban szerzek be. A bőrápolási termékeim nagy része Koreából, vagy a gyógyszertárból van. 
Minden picit leegyszerűsödött és minden kialakult. Egyre ritkábban van kísérletezés, mert egyre jobban ragaszkodom a kialakult ízlésemhez. 


De akkor most jöjjön a lényeg, amiért is itt ülök ezen a vasárnap reggelen és vadul ütöm a billentyűket. Miután kikerült egy teszt arról a bizonyos Nina Ricci parfümről, amit a fenti képen is láthattok, kaptam egy email egy kedves olvasótól, amire nem tudtam válaszolni napokig. Nevet sem szeretnék írni és a levélből is csak egy kis részletet közölnék. 

"...Régebben naponta jöttem ide. Nagyon szerettem a tesztjeidet és hogy mindig nálad olvashattam először az új Essence trendkiadásokról. Klassz volt az is, hogy leírtad mit tervezel megvenni. A trendeket bemutató bejegyzés alapján írtam mindig a kívánságlistáimat és mindig megörültem neki, hogy ha láttam, ugyanazt a terméket használjuk. Az elmúlt hónapokban, vagy inkább évben viszont már csak drága sminktermékekről olvasni nálad és olyanokról, amiket csak megrendelni lehet. Én ezekhez nem tudok hozzájutni sajnos. Jó lenne ha azokra az olvasókra is gondolnál, akik nem tudják megfizetni a Mac rúzst vagy nincs lehetőségük külföldről rendelni. Amíg ez nem így lesz én nem olvaslak tovább..."

Egy nagyon kedves levél volt tényleg és egy szavam sem lehet, mert az illető tényleg hosszan kifejtette a véleményét, amiből láttam, hogy valóban hosszú ideje olvasóm. Nyoma sem volt mocskolódásnak, pedig higgyétek el, ilyen jellegű emaileket is kaptam már. Mégis, nagyon nehéz volt erre válaszolni, hiszen igaza van az illetőnek és megértem az indokait, érzéseit.  

Valóban egyre kevesebb drogériás termékről írok, ami az olcsóbb kategóriába tartozna. Valóban több drágább terméket veszek. De ettől függetlenül, nem érzem, hogy "rossz blogger lennék." 
Korábban már kifejtettem ezzel kapcsolatban a véleményemet. Egyszerűen pár év alatt sokat változott az ízlésem. Az Essence termékekből kezdek kinőni. Használom őket a mai napig, mert ha valamit szeretek, akkor ahhoz ragaszkodom. 
De ahogy ti, olvasók is változtok úgy mi is. Legtöbbször. De néha nem tudunk egymással lépést tartani. Ti olvasnátok egy olyan bloggert, aki mondjuk a 2005-ös trendek alapján sminkelne? Vagy harmincévesen olvasnátok egy tizenhároméves blogját, aki csak most kezd el ismerkedni a kozmetikumokkal? Nem hiszem, mert minden blognak megvan a célközönsége és mindenki találhat az ízlésének és igényeinek passzoló blogot. De ahogy telnek az évek, a blogok és az emberek, akik mögöttük vannak változnak. Néha az olvasó és a blogger egy irányba tart, máskor "elszakadnak egymástól". 

Velem is előfordult, hogy abbahagytam egy blog olvasását, mert egyszerűen a tartalom már nem fogott meg. És tudom, hogy engem is hagytak itt olvasók. Ez picit keserédes dolog, de szerintem természetes. 

Sokszor látok olyat, főleg a vloggereknél, hogy konkrétan hülyét csinálnak magukból, mert meg akarnak felelni a fiatalabb nézők igényeinek. Abban pedig van valami elszomorító, amikor a hírnévért, fiatal nők, ostoba fruskák módjára viháncolnak mindenféle kihívásokban vagy paródiákban. De ez az ő dolguk. 

De nem várhatjuk el egymástól, hogy ne változzunk. Ha egy olvasómat már kevésbé érdeklik a kozmetikumok, mert mondjuk két pici gyerek mellett nincs rá ideje, akkor megértem, hogy nem jár már ide. De ugyanakkor Nektek, az olvasóknak is meg kellene értenetek, hogy mi is változhatunk. 

Huszonkét évesen, egyetemistaként, aki maximum diákmunkákat tud vállalni az ember nem engedheti meg magának, hogy több ezer Forintért vásároljon kozmetikumot. Ez sajnos nem a nyugat, vagy Amerika. Valamint akkoriban az ízlésem is más volt és ennek jobban megfelelt az Essence kínálata. Azt vettem és arról írtam, amit megengedhettem magamnak és amit szívesen használtam. 

Most, hogy dolgozó nő vagyok és az ízlésem is sokat változott, néha vásárolok magamnak drágább termékeket, de nem érzem azt, hogy a blog csak ezekről szólna. 

Én azt vallom, hogy ha valamiből van olcsóbb, de ugyanolyan jó minőség, akkor inkább azt veszem meg. Pont ezért használok Catrice szemöldökceruzát és az Anastasia Brow Wiz helyett és L'Oréal alapozót valamilyen high end termék helyett. A kedvenc parfümjeim fele a Zara és Avon márkától van, de néha veszek drágább illatokat is. 

Igen, gyakran rendelek külföldi webshopokból, de csak akkor ha az adott termék nem kapható nálunk, vagy külföldről beszerezve olcsóbb. Ez csupán logikus döntés. 

Ha írok valamiről, akkor mindig őszinte véleményt olvashattok. Ha valamit szeretek, akkor azt tényleg szeretem és nem csak a hype miatt. 


Ezért van az is, hogy mindig feltüntetem, ha egy terméket tesztelésre kaptam. Tudom, hogy erről sokan elegánsan hallgatnak, de szerintem úgy fair, ha az olvasó tudja, hogy mi az amit magamnak vettem meg és mi az amit a márka küldött kipróbálásra. Ettől függetlenül, aki régóta olvas, az tudhatja, hogy pontoztam már le tesztelésre kapott terméket, ugyanúgy ahogy a saját pénzemen vásároltat is. 

Gyakran előfordul, hogy visszautasítok tesztelésre ajánlott terméket, mert tudom, hogy nem tudnék róla jó szívvel írni. Volt már arckém, narancsbőr elleni csodakrém, zsírbontó gép, de olyan webshop is, akiknek a termékkínálata nem fért bele a blog arculatába. 

Nem fogadok el mindent, csak mert ingyen van. 

Ugyanakkor jó dolog, hogy írhatok az újdonságokról, mert valljuk be, a magyar fizetések mellett nehéz lenne minden új terméket beszerezni, hogy tesztelhessük őket. Ráadásul több olyan termék került így hozzám, amire talán máshogy nem bukkantam volna rá, de azóta is szeretem és használom. 

Nem vagyok egy sznob ember. Nem vagyok az a blogger, aki a fancy kis Instagram kirakat lakásából blogol, miközben a Starbucks kávéját kortyolgatja. Vidéki lány vagyok, aki hétvégente az erdőben kirándul és szalonnát süt. Ha kell könyékig földesen ültetem a palántát, de nem ez határozza meg a személyiségemet és az ízlésemet. 
A nagymamám az egész életét végigdolgozta. Hetven éves koráig vendéglős volt. Kacsát tömött és kapált, de mégis Chanel No5 illatot használt és használ még most is. 

Láttam már nagyon ostoba, primitív embereket drága ízléssel, ugyanakkor láttam olyan értelmiségi, anyagilag átlagnál jobb körülmények között élő embert is, aki az egyszerűséget, a minimalizmust kereste, aki Labellot használt drága rúzs helyett. 



Az egész ízlés dolga. Vannak emberek, akiket a pénz megváltoztat. Én úgy hívom őket: A "mert megvehetem" emberek. Vannak megint mások, akik ugyan nem vehetnék meg, de mégis megveszik. Aki inkább nem megy nyaralni éveken át, de neki mindig a legújabb telefon kell. Aki inkább instant levesen él, de neki kell a legújabb Urban Decay paletta. Közöm hozzá? Az nincs. Az ő dolguk. Véleményem lehet, de elítélnem nem szabad. 

Én az okos vásárlásban hiszek most már. Kell ez nekem? Tényleg használnám? Van belőle olcsóbb, de ugyanolyan jó? 

Szerintem jól megfér egymás mellett az Avonos parfüm a Nina Riccivel és én nem tartom cikinek, ha valaki egyszerre használ drágább és olcsóbb termékeket. Az olcsók között is lehet ugyanolyan jót találni, de azt sem ítélem el, aki csak MAC-et ken magára, hiszen az ő dolga. 

Igen, mi bloggerek változunk. Új dolgokat ismerünk meg, elhagyjuk a régieket. Változnak az életkörülményeink. Van aki a családja mellett nem engedheti meg magának, hogy sminktermékekre költsön, így csak arról ír amit kap. Más pedig mondjuk külföldre költözik és mostantól kezdve csak olyan termékekről ír, amit abban az országban árulnak. De ha változunk, az egy őszinte folyamat, hiszen nem próbáljuk meg eladni magunkat, nem próbálunk meg görcsösen megfelelni Nektek. Jobb lenne, ha ódákat zengenék egy 800 Forintos alapozóról, miközben a való életben sosem használnám, mert igazából umpa-lumpa narancssárgává oxidálódik? Nem. Ez hiteltelen lenne. Mint ahogy az is álszentség lenne, ha le akarnék nyomni a torkotokon egy méregdrága terméket, ami helyett megvehettek egy ugyanolyan jót olcsóbban. 

Sajnálom, hogy ha valaki úgy érzi, hogy ez a blog már nem neki szól, de nem fogom marasztalni és nem fogok ígérgetni sem. 

Hogy mi lesz ezután? Minden megy tovább a szokott mederben. Arról írok, amiről akarok és azt amit valóban gondolok. Igyekszem tartani az arányt abban, hogy olcsóbb, megfizethetőbb termékekről is olvashassatok, de ugyanakkor arról is, ami picit mondjuk drágább, de nekem bevált. Nyilván nem tetszhet mindenkinek minden bejegyzés, de azért remélem, hogy akik eddig olvastak és szerettek, többségében még mindig fognak találni olyat tartalmat a blogon, ami miatt rendszeresen visszatérnek majd az oldalra. 

Hogy miért írtam le mindezt? Mert szerintem ezekről a változásokról beszélünk KELL! Láttuk az utóbbi években, hogy blogok tűntek el vagy épp változtattak nevet, esetleg tartalmat is. Néha kaptunk magyarázatot, néha nem. Sokszor a személyes változás volt mögötte, sokszor pedig a trendnek megfelelés, a szponzorok bevonzása. De az tény, hogy mi, akik hosszú ideje blogolunk, biztosan nem ott tartunk már, ahol a kezdet kezdetén. Életkörülmények szempontjából sem és szerintem személyiségileg, ízlése szempontjából sem. De az vesse ránk az első követ, aki úgy érzi, hogy öt évvel korábban ugyanolyan ember volt mint ma. 

Eljöhet az a nap, hogy nem kattintok már olyan örömmel az "új bejegyzés" ikonra és tudom, hogy az lesz az a pont, amikor abba kell majd hagynom. Arról is tudni fogtok. Az is lehet, hogy eltelik pár év, és ismét változni fogok. Ezt nem tudhatom előre. De azt megígérhetem, hogy minden amit itt olvashattok az szívből jön, őszinte, egy olyan embertől, aki ezt szívesen csinálja, a saját normái, szabályai, gondolatai szerint. 

Virtuális ölelés mindenkinek! 😊

Anna 

23 megjegyzés:

  1. Abszolút egyet értek veled Anna! Nagyon sokat vívódtam, hogy mi legyen a bloggal, miután dolgozni kezdtem. Igazából eleinte nem is volt időhiány, de mikor nyelvvizsgára készültem, aztán meg bejöttek egyéb dolgok, akkor egyszerűen kiszorult a napjaimból. Persze, ha nagyon szigorúan veszem, lehetett volna blogolni filmezés helyett, vagy lehetett volna korábban kelni, de az nem ugyanaz. Nekem örömforrás volt a blog, s nem akartam, hogy "muszáj" legyen. Sokat osztottam-szoroztam az elmúlt hónapokban, s végül úgy alakult, hogy megpróbálom úgy szervezni a dolgaimat, hogy beleférjen ez is, de nem érzek nyomást, hogy heti 3 bejegyzés legyen. Ha heti egy van akkor annyi van, de azon sem stresszelek, ha csak havi egy jön össze. :)Viszont csodás érzés volt, amit adott a visszatérés: bejegyzést szerkeszteni is és a visszajelzések is, amit kaptam. :) ♥

    Teljesen jó az út, amin vagy szerintem, az a lényeg elsősorban, hogy neked örömöt okozzon. Mindig vannak és lesznek távozó és érkező olvasók is, de ez teljesen természetes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál!
      Nagyon örülök, hogy visszatértél. Csináld úgy, ahogy neked jó és ahogy belefér az idődbe. :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett a poszt, valami lehet a levegőben, mert mostanában pontosan ilyen gondolatok kavarognak az én fejemben is a blogról, csak nehéz összeszedni őket, hogy egy értelmes bejegyzés kerüljön ki belőle :D Én 5 éve blogolok és gyakorlatilag onnantól kezdve olvasok blogokat is, előtte csak egy-kettő volt, amit olvastam. A változás egy természetes folyamat, és aki ezt nem érti meg, azt csak sajnálni tudom... Sajna egyre kevesebben vannak, akik őszintén és szívből blogolnak, mindenki influencer akar lenni, mindenki csak "énmárkát" akar építeni, miközben elvesznek az igazi értékek. Szomorú, hogy mennyit változott a blogvilág, sokszor csak hüledezek, hogy egyesek mikre képesek a kattintásokért és a feliratkozókért (főleg a vloggereknél megfigyelhető). Én örülök, hogy te megmaradtál olyannak, mint voltál az őszinteség terén, kívánom, hogy még sokáig blogolj, mert szükség van az ilyen bloggerekre, mint Te! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen Szilvi! :)
      Igen, néha én is meglepődöm azon, hogy egyesek meddig tudnak elmenni pár ingyen termékért. Magyar vloggereket már nem is nagyon nézek, pont emiatt. Szinte csak Szandra, Katy és Rami videóit nézem.

      Törlés
  3. Virtuális pacsit és ölelést küldök Neked! :) Emelem kalapom! Mindig is fel néztem Rád, mert eredeti voltál, és számomra felüdülés a blogod olvasása. A Sok reklámtól és termékbemutatótól néha már érzem,hogy herpeszem lesz :D
    A külföldi termékeket meg nagyon szeretem én is, főleg ha valaki még csupa jót is ír róla. Arról nem is beszélve, hogy kényelmesebb a gép előtt ülve megrendelni valamit, mind elmenni bevásárló központba meg sorba állni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Én egyébként sokkal tudatosabban vásárolok online, mint az üzletben.

      Törlés
  4. Engedd meg, hogy nevtelenul (zugolvaso vagyok, telefonrol, sehol nem vagyok regisztralva nevvel egyutt), 32 eves anyukakent es beauty-/sminkimadokent reagaljak: a blogod olyan, mint egy sokreszes igenyes, folyton fejlodo tortenet. Viccesnek tunhet, de a Harry Potter regenyek jutottak egybol eszembe a soraidrol.A regeny, amivel egyutt not fel egy generacio, az elejen meg konnyed, gyermekeknek szolo. Aztan ahogy telik az ido, egyre dramaibb, felnottebb, erettebb. Es a generacio aki elkezdte evekkel ezelott, vele egyutt nott. Ez termeszetes, egyutt fejlodsz es nosz a muvel, amit olvasol, legyen az konyv vagy egy blog.
    Te is ilyen lettel, felnottel es akik olvasnak, Veled egyutt nottek. Ez igy jo!

    Aki most kezdi a sminkelest, konnyed es egyszeru, kevesbe letisztult es "divas" termektesztet akar, fog talalni NEKI valo bloggerinat, aki most tart azon a szinten, ahol o van, azaz NEKI SZOLOT. Mert a Te blogod nem neki szol, hanem a nnak a kornek, akik Veled egyutt nottek fel es lettek tinibol igazi nok. Es ez igy van jol.

    Ne visszafele lepj, csak elore! Ha a lanyom valaha blogolni fog (ha orokli tolem a smink es parfum, valamint stilusvilag szeretet- bar en nem blogolok mert nekem a blog olvasas konnyed kikapcs egy nehez munkanap utan), neki is ezt fogom tanacsolni ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Egészen elérzékenyültem a soraidtól. nagyon jól esik, hogy ti is úgy látjátok, jó irányba halad a blog. :)

      Törlés
  5. Én személy szerint örülök, hogy nem kell végignéznem az N+1. blogon is a Catrica-Essence új szortimentfrissítését :D Na, viccet félretéve, én örülök, hogy fejlődik a blogod és a személyiséged is. Megértem az igényedet a minőségi és letisztult termékek után, szerintem ez tényleg az idő előrehaladtval egyre fontosabb. Az Essenceből kinőttem már én is, a Catrice-t viszont szeretem, mert CF termékeket elég nehéz találni a drogériákban (FU L'oreal...), úgyhogy alapjáraton nekem sok lehetőségem nem is igazán marad :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos a drogériákban még mindig nagyon kicsi a választék CF termékekből.
      Köszönöm, hogy írtál! nagyon sokat jelent! :)

      Törlés
  6. Én őszintén örülök, hogy írtál erről a dologról. Szerintem, ahogy telik az idő, az ember folyamatosan változik. A világon egyetlen egy dolog állandó, és az a változás. Ha ezt valaki nem tudja elismerni, elfogadni egy blognál, hogy a blogíró is változhatott, akkor ott szerintem gondok vannak. A levélíró sorai is elgondolkodtattak, mert enyhe érzelmi zsarolást véltem benne felfedezni, illetve 1 jó nagy logikai bukfenc is befigyel...'Amíg ez nem így lesz, én nem olvaslak tovább...' Honnan tudná, hogy bármi is változott, ha nem olvas majd továbbra is?
    Szerintem igen is kell legyen igénye egy bloggernek a változásra. Ha nem változtál volna meg 6 év alatt, az sokkal de sokkal rosszabb lenne. És tudod miért? Mert akkor, az jönne le, hogy csak egy helyben toporognál. Nem akarom elhinni, hogy másnak, hogy lehetne az vonzó, ha valaki csak egy helyben marad és ugyanazt csinálja újra és újra. Ahogy a munkakörben, úgy szerintem itt is kell a megújulás. Ráadásul, szerintem, Te pont azon kevesek egyike vagy, aki megérdemli azt, hogy tesztelésre kapjon terméket, mert Te legalább bevallod, ha valamit kaptál és az őszinte véleményedet írod le. Sokan meg sem említik már, mert 1. minek 2. beleesnek abba a kis spirálba, hogy 'minek említsem, nekem ez JÁR, ez a minimum'.
    Én örülök az őszinteségednek, az egyedi témáidnak is, mert valljuk be, hogy nagyon sok blogon, mostanság valódi érték közvetítés nem történik. Csak a reklám megy, bújtatva, vagy nem túl bújtatottan- és ennyi. Ebből, egyébként megértem, ha elege van egy olvasónak, de pont ő tudna ez ellen tenni, és a megoldás még mindig nem az, hogy érzelmileg zsaroljuk a bloggert, meg jól beszólogatunk neki névtelenül, hanem pont, hogy azt a kevés bloggert kellene támogatni jó szóval, elismeréssel, akik tényleg nem szálltak el maguktól. (És milyen érdekes egyébként, hogy olyan 'befutottabb' vloggereknél és bloggereknél nincs ilyesmi, akik pofátlan mód ontják magukból a reklámot... (Bár ebbe a negatív hozzászólások törlése és a nagyfokú moderálás is bőven közrejátszhat.)
    Szerintem, ami Neked belefér ebbe az egészbe, azt valósítsd meg, ami együttműködésben látsz fantáziát, azt fogadd el, kreáld meg a saját ízlésed szerint és add magad. A többi pedig majd kiforrja önmagát. :)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon sok mindennel egyetértek, amit leírtál. Én eleve dolgozó emberként kezdtem el blogolni, ráadásul vendéglátósként, ahol aztán két műszak, se hétvége, se ünnep, és egyszerűen nem értettem, hogy tudnak mások heti 3 bejegyzést és két videót megcsinálni, megszerkeszteni és kitenni.Ma már tudom, hogy azért lehet, mert vagy még tanulnak, vagy mert nem dolgoznak, legalábbis nem a mi fogalmaink szerint járnak be nap mint nap valahová 8-12 órázni. Gyakran nekem is nagyon nagy nehézséget okoz tartani a heti 2-3 posztot, videózni továbbra még esélyem sincs, de úgy vettem észre, ha ennél kevesebbet hozok, elpártolnak az olvasókn, szóval amikor lehet, előre dolgozom, de 3 poszt után már soknak érzem és félreteszem.
    Nálam szóvá tették már többen is, hogy mért nincsenek negatív beszámolók, biztosan azért írok csak mindenről jót, mert úgy kaptam. Az igazság viszont az, hogy egyszerűen nincs időm bemutatni azt, ami esetleg nem jött be, épp elég időt vesz igénybe a jókról írni. Plusz észrevettem magamon, hogy akiért korábban rajongtam, ma már nem olvasom, mert egyszerűen nem jó érzés olvasni a sok-sok negatív megjegyzést, az állandó kritizálást. Nem igazán értem, mert ha tudatosan vásárol az ember, nagyon sok negatív meglepetés nem érheti.
    Azzal, hogy elhagytad a drogériás, olcsóbb termékek bemutatását, nincs semmi baj. Bőven találnak más olyan blogot, ahol ezeket megmutatják. Egyszerűen, ezek a márkák nem a 23 év felettieknek szólnak. Persze, lehet közülük jó dolgokat kifogni, de közel 27 évesen én sem fogom megvenni a legújabb csillivilli trendkiadást, csak hogy jöjjenek az olvasók. A nagy beauty youtuberek feliratkozóinak 90%-a még bőven gimnazista, ez is rendben van, ők persze hogy bírják a kihívás videókat meg hasonlókat. De mi már nem ennek a korosztálynak írunk. A mi olvasóink érthetően kevesebben vannak, hiszen feleségek, családanyák, dolgozó nők alkotják a kört, ahogy nekünk, úgy nekik sincs idejük mindig blogokat bújni, videókat nézni.
    A változáson, fejlődésen is elgondolkodtam a soraid hatására. Szinte vissza sem merem nézni a legelső posztjaimat, karótnyelt stílusom volt, vállalhatatlan, sötét, mobilos fotókat raktam be, de valahol ezt is el kellett kezdeni. El kellett telnie elég sok időnek, mire rájöttem, mit akarok mutatni és milyen formában. Ma sem vagyok teljesen elégedett a fotókkal, de nem tudok minden héten rózsacsokrot venni, hogy szépen mutasson a krémek mellett. Nekünk ez csak egy hobbi, ami hoz magával néhány bónuszt, de minden időmet és pénzemet én sem ölném bele.
    Pár hónapja még nagyon bosszantott, hogy egyetlen workshopon, vagy sajtótájékoztatón sem vehetek részt, igaz, kaptam már meghívásokat, de lehetetlen Veszprém megyéből Budapestre utazgatni, főleg hétköznap, bár ugye nekem a hétvégék sem szabadok szinte sosem és hát elég nagy költségekkel is jár a dolog. Már beletörődtem, hogy vidéki bloggerként ez kimarad az életemből.
    Akkor nem tudom, mi lesz, ha családot alapítunk, sőt, ha csak veszünk egy házat, vagy elkezdünk építkezni. De az 100 %, hogy gyerek mellett nem fogok tudni magamnak ennyi kozmetikumot venni és nagyon időm sem lesz beszámolni róluk, szóval én úgy gondolom, akkor fogom befejezni a blogolást.
    Tudod, hogy nagyon szeretem a blogodat és szerintem semmi baj nincs azzal, hogy egyre több, rendelés útján beszerezhető terméket mutatsz, gyakorlatilag 2 éve már csak online vásárolok és legtöbbször tényleg jobb egy picivel drágább, de minőségibb sminktermék, mint három olcsóbb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magyar viszonylatban a bőrápolás terén szerintem a te blogod az egyik legjobb információ forrás. Ha krémet, szérumot, vagy bármilyen arcápolási terméket akarok venni, akkor mindig megnézem, hogy te írtál e róla valamit. Szerintem ez mindent elárul és biztos vagyok benne, hogy ezt előbb-utóbb mások is észre fogják venni, mert hiába van valakinek sok feliratkozója, ha nincs mögötte tartalom. Te pedig olyan minőséget adsz ki a kezedből, ami hazai szinten egyedülálló szerintem. :)

      Törlés
  8. Fölöttem már mindenki leírt mindent, amit én is gondoltam, ezért csak ennyit írok: ♥

    VálaszTörlés
  9. Bizony változunk.
    Most nekem is egy olyan időszakvan, hogy nem kommentelek. Emlékszem vt olyan időszak, hogy talán az egyetlen rendszeres-napi hozzászóló voltam. Rengeteget dolgozom, házat veszünk. Te ezt tudod, mert máshonnan az ismeretség. Nemsokkal a kezdésed után kezdtelek olvasni. Sokat tanultam tőled, változtam-fejlődtem általad. Mostmár ecsettel sminkelek és nem veszek össze mindent. Próbálom lehetőségeimhez mérten jobb termékeket venni. Attól, hogy te már drigériás termékekről nem írsz, nem baj. Akik veled változtak, értik. Én értem és így is találok információt itt, ami érdekel. Ha nem is vagyok napi szinten, maradok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Milyen régóta is ismerjük egymást? 6 éve? Vagy több? :)
      Mindig örülök, ha látom, hogy írtál. Igyekszem azért drogériás termékekről is írni, főleg mert tényleg sok klassz termék van amit én is szeretek és használok és azt érzem, hogy a drogériás márkák is fejlődnek. Ha pedig valami olcsó és jó, akkor inkább azt választom, mint a drágábbat.

      Törlés
  10. Szerintem ezen a változáson a legtöbb, több éve író ember keresztülmegy. Természetes, hogy az ember változik, és ez meg is látszik a vezetett felületen. Persze, én még mindig amondó vagyok, amit már másoknak is leírtam: arról írj, ami érdekel, amit szeretsz. Ha önmagadnak teszed, nagy csalódás nem fog érni, és ha már egy ember felcsippentett tőled egy morzsát, kész siker. Mindig csak előre nézz, és arra menj!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! Igyekszem ezt a vonalat követni! :)

      Törlés
  11. Kedves Anna!
    Őszintén szólva, én tiszta szívből örülök, hogy változott a blogod. Régóta rendszeres olvasod vagyok (2012), jó érzés, hogy hasonlóan alakul a gondolkodásunk, ebből kifolyólag az igényeink. Én számos blogot "hagytam" már ott azért, mert a készítő nem fejlődött. Ahogyan idősödünk, változnak az igényeink. Sokkal jobban érdekelnek a minőségi sminktermékek, mint egy-egy Essence vagy Catrice trendkiadás. Inkább a minőségi, sokoldalú darabokat keresem a ruhaboltokban, s nem veszek meg mindent, ami elnyeri a tetszésemet. Szerintem természetes folyamat, ami velünk történik, s örülök, hogy ez a bejegyzéseiden is visszaköszön. Nem értem azokat az olvasókat, akik ilyeneken felháborodnak. Bízom benne, hogy még nagyon sokáig élvezhetem az írásaidat, hiszen imádom a stílusod! :) További sok sikert, rengeteg j ötletet kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) Nagyon sokat jelent, hogy leírtad a véleményed! :)

      Törlés
  12. Köszönöm,hogy megfogalmaztad,Én is így érzek,ezen a véleményen vagyok,de nem tudtam volna,ilyen rendezetten öszehozni. Olvasód vagyok kezdetektől,na jó,lehet 2012től:) . Egyike voltál akik miatt elkezdtem annó blogolni. Jól is ment,hisz sok olvasóm van. De aztán jött egy troll,aki belépett a fiókomba,és átformázta a blogom..(kitöröt többszáz bejegyzést:( ). Egy világ omlott össze bennem,még mindig nemálltam talpra,sokáig nem is írtam. Most kezdek újra,de annyi mindent akarok írni a blogomra,hogy az már túl sok lenne :D,és megakadtam. Nem vagyok benne biztos,hogy újra blogoljak...de mindent egteszek,hogy visszaálljak csatasorba :D
    Szeretnék egyszer veled találkozni :)

    LÉgy vidám:
    Ibolya

    VálaszTörlés

Szia Kedves Olvasó! :) Nagyon köszönöm előre is, ha megtisztelsz a véleményed-hozzászólásod leírásával. Kérlek, ha a mondandó, negatív tartalmú, azt a többi olvasó érdekében kulturált stílusban fejezd ki. De legyen pozitív vagy negatív kritika, köszönöm, hogy szántál rám néhány percet az idődből! Gyere máskor is! ;)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...