Blogger Kerekasztal - Karácsonyi Kiadás

Az az igazság, hogy ennek a résznek december elején kellett volna kikerülni, de mivel volt egy kis csúszás a válaszokkal, így sajnos az én időbeosztásom is borult. Ráadásul sikeresen eltüntettem a saját válaszaimat tartalmazó pendrive-ot. :D Aztán pedig nem volt időm összeszerkeszteni a bejegyzést, ami azért nem két perc. 

Szóval ezért késett ennyit  ez a rész. Ezúton is szeretnék a lányoktól is elnézést kérni, amiért csak most került ki a blogra. 

Az, hogy kikkel beszélgettünk most és a teljes beszélgetés a lenti linkre kattintva tekinthető meg. ;) 

A karácsonyi kiadáshoz Renit, Elízt, Katy-t és Ramit hívtam beszélgetésre. Mindegyik lány oldalát nagyon szeretem és rendszeresen olvasom és azt hiszem így négyükkel ismét egy nagyon változatos csapat jött össze. A kérdések természetesen a karácsonyhoz kapcsolódnak. :)

1. Még mindig ugyanolyan, gyermeki lelkesedéssel várod az ünnepeket, vagy a rohanó hétköznapok beárnyékolják a készülődést?   Reni:  Sajnos azt kell mondjam, hogy nálam az árnyékos oldal játszik már évek óta: a melóhelyi, karácsony előtti hajtás és túlórahegyek igencsak rányomják a bélyegét az ember hangulatára, no meg persze egészségi állapotára is, vagyis rendszerint göthösen kúsztam be Szenteste a fa alá és az egész napos főzést sem üdvözült mosollyal toltam végig a konyhában.  Elíz: Igen, mivel imádom a karácsonyt! :) Illetve nekem még csak most lesz az első olyan karácsonyom, hogy már dolgozok, így azért biztosan furcsa lesz, hogy december 22-23 még munkanap, aztán meg már jön is az ünnep. Viszont mivel még nincsen saját lakásom, családom, ezért nem is kell annyit készülnöm; tehát nem kell azt az utat végigjárnom (takarítás, ennivalók, ajándékok), amit egy, a valóban a rohanó hétköznapokban élő szülőnek kell. Én csupán még jobban odafigyelek arra, hogy tisztaság legyen az itteni lakásban és feldíszítem kicsit, valamint segítek a sütésben-főzésben anyukámnak és beszerzek néhány ajándékot.

Katy: 

Lélekben ugyanolyan intenzitással hangolódom rá, például karácsonyi zenéket hallgatok, kidekorálom a lakást, de a hétköznapi gondok sajnos kissé beárnyékolják ezt, nem beszélve a kevesebb szabadidőről. Úgy lenne az igazi, ha naponta néhány órát ráfordíthatna az ember, hogy a lelke és a környezete egyaránt várakozó üzemmódba kapcsolhasson.   Rami: 

Én mindig nagyon várom, nálam a szeptember-október már a tervezgetés ideje, sőt, novemberben már elkezdem beszerezni az ajándékokat :)

Az óvoda miatt eddig is mindig tartottam azt, hogy november végétől már készülünk, idén pedig, hogy végre az első közös otthonunkban ünnepelhetünk, különösen nagyon várom a Karácsonyt :)

Anna: Imádom a karácsonyt és általában már szeptemberben elkezdjük tervezgetni, hogy milyen lesz a fa, a dekoráció, mit fogunk sütni, enni, stb. De ahogy telnek az évek a "háziasszony" szerepe anyukám válláról egyre inkább az enyémre csúszik át, ami szerintem teljesen rendben is van. Idén sajnos nem sok idő marad kiélvezni az ünnepvárást, egyrészt a munka miatt, másrészt pedig tényleg azért, mert annyi tennivaló van. De igyekeztem ebben is megtalálni a szépséget és a hangulatot ami erre az időszakra jellemző.De azt hiszem azt elmondhatom, hogy még mindig ugyanolyan gyermeki boldogság fog el, ha felállítjuk a fát, vagy ha vasárnaponként egyre több gyertyát gyújtunk meg a koszorún. :)

2. Mik azok a régi, családi hagyományok, melyeken semmi pénzért nem változtatnál karácsonykor?

  Reni: 

Ugyanazokat a szokásokat szerettem volna átemelni a költözésem után, mint amiket gyerekként megszoktam és melyek stabil pontjai az ünnepeknek. Többek között a fát Szenteste reggelén hozzuk be a lakásba és délelőtt díszítjük fel, amíg a konyhában a "békénhagyós" ételek főnek, úgy mint a húsleves és a halászlé és kel a bejgli tésztája.

Ebédre csak keveset eszünk, mert 24-én a vacsora nálunk nem vacsiidőben van, hanem fél 4-4 magasságában állunk neki a nagy, ünnepi dorbézolásnak és kizárólag ekkor kapcsoljuk fel a fenyőfán az ünnepi világítást is.

Elíz: 

Az egyik ilyen az ajándékok becsempészése. Még mindig próbáljuk úgy betenni a fa alá az ajándékokat, hogy ne tűnjön fel a másiknak (ami panelben azért nem egyszerű feladat :D). Aztán ott van a kis porceláncsengettyű, ami a mai napig megszólal nálunk akkor, mikor megjött a Jézuska. De persze a fenyőfa beszerzése és felállítása is mindig ugyanazt a sémát követi: a család férfitagjai elmennek kiválasztani az ideális fenyőt - általában ugye az utolsó pillanatra hagyva a dolgot - aztán megpróbálják beletuszkolni a tartóba, ami a szegény fa magasságának drasztikus csökkenésével szokott járni. És persze azon sem változtatnék soha, hogy ilyenkor mindig együtt van a mi szűk kis családunk és csak beszélgetünk, játszunk. A szüleim mesélnek a régi időkről, karácsonyokról, hogy milyen volt mikor még ők voltak gyerekek és mikor még mi voltunk kicsik. Más sajnos már régóta nincs, aki meséljen, így nekem ezek a "mesélések" különösen fontosak.

Katy:  

Egyrészt a családi karácsonyfa feldíszítése, ugyanis még mindig hazajárok, és én intézem az ügyet, mert mindenki más ódzkodik ettől a tevékenységtől, én pedig kifejezetten élvezem. Eldönteni, hogy melyik dísz hova kerüljön, hogy milyen színkombináció legyen az adott évben – mind-mind örömteli kis gondok, amelyeket szívesen vállalok magamra. Emellett az ajándékosztás módja, ugyanis régen az én feladatom volt, de ma már az új generáció 8-10 éves csöppségei intézik, ám még fontosabb, hogy a szokásos ajándékosztás előtti hegedülés már az ő zenélésükkel is kiegészül, így harmonika, gitár és fuvola is megszólal ilyenkor, a szülőknek és nagyszülőknek pedig természetesen könnybe lábad a szeme.

Rami:

Nálunk mindig az volt a felállás, hogy már az előtte lévő 1-2 napban előkészítjük az előkészíthető ételeket, 24-én pedig csak húst sütünk, ilyesmi, és azt is együtt. Az egész napot együtt, közösen töltjük a konyhában, vagy a nappaliban, és kora délután feldíszítjük a fát, az ajándékbontás után pedig nagy családi filmnézést rendezünk. Szeretem ezeket a nyugodt órákat, semmi másra nem cserélném le, remélem az újonnan megteremtett hagyományaink is hasonlóan jók lesznek. Illetve 26-án Anyukám nővérénél gyűlik össze a család, ezt sem hagynám ki :)

Anna: 

Nálunk nagyon fontos hagyomány, hogy 24.-én délután még a vacsora előtt közösen kimegyünk a temetőbe. Ezen semmiképp nem változtatnék. Valahogy jól esik "közel lenni" azokhoz a szeretteimhez, akik már nem lehetnek velünk ilyenkor. Az is hagyomány nálunk, hogy Szenteste napján mindig mákos gubát eszünk ebédre. Illetve van pár sütemény ami minden évben elkészül. Mama csokis fatörzse és bejglije, anyu vaníliás kiflije, a mézes zserbó amit az utóbbi években én sütök már. 

Fényképezni is szoktunk Szenteste. Illetve énekelni is szoktunk, miközben a mamám zongorázik. Arról sem mondanák le, hogy karácsony előtt egy nappal anyuval mindig viszünk az erdőbe a vadetetőkbe valamit az állatoknak és van néhány idős, magányos ember is a lakóhelyünkön, akiket mindig meglepünk 1-1 tál süteménnyel ilyenkor. Nekem ezek nagyon fontos dolgok és ugyanúgy hozzátartoznak az ünnephez mint a fadíszítés és a tojáslikőr. 

 

 3. Az  ajándékokat inkább vásárolod, vagy inkább elkészíted saját kezűleg?

Reni: 
Én és a DIY nem nagyon működik, így a maradék kreativitásomat a legfrappánsabb, legkevésbé sablonos ajándék kiválasztására fordítom.   Elíz: Is-is, illetve a kettő közötti, azaz az általam kitalált, de csak saját magam által meg nem valósítható ajándékok is nagy kedvencek nálam. A szüleimnek mindig igyekeztem ez utóbbi kategóriából származó ajándékot adni, mivel szerintem nagyon személyes és megható ajándékokat lehet ezúton kitalálni. Illetve a barátaimnak is ilyeneket szeretek legjobban adni, viszont nekik már olyanokat is adtam, amit teljes egészében saját kezűleg készítettem. A bátyáimmal pedig általában körben szoktuk megajándékozni egymást és ilyenkor teljes egészében vásárolom az ajándékot.   Katy:  Inkább vásárolni szoktam, mert fantáziátlan, ugyanakkor hasznos módon mindenki kozmetikumot kap tőlem, amit várnak is már, hiszen tudják, hogy személyre szabott, hozzájuk illő csomagot kapnak. Viszont kaptak már tőlem saját kezűleg díszített dobozt és órát, valamit saját készítésű ékszereket is, és nem kizárt, hogy ez a jövőben még megismétlődik majd, hiszen szeretek ilyesmivel szöszölni, csak az időhiány miatt ez az utóbbi években elmaradt.   Rami:  

Nálunk ez mindig vegyes. Van, akinek vásárolok, és van akinek készítek, idén is. Tudom, hogy ki az, aki örül annak, ha saját kezű ajándékot kap, és őt ilyesmivel lepem meg, de persze olyan is van, akinek inkább vásárolok. Igyekszem mindenki vágyait eltalálni. :)

 

Anna: 
Ez nálam teljesen ötlet és idő-függő. Egyik évben készítettem fürdősót a család nőtagjainak. Volt olyan is, hogy a fiú barátokat sütivel leptem meg. Egyébként ezt azóta is emlegetik, akkora sikere volt. :D 
Idén sajnos nem lesz időm kreativkodni, de igyekszem személyre szóló ajándékokat választani. Persze azért mindig ott vannak a szokásos szépségápolási csomagok is az ajándékok között. :) 

4. Korán túlesel az ajándékvásárláson, vagy halogatós típus vagy?

Reni: 

Van jó pár dolog, amit már szeptemberben megveszek, utána pedig csepegtetve, apránként. Ami meg karácsony előtti héten sincs meg, azt villámgyorsan beszerzem, utóbbira általában 2 napot adok magamnak, amit teljesítek is :)   Elíz: Amit csak nekem kell kitalálnom és megcsinálnom, azzal mindig megvagyok időre, de amit a bátyáimmal kell - márpedig a szüleinknek együtt szoktuk kitalálni és megvenni - az rendszerint az utolsó pillanatra marad. :D Ez azért van, mert mindent nekem kell kitalálnom és beszereznem, elkészítenem, mivel nekik 0, azaz nulla ötletük szokott lenni és csak azt hajtogatják, hogy "ráérünk még". Idén viszont be fogok szigorítani és nem fogom hagyni, hogy az utolsó pillanatra maradjon bármi is! :P    Katy:   

Korán megvásárolok minden szükséges dolgot, hogy a december már a hangolódás és a csomagolás időszaka lehessen. Na meg jó érzés hátradőlve, elégedetten nézni a kész csomagokat, miközben mások fejvesztve rohangálnak még az utolsó ajándékok után.

 

 

Rami: 

Korán!

Nem szeretem a tömeget, ami december közepén van az üzletekben, a sok ingerült embert, a még 24-én is rohanást. A legtöbb ajándék már november vége felé be volt szerezve, még a DIY ajándékokon van pár utolsó simítás, illetve az ajándékkísérőkkel bíbelődök majd kicsit még :)

Anna: 

Nálam ez is évről-évre változik. Általában már ősszel elkezdek ötletelni, van, hogy veszek is ezt-azt. Volt, hogy november közepére már mindent megvettem. De arra is akadt példa az egyik húzósabb vizsgaidőszakomban, amikor még 22.-én is vizsgáztam, hogy az összes ajándékot 23.-án délután vettem meg. :D Idén, így december elejére jól állok, az ajándékok fele megvan, de biztosan lesz olyan apróság, amit majd csak az utolsó pár napban szerzek be. :) 

5. Mit szeretsz jobban, ajándékot adni vagy kapni? 

Reni: 

Mindkettő szupituti, mert ugyanúgy hatalmas örömmel tölt el, ha egy igazán személyre szabott ajándékkal lepnek meg, mint annak az örömét látni, akinek én szerváltam valami király ajándékot :)   Elíz: Mindkettőt nagyon szeretem, de azért adni mégiscsak jobban szeretek, mint kapni. Ugyanis mikor ajándékot adok, akkor rendszerint ugye olyat igyekszem adni, ami jól el van találva és így alig várom már, hogy lássam, ahogy kibontják azt! Ilyenkor ha látom, hogy örülnek vagy meghatódnak az ajándékomtól, akkor az szerintem még annál is sokkal jobb érzés, mintha olyasvalamit kapnál ajándékba, amire már nagyon vágytál. :)   Katy:  Családon belül leginkább adni, mert sajnos ritkán találják csak el, hogy mire vágyom, adni viszont mindig jó érzés, és remélhetőleg, valamint a visszajelzésekből ítélve nem szoktam csalódást okozni.   Rami:  

Hazudnék, ha azt írnám, adni. Én mind a kettő nagyon szeretem. Imádom a meglepetéseket, és nagyon-nagyon szeretem tépni a csomagolópapírt. Mint egy kisgyerek. De általában én először mindig arra vagyok kíváncsi, hogy a többieknek mennyire tetszik az ajándék, megvárom, amíg ők kibontják, aztán megkoronázom ezt az örömöt a saját papírtépésemmel :)

Anna: 

Mindkettőt szeretek. :) Adni egy picit jobban, főleg ha olyasmiről van szó, amiről biztosra tudom, hogy örömet szerez annak akinek adom. 

6. Melyik a legszebb karácsonyi emléked? 

Reni: 

Talán 10 éves lehettem, mikor anyum megkért, hogy kivételesen böngésszem át a karácsonyfa díszeit, mert neki úgy rémlik, hogy a Jézuska egy pici ajándékdobozt rejtett ott el. Nem értettem a dolgot, hisz' mindig a fa alá pakoltuk az ajándékokat, akarom mondani a Jézuska, de azért csak nekiláttam átfésülni az ismerős karácsonyfa díszeket és az egyik ágon egy kis ékszerdobozt találtam, benne egy gyűrűvel, melyet egy parányi, fekete-arany virág díszített és amit azóta is töretlenül imádok!   Elíz: 

Bár már alig emlékszem rájuk, mivel kicsi voltam, mégis a legszebbek azok, amikor még tudtunk a nagyszülőkkel karácsonyozni. Ezen kívül pedig a kedvenceim még azok, amikor fehér karácsonyunk volt (ennek sajnos van már vagy 10 éve) és még kertes házban laktunk. Olyan szép volt, hogy vastag hólepel borított mindent, a kertünkben lévő, hólepte fenyőfák pedig gyönyörűen mutattak az éjszakában az izzósorokkal. A fenyőfánkat meg szó szerint az erdőből hozták apukámék, mivel egy ismerősé volt az erdő és bármelyiket kivághattuk. Mindig óriási fáink voltak és évekig volt még a bátyáimnak és nekem is egy-egy kis karácsonyfája a szobáinkban. S mivel nem bent, a városban laktunk, így tényleg átélhettük a számomra igazi karácsonyt, amikor este kinézel és csak a havas tájat látod, a szomszéd házakból kiszűrődő fényeket, a kéményekből felszálló füstöt és körülvesz a csend és a béke.


Katy: 
A fentebb említett közös zenélések a bátyáim gyerekeivel, valamint a régi karácsonyok, amikor még a nagyszülők és keresztapám is velünk ünnepelhettek.   Rami:

Huh, ez nagyon nehéz kérdés. Talán az első közös Karácsonyunk Ádámmal. Akkor még mindketten a szüleinknél töltöttük otthon az ünnepeket, ezért a Karácsony előtti hétvégén nagyon meglepett. Kisétáltunk a karácsonyi vásárba, forralt bort ittunk, néztük a fényeket. Aztán hazaértünk, és mondta, hogy keressek valami filmet, ő meg addig csinál popcornt.

Amikor hozta a kukoricát, felcsendültek a kedvenc karácsonyi zenéim, és együtt díszítettünk fel egy pici fát. Teljesen meglepetés volt, és talán ez volt a legszebb karácsonyi emlékem.

Anna: Nagyon sok szép emlékem van a gyerekkorom karácsonyairól. Régen vendéglőnk volt, így Szenteste késő délután mindig előttünk gyűltek össze a mendikálók és az ablak alatt énekeltek. Mielőtt bezártuk a vendéglőt az ünnepekre, aki eljött meghallgatni az énekeket forralt bort és pogácsát kapott és ha volt hó, a papám kihozta a lovas szánt és a gyerekeket, köztük engem is, elvitt szánkózni. Azt is nagyon szerettem, amikor a vacsora után a nővéremmel diavetítőn néztük a Vuk-ot. Ő felolvasta nekem a mesét, anyuék pedig közben becsempészték az ajándékokat a fa alá. Aztán, megszólalt a csengő, a papám pedig felkiáltott: Itt járt a Jézuska!  Az egyik legszebb emlékemről már meséltem korábban a blogon, egyszer egyik évben a nővérem a munkája miatt nem tudott volna hazajönni, mert vigyáznia kellett a főnöke kastélyára. De megengedték neki, hogy elhívjon minket is oda, így 24.-én délután felpakoltuk az ajándékokat és a bejglit és mentünk Bécsbe, onnét pedig vidékre a kastélyba. Nagy hó volt és hideg. Nem volt karácsonyi vacsora, de még karácsonyfa sem de olyan jó volt, hogy együtt lehettünk, főleg mert az volt az első év a papám nélkül.

7. Milyen karácsonyfadíszeket használsz, és mi alapján választottad ki őket (szín, alapanyag, téma, kapcsolódó történet)?

Reni: 
Viszonylag kevés új díszt igyekszem évről évre beszerezni, próbálom úgy játszani a mennyiséggel, hogy csak az összetört darabokat pótoljuk, viszont ha olyan színkombinációt álmodok meg arra az évre, amiből nincs elegendő a karácsonyfadíszes dobozban, akkor abból egyszerre nagyobb mennyiséget szerzek be. Legtöbb díszünk üveggömb, nem kenyerem a filcből, vattából készült dísz, a girlandok mennyiségét pedig gyöngyös láncokkal igyekszem ellensúlyozni, szerintem elegánsabbak is, mint a duci, susogós girlandok. 

Elíz: 
Sajnos sok régi díszünk már eltört, elveszett, így jó néhány éve már, hogy beújítottunk néhány teljesen egyszerű szettet (pirosat, kéket, aranyat, ezüstöt). Míg a régi, kedves díszek vázába tett fenyőágakra szoktak kerülni, addig az újabb díszek - rendszerint az arany gömbök és csúcsdísz - kerülnek fel a fára az izzósor mellé. A mi fáink ilyen egyszerűbbek szoktak lenni, nem díszítjük túl őket, de mi így szeretjük. :) A régi díszekhez egyébként szinte mindhez van/volt valamilyen kis történet és azok között sok-sok szín és forma volt megtalálható. A kedvenceim a kis figurák, manók, angyalok, amik ki tudja hány karácsonyt éltek már meg, de a fenyőtoboz formájúak is nagy kedvenceim. :)


Katy:  
Régebben a családi karácsonyfán random módon volt mindenféle dísz, mindegy volt a szín, forma, felület, sőt még szaloncukor is helyet kapott a fán. Aztán néhány éve jött a kétszínű időszak, először ezüst-kék, aztán arany-piros, de volt már narancs-zöld, narancs-barna, arany-zöld és egyéb kombinációk is. Viszont ezeken a szín szerint díszített fákon is mindig feltűnnek a régi, színben odaillő díszek, na meg a két Jézuska és az egy Mikulás, akik már 40 éve mindig felkerülnek a fára, és akik mindig kizárólag befelé néznek. Mindegy, hányszor fordítjuk meg, valahogy addig forognak, amíg a hátukat nem mutatják kifelé.   Rami: 

Nálunk a karácsonyfadíszek általában a piros-arany-fehér-natúr színekben mozognak. Minden évben vettünk pár díszt, hogy majd ne akkor kelljen mindent, ha már együtt élünk, illetve én az óvodában is szoktam kapni 1-1 díszt a gyerekektől. Van két nagy horgolt angyalunk, és egy horgolt gömbünk, amit Ádám mamája készített nekünk, illetve vannak kicsi horgolt angyalkáink, amiket az egyik kedves olvasómtól kaptam tavaly. Ezen kívül a szokásos karácsonyi gömbök, füzérek, szalmadíszek, és vannak DIY díszeink is :)

   Anna:  Anyuval karácsonyfadísz mániások vagyunk, így szinte két évente teljesen új szetteket veszünk. Idén ezüst-fehér-pezsgőarany-piros-szürke lesz a fánk, de az előző két évben lila és arany volt. Van még többféle kék, piros, bordó, arany gyűjteményünk is, szalma és fa díszek, sőt néhány retro dísz is megmaradt a 80-as 90-es évekből, inkább csak emlékként. Általában már ősz elején megbeszéljük, hogy milyen legyen a fa. Idén a hópelyhes témát választottuk. :)   8.Melyik országban karácsonyoznál egyszer az ottani hagyományoknak megfelelően?  Reni: Szerintem nagyon kis szép, magyar hagyományaink vannak a karácsonyra, egyszer faluhelyen szeretném megélni a Szentestét, éjféli misével és vastag, fehér hótakaróval!   Elíz: Elsősorban észak felé venném az irányt, az ottani hagyományok, hangulat és persze a fehér karácsony lehetősége miatt: Anglia, Finnország és Írország szerepel nálam az első három helyen. Angliában azért, mert tudom, hogy ott nagyon komolyan veszik a karácsonyra való készülődést és persze magát a karácsonyt is. :) Finnországban karácsonyozni szerintem az egyik leghangulatosabb lehet az egész világon és a hagyományos ünnepi ételeik mind ínycsiklandozóak! (És milyen aranyos már az, hogy a finnek nem szedik le a maradékot az asztalról, hogy a manók is jóllakhassanak!) Írország pedig mindig is vonzott, így hát természetes, hogy karácsonyozni is szívesen karácsonyoznék ott. :)    Katy:  Svédországot szívesen megnézném, de Németországot is, mert valahogy úgy tapasztaltam, hogy nagyon meg tudják adni a módját az ünneplésnek. Emellett érdekes lenne még Floridában karácsonyozni, ahol fürdőnadrágban flangál a Mikulás, vagy éppen Ausztráliában, ahol ilyenkor van nyár.   Rami:
Egy olyan igazi filmes amerikai karácsonyt nagyon kipróbálnék :)    Anna: Egyszer szívesen karácsonyoznék Amerikában. De olyan brutál űrből is látszóan kivilágított házban, strucc méretű pulykával és csúf karácsonyi pulcsival. :D Egyébként, szerintem az erdélyi és a magyar hagyományok nagyon szépek, ezekhez ragaszkodom. :)   9. Milyen Nálatok egy hagyományos karácsonyi vacsora?  Reni:   Halászlé, rántott ponty, párolt rizs, krumplipüré, tartármártás párolt kukoricával, savanyúság, bejgli, Vienetta fagyi gyermekkorom jól bevált karácsonyi vacsorája, a zuram antihalas hozzáállása miatt azonban kibővítettem húslevesre és rántott karajra a fenti repertoárt, némi párolt kukoricával - szigorúan tartár nélkül :)   Elíz:  Nálunk rendszerint sült oldalas van, krumplipürével és almaszósszal vagy birsalma/körte kompóttal. De persze mindig van töltött káposzta is. Ha viszont épp nem lehet kapni szép oldalast (tehát ami nem csak csont és zsír), akkor sült kacsa- vagy libacomb kerül az asztalra krumplipürével és párolt káposztával. Nálunk valahogy ez alakult ki, pedig mind szeretjük/megesszük a halászlevet és a sült halat is. :) Viszont pont idén mondta anyukám, hogy idén végre megpróbálkozik a halászlével, szóval ki tudja, lehet, hogy egy újabb hagyomány van születőben nálunk?!    Katy: Édesapám halászlét főz, hagymás krumplisalátát készít, valamint pontyszeleteket ránt, édesanyám pedig rántott húst készít rizzsel, francia salátával és majonézes krumplisalátával. Készül még fasírt és krumplipüré a gyerekek kedvéért, valamint saját készítésű csalamádé és olajos paprika is mindig kérhető az ételek mellé.   Rami: 
A menü szinte mindig ugyanaz, és nem hiszem, hogy ettől el fogok térni, így hogy már külön élünk.

Húsleves, és brassói van, illetve rántott hús, és hal. Nyilván ennyi mindent nem fogok készíteni kettőnknek, inkább kipuhatolom majd, hogy mi lesz 25-én, és 26-án a menü, mert akkor utazunk a családhoz, és ennek fényében főzünk majd valami finomat :)

   Anna: Nincs kifejezetten karácsonyi menünk. Talán inkább csak az ebéd esetében, akkor mindig halászlé van és mákos guba. Előbbit én nem eszek, de a gubával mindig degeszre tömöm magam. Vacsorára általában valamilyen hal van. Pangasius vagy lazac. Rántott ételeket ritkán eszik a család, úgyhogy a ponty nálunk felejtős. Mondjuk nekem teljesen mindegy, én nem eszem halat. :D Mellé vad szokott lenni vagy kacsa-liba. Idén szarvas lesz az tuti. :D Szoktunk készíteni gesztenyekrémlevest vagy borlevest is. Meg a szokásos köretek: krokett, francia saláta, párolt zöldség, rizs. Illetve anyukám spéci reszelt, libazsíron pirított krumplija. Ha kacsa van, akkor mellé párolt sütőtök és vörösboros aszalt szilva is jár. :P Néha készítek kókuszreszelékbe panírozott csirkét is, ananászmártással. Ja és persze a legfontosabb az igazi erdélyi töltelékes káposzta cserépedényben sütve. :)    10. Milyen sütemények kerülnek nálatok az ünnepi asztalra és vásároltok szaloncukrot? Ha igen a fára is tesztek belőle vagy csak megeszitek? Melyik a kedvenc ízesítésed?  Reni: 

Nálunk a zuram süti a bejglit, a szokásos mákos és diós ízesítésben, utóbbiba aszalt áfonyát is rakatok vele, mert az nem hiányozhat egy bogyigyümi kedvelő lány életéből, ünnepek ide vagy oda.

Szaloncukorból gyerekként a zseléset szerettem, de manapság már nem lehet azt a finomat kapni, cserébe a cukorszemcsék ropognak az ember foga alatt, amit én egyáltalán nem kultiválok, szóval maradok a hagyományos, Nosztalgia szaloncukornál, mert annak igazán zamatos, gazdag trüffelkrém tölteléke van, melyből szerencsére nem lehet egyszerre sokat enni.

Mostanában már nem teszünk sok szaloncucut a fára, inkább egy díszes tálon vagy tálcán betesszük a fa alá, úgy kevesebbet kell vele vesződni, meg visszacsomagolni sem kell a levegőt a papírjába :)

 

 

Elíz:  

Hókifli, omlós aprósütemény, hájas kifli, mézeskalács, sajtos/tepertős pogácsa. Valamint mindig készül egy belül gesztenye-, kívül csokikrémes torta is és persze mindig veszünk diós és mákos beiglit is. A szaloncukrot vásárolni szoktuk, immár évek óta csak a Milkától veszünk mogyorókrémes, illetve joghurtos szaloncukrot, mert ezeket mindannyian szeretjük és isteni finomak! Bár pont idén beszéltük, hogy megpróbálkozunk a szaloncukor készítéssel is, mindenesetre már néhány doboz az említett Milka szaloncukrokból már fent csücsül valahol a szekrények tetején odahaza. :) A karácsonyfára nálunk mindig kerül szaloncukor, ami régebben rendszerint azt vonta maga után, hogy másnapra vagy már csak üres papírok lógtak a fáról vagy valami kreatív, szaloncukor formájú dolog rejtőzött a csomagolásokban. :D

 

 

Katy:  

Sütemények terén a mézes zserbó, a keksztekercs és a zserbó elmaradhatatlan, ahogy mostanra az én csokis muffinom is. Emellett saját készítésű és a gyerekekkel közösen kidíszített mézeskalács és puszedli is mindig van bőven, és sajtos pogácsát is sütünk. Bizony, az ünnepek nálunk extrán kalóriadúsak. Szaloncukrot nem vásárolunk már, mert az utóbbi időben soha nem fogy már belőle, na meg ennyi sütemény mellett felesleges is lenne, de ha édesapám kedvéért van is otthon egy kevéske, az is csak tálban vár már a sorára, és a fára nem kerül belőle.   Rami:  

A bejgli ugye általános, és a mézeskalács is. Ezen kívül nálunk mindig van zserbó, és tiramisu. Idén tervezem, hogy mindkettőnk családjához viszünk majd egy karácsonyi dekorba öltöztetett csokitortát is.  A szaloncukrok közül az én kedvencem a vajkaramellás, de szeretjük a zseléset is. A fára is szoktunk akasztani, és alá is teszünk tálba :)

  Anna: A mamim mindig süt bejglit és az ő spéci csokis fatörzsét, amit imádok. Anyué vaníliás kifli és közösen megsütjük a lekváros linzert. Én szoktam készíteni mézeskalácsot, kókuszkockát, mézes zserbót és valamilyen tortát, legtöbbször narancsosat vagy kókuszosat. A nővérem nem süt, csak eszik, de ő a tojáslikőr felelős. :DSzaloncukrot csak tálba teszünk ki, fára utoljára gyerekkoromban tettünk. A kedvencem a karamellás, illetve idén a tojáslikőrös is nagy sláger lett nálunk, már november közepén azt ettünk, úgyhogy biztosan vásárolunk még belőle az ünnepekre is.    Remélem szórakoztatónak találtátok ezt a kis beszélgetést! A lányoknak köszönöm a részvételt! :)   Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és a lehető legkevesebb plusz kilót kívánok! :D    Ui: Remélem páran lesztek olyan elvetemültek, hogy bekapcsolódtok a beszélgetésbe és megválaszoljátok a kérdéseket! ;)