Tíz év, tíz lecke az élettől

Az ünnepek alatt, és az év (sőt évtized) vége felé eluralkodott rajtam egyfajta csendes, bezárkózásra késztető melankólia. Nem voltam szomorú, sőt az egyik legjobb ünnepi időszak volt az életemben, de mégis úgy éreztem, hogy kell egy kis szünet, egy kis távollét a blogtól és a közösségi médiától. Tudjátok mikor tettem ki az első posztot erre a blogra? 2011.02.15. 

Ez azt jelenti, hogy a blog jövőre tíz éves lesz. Soha nem volt benne pár hétnél hosszabb szünet, nem tűntem el, nem hagytam abba még akkor is amikor a "színfalak mögött" életem legnehezebb perceit éltem át. Sosem úgy viszonyultam hozzá, mint egy karrierhez, egy eszközhöz, hogy hírnévre, ingyen termékekre tegyek szert. Mindenki tudja, hogy a 2010-es évek elején a blogger-vlogger dolog kis hazánkban még gyerekcipőben járt és az influencereknek hírét sem ismertük. 

Lassan alakultak a dolgok, érkeztek és mentek a követők. Úgy érzem velem együtt nőtt fel ez a blog. Elmúltam már húsz éves, mikor belevágtam, de mégsem merném azt mondani, hogy akkor már felnőtt voltam. Koránt sem. Jó érzés volt ebbe a közösségbe tartozni, megismerni embereket és új dolgokat. Az elmúlt egy évben sajnos egyre inkább letűnőben van a bloggerkedés kora. Ahogy felnőtt egy új generáció, egyre inkább elveszett az írott tartalom utáni kereslet, hiszen mindenki siet és ezer dolgot csinál egyszerre, egy poszt elolvasásához pedig le kell ülni és ki kell zárni a külvilágot egy picit. Akkor viszont lemaradsz dolgoktól. "The fear of missing out." Vagyis a félelem attól, hogy lemaradsz dolgokról. Ez az új generáció népbetegsége. Megértem őket? Nem. Mert én még egy másik generációban nőttem fel. Nem volt otthon internetünk, tizennyolc éves koromig, nem volt Facebook és Instagram, hogy szemmel tarthattam volna a világot. Ha tudni akartam, hogy mi van a barátaimmal, fel kellett hívnom őket. Ha kíváncsi voltam a legújabb divatra, megvettem egy magazint. A 2010-es évek eleje az az időszak volt, amikor senkinek sem volt tökéletes élete, egy alteregója a digitális világban, amit kitehetett volna a kirakatba. Nem volt egy meghatározott szépségideál, egy bizonyos sablon, ami megszabta, hogy milyennek kell lennie a szemöldökünknek, a szempillánknak a szájunknak ahhoz, hogy a társadalom által kívánatosnak kiáltassunk ki. És tudjátok mit? Mennyivel jobb volt. Most bárhová is nézek, ugyanazokat az arcokat és személyiségeket látom. Hiába van mindenkinek Instagramja, minden egyes profilon ugyanazok a pózok és képek bukkannak fel. Az emberi érték mértékegysége a like és a követők száma lett. Egy embernek ki sem kell nyitnia a száját, elég ha megnézik az Insta oldalát és ha 20k követőnél többel rendelkezik, megkapja az elbírálást a társadalomtól, hogy ő bizony értéket képvisel és követendő példát mutat, olyat, amivel befolyásolja az őket követő személyeket. Mindenki tudja, hogy mit jelent az a szó, hogy Inluencer. Gyönyörű fotók, ingyen ruhák, utazások, csillogó rendezvények. De mit jelent maga a szó? 

Influence, vagyis befolyás, hatás, rábírás. Ezeknek a szavaknak pedig külön-külön is súlyuk van. Ha visszatekintek az elmúlt tíz évemre itt a blogon és elképzelem a következő tízet, akkor egy valamit egészen biztosan tudok. Nem akarok influencer lenni a szó szoros értelmében. Ha befolyásolni, rábírni akarom az embereket valamivel kapcsolatban, vagy valamire, az mindenképp az lenne, hogy legyenek kedvesebbek, megértőbbek egymással. Merjenek önmaguk lenni, figyeljenek a környezetükre, az idősekre, az állatokra, a gyerekekre. És ne értsetek félre, én is szeretem a szép fotókat, nézni és készíteni is. De úgy érzem, hogy ebben az egészben sokkal több van, mint hogy rávegyünk embereket, hogy megvegyenek egy bizonyos fajta terméket.

 Az előző évezred 20-as éve igazi forradalmat hozott magával, mint a technika, mind a társadalom számára. Ha csak egyet emelhetnék ki, 1919 volt az az év, amikor is szavazati jogot kaptak a nők Magyarországon (még szigorú korlátozásokkal persze).

Azért ezt a dátumot emeltem ki, mert úgy érzem, hogy 2019 szintén egy olyan év volt, ami elindított egy változást, ami talán az egész következő évtizedre hatással lehet. Úgy érzem ebben az évben egyre többen merték felemelni a szavukat olyan problémák ügyében, mint a mentális egészség, a klímaváltozás, a közösségi média ártó hatása, a pozitív testkép vagy akár a felelős állattartás. Én pedig szívből remélem, hogy ez lesz az az évtized, amikor az emberek végre élni fognak azzal a lehetőséggel, hogy változtathatnak ezeken a problémákon. 

Én személy szerint tíz olyan dolgot szeretnék Veletek megosztani, amit az elmúlt tíz év és a blog tanított meg számomra.

Elsőként, hogy ne félj az új dolgoktól! A változás jó dolog, hiszen csak ez hordoz magában lehetőségeket. Az állandóságban ritkán van mód fejlődésre. Ha úgy érzed, hogy valami rossz dolog történik veled, például véget ér egy kapcsolatod, vagy lekésed a buszt, mielőtt belefulladnál az önsajnálatba, gondolj arra, hogy most a sors épp helyet csinált az életedben valami klassz dolog számára. Ennek a blognak az ötlete épp akkor fogalmazódott meg benne, amikor lekéstem a buszt és egy órát üldögéltem egy váróteremben. És amikor hazaértem, megírtam az első posztomat. Nha ezek az egészen apró dolgok is HATALMAS lehetőségeket hordoznak magukban.

Légy kedves és őszinte! Elmondhatod a véleményedet anélkül is, hogy megbántanád a másik embert. A pozitív megerősítés nagyon fontos, de legalább olyan sokat számít az építő jellegű kritika is.

Tanuld meg a különbséget a bullying és az építő jellegű kritika között! Néha megeshet, hogy csúnya dolgokat hallasz valakitől, aminek sok oka lehet. Az illető így próbálja rejtegetni a saját bizonytalanságát, meg akar szabadulni a felgyülemlett stressztől, vagy egyszerűen csak irigy rád. Ugyanakkor, nem minden kritika számít bullying-nek. (sajnálom, nem áll rá a szám és a kezem a zaklatás szóra és nem jut eszembe találóbb fordítás) Néha az emberek egyszerűen csak segíteni akarnak abban, hogy pozitív irányba fejlődj az élet bizonyos területein.

 Ne hasonlítsd magad kényszeresen másokhoz! Minden ember más háttérrel és tapasztalatokkal rendelkezik, máshogy látják a dolgokat, mások a lehetőségeik. De ez nem ok arra hogy kevesebbnek vagy éppen többnek érezd magad másoknál. Próbálj meg a saját magad módján szép és különleges lenni. Használd a saját hangodat és mondd el rajtuk a saját gondolataidat. Amiben viszont mind egyenlőek vagyunk, hogy lehetőségünk van jót tenni, még ha csak olyan apróságról is van szó, hogy visszamosolygunk egy kisgyerekre a buszon, vagy befogadunk egy otthontalan állatot.

Tanuld meg elengedni a dolgokat! Legyen szó emberi kapcsolatokról vagy épp munkáról, néha egyszerűen be kell látni, hogy valami más nem működik. Egy kapcsolathoz és egy barátsághoz is két ember erőfeszítése, türelme és hajlandósága kell. Ha úgy érzed, hogy egy kapcsolatba csak te fektetsz energiát, akkor ne félj elengedni azt. Még rengeteg ember van ezen a világon, aki hálás lenne, ha az élete részévé válnál.

Tanulj meg nemet mondani és merj igent mondani! Néha egyszerűen meg kell húznod a határt, amikor már úgy érzed, hogy kihasználnak. Ha pedig felbukkan egy lehetőség, bármennyire is ijesztő is, bele kell vágni. 

Légy türelmes önmagaddal! Bizonyos dolgokhoz idő kell. A lassabb tempó még nem azt jelenti, hogy nem haladsz előre és mindenképpen gyorsabb, mintha egy helyben állnál. 

Tanuld meg szeretni önmagad! Sosem azért akarj változtatni a testeden, a külsődön, mert utálod azt. Az igazi, tartós változáshoz épp az ellenkezőre van szükséged. Szeresd önmagad annyira, hogy változtatsz, ha a jelenlegi helyzetben nem tudsz békét kötni önmagaddal.

Ismerd fel és fogadd el a hibáidat, azért, hogy változtathass rajtuk! Néha egyszerűen csak vennünk kell egy nagy levegőt és beismerni, hogy a hiba bennünk van. Ettől nem leszel gyenge, sőt hatalmas nagy erő és önismeret szükséges ahhoz, hogy szembe tudj nézni a saját hiányosságaiddal. De ha képes vagy erre az már egy lépés a pozitív változás felé. Ha mindig másokat, a körülményeket okolod, akkor sosem fogod elérni azt amit akarsz. Elvégre, más emberek nem biztos, hogy megváltoznak és az időjárást sem tudod befolyásolni. Te viszont megváltoztathatod a hozzáállásodat és megtanulhatsz az esőben táncolni.

 Végül pedig. Nem érheted el, hogy mindig mindenki szeressen és ez nem a te hibád. Ettől nem leszel rosszabb ember és nem leszel kevesebb sem. Amit viszont megtehetsz, hogy nem ezeknek az embereknek akarsz megfelelni és nem az ő véleményükre hallgatsz, hanem azokéra, akik szeretnek és támogatnak. Meg persze saját magadra. Mert végtére is, a saját magadhoz fűződő kapcsolat a legfontosabb az életedben.

 Végül pedig nem maradt más, mint hogy minden jót kívánjak Nektek erre az új évre és évtizedre és megköszönjem nektek 2019-es és az elmúlt, közel tíz évet! Remélem idén is velem tartotok majd itt és Instagramon is. 😊💓

Most pedig meséljetek, hogy telt számotokra 2019? Mik voltak az elmúlt tíz év legfontosabb pillanatai az életetekben? Mik a terveitek 2020-ra?