Képeslap: Puglia (Bari)

Bari egy csodás dél-olasz város, a "csizma sarkánál" és Puglia központja. Május utolsó hétvégéjét töltöttük ott anyukámmal, akit a születésnapjára leptem meg ezzel az úttal, mert Olaszország a kedvence. Ennyire délen még egyikünk sem járt, így nagyon izgatottan vártuk az utazást. Budapestről repültünk Bari repteréig, ahonnét igazán egyszerű a bejutás a városba, hiszen külön vonat mellett shuttle bus (Mi azzal utaztunk, mivel éppen bent állt a terminál főbejárata mellett. A jegy 4 euro/fő) és a 16-os busz (Hazaúton ezzel mentünk ki a reptérre, a jegy 1 euro/fő.) is közlekedik és mindegyik megáll a Centralenál, illetve innét is indulnak vissza a reptérre. Mivel a gépünk korán reggel indult, így egy teljes napunk volt felfedezni a várost. 

Első utunk az óváros (Vecchia) felé vitt, ami a főpályaudvartól egy fél órás sétára található. Bari egyik fő nevezetessége a San Nicola bazilika, amit az első képen láthattok.

A Szent Miklós bazilika a 11. és 12. században épült és kriptájában őrzik Szent Miklós ereklyéit. Ingyen látogatható, és mivel mi kora délelőtt voltunk ott, szerencsére megelőztük a nagyobb tömeget és a turista csoportokat.

Bari másik nevezetes épülete a Castello Normanno-Svevo, vagyis Bari vára, ami tulajdonképpen egy erőd és a 12. században épült II. Roger szicíliai király parancsára. Ma múzeum működik benne, de mi csak kívülről csodáltuk meg.

Egy szép parkos, pálmafás zöldterület veszi körül és az út túloldalán több kis étterem is van, ahol nagyon jó áron lehet kapni pizzát és sokkal finomabbat, mint a felkapottabb turistás helyeken.

Bari tengerparti sétánya. Már az előzetes információk alapján tudtam, hogy Bari tengerpartját a Pane e Pomodorot nem különösebben érdemes felkeresni, hiszen sokkal szebb partokat is találhatunk a környéken, de erről majd a következő részben fogok mesélni. Azért sétáltunk egyet a kikötő és a sétány mentén.

Megnéztük a halászcsónakokat és elsétáltunk a halpiac mellet, amit csak erős gyomrúaknak ajánlok. Egyébként Bariban minden utcába jut egy halbolt és nagyon híresek a halételeik. Én személy szerint semmit sem eszem, ami a vízből származik, így nekem ez az élmény kimaradt, de a gasztronómiára majd még visszatérünk.

Bari óvárosának széle és a Palazzo del Sedile, vagyis a nemesek székháza.

A 16. században épült az eredeti épület, de egy tűzvész miatt a 17. század elején elpusztult és a 18. században építették újjá.

Bariban rengeteg kis park és zöld sziget található, pálmafákkal és hatalmas leanderekkel. A házak erkélyei, a boltok előtti kis részek is tele vannak virágokkal és növényekkel, látszik rajtuk, hogy az emberek szeretettel gondozzák őket.

Rengeteg a gyönyörű épület, bár sokat elcsúfít a graffiti. Megfigyelhető, hogy a város fejlődik, rengeteg a renoválás és építkezés. Sajnos a dél olasz régióra jellemző szemét erősen jelen van, bár a turistásabb helyeket tisztán tartják, de sokszor "belerondít" az összképbe egy-egy hatalmas konténer és kuka.

Teatro Margherita, ami Bari egykori színháza és mozija. Most múzeumként működik.

Talán mert még viszonylag a szezon elején látogattunk ide és mert délelőtt volt, az óváros szűk kis utcái most nem hemzsegtek a turistáktól, viszont is így nehézkes volt a fotózás, de azért pár képet sikerült lőnöm, elcsípve a hangulatot. 

A bazilika környékén megtaláljuk a szokásos "bazár sort" is, ahol kaphatók kulcstartók, kalapok, tészták és mindenféle szuvenír.

Bariban minden lakásnak van erkélye. A szűk kis utcákban az ember feje fölött lengedeznek a frissen mosott ruhák, emiatt állandó öblítő-illat lengi be a környéket. A helyiek az erkélyen beszélgetnek, vagy épp a lentieknek kiabálnak le kedélyesen.

Szűk utcácska és a San Sabino katedrális tornya a háttérben, mely Bari fő temploma. A 12-13. században épült. Ide sajnos nem tudtunk bemenni, mivel egy hatalmas turistacsoport érkezett épp.

Bariban minden utcában találunk ilyen kis szentélyeket, sokszor a falba vájt üregekbe rejtve.

Még több erkély és a már említett rengeteg virág.

Az óváros egyik leghíresebb utcája a Strada delle Orechiette. Az orechiette a régió jellegzetes tésztája, neve fülecskét jelent és kötelező megkóstolni, ha ide látogatunk. Van egy kis utca, ahol a mammák kint ücsörögnek és kézzel készítik ezt a jellegzetes tésztát, miközben megvitatják az életügyes-bajos dolgait, kedélyesen csevegnek a turistákkal. Lehet vásárolni is a tésztából. Bari igazi street food város, ha ott jártok érdemes megkóstolni a sgagliozzet (olajban sütött sűrű kukoricakása kockák) a focacciat és a panzerottit, utóbbi egy töltött tészta ami leginkább a lángoshoz hasonlít. Mi paradicsomos-mozzarellásat kóstoltunk. Focacciat és panzerottit a pékségekben is lehet kapni. 

A Centrale épülete mellett két kis kávézó és reggelizőhely is található az egyik a C House Bakery Café, ahol a legfinomabb cappuccinot ittuk és a Spizzico Snack Bar, ahol szendvicseket, péksütiket, focacciat és sütiket lehet kapni. Kóstoljátok meg a pisztácia krémet fánkot, valami fantasztikus.

A Piazza Aldo Moro szökőkútja és a háttérben a Centrale épülete. A szökőkút túloldalán ér véget a sétálóutca.

A sétálóutca egy szép park mentén kezdődik. Ahol a helyi fiatalok esténként találkoznak és kis csoportokban gyűlve zenét hallgatnak, beszélgetnek.

A park nagyon kellemes és tiszta, sok pad van.

Itt is van egy szép szökőkút.

Itt üldögéltünk egy kicsit anyukámmal, hallgattuk az utcazenészeket és ettünk egy fagyit.

Egy újabb hatalmas, fa méretű leander.

A legfinomabb pizzát Bariban a Pizza e Altroban ettünk ami egy kis családi étterem a Viale Antonio Salandran. Ebben az utcában volt a szállásunk. 

Az egyik helyi speciális pizza a mortadella-stracciatella pizza. Utóbbi egy speciális sajt, amit leginkább a mascarponehez tudnék hasonlítani. Ha itt jártok ezt is kötelező megkóstolni a burratahoz hasonlóan. 

A pizzák egyébként 6-7 euroba kerülnek átlagban, egy gombóc fagyi 2 euro, de az egy gombóc itt annyi, mint nálunk három. Ha jót akartok magatoknak, pohárba kérjétek, mert ez a fagyi sokkal lágyabb, a tölcsérek pedig aprók, nekünk konkrétan a könyökünkön folyt a fagyi a végén. 😂

A cappuccino szintén 2 euro között van, és itt is jóval nagyobb adagot kapunk, mint az itthon megszokott. A panzerotti 1,5-3 euroba kerül. A kedvenc italunk a limoncello spritz volt, ami nagyon jól esett a melegben. 

Bari szerintem tipikusan az a város, amire 1-2 nap bőven elegendő, hiszen hiába nagy város, a turistásabb része tulajdonképpen az óvárosból és a sétálóutcából áll. A fontosabb dolgokat mi egy nap alatt meg tudtuk nézni és a következő napot Polignano a Maréban töltöttük, amiben a közvetkező részben mesélek majd. 

Ti járatok már Olaszországban? Ha igen, melyik városokat látogattátok meg?